… nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja?

Lk 15,1-32

Jézus szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük - ütköznek meg nép tudorai, a farizeusok és az írástudók ezen. De ha ezt nem tenné meg Jézus küldetését hazudtolná meg. Mert ő azért jött, hogy felemelje az elesetteket. Ahogy ő mondta: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket." Jézus azt a felszabadító igazságot hirdeti és éli meg, hogy Isten a megtérő bűnösöknek megbocsát. Úgy, ahogyan azt annak előtte egy zsidó ember el sem tudta képzelni; úgy ahogy mi emberek egymásnak nem tudunk megbocsátani: maradéktalanul, mindenféle jóvátételek, elvárások és keserű szájíz nélkül.

De Isten nem csak megbocsát, hanem hazavár bennünket a bűn útjáról, mint a tékozló fiút atyja, aki minden nap kémleli a látóhatárt: jön-e már haza fia? Isten felkutat minket, bűnösöket, mint a pásztor az elveszet juhát; mint az asszony az elveszett drachmáját. És örül, ha megtalálja, örül az Isten ha megtalál, felhőtlen örömmel. S ezt az örömét másokkal, az igazakkal, az el nem veszettekkel, az angyalokkal is meg akarja osztani.

Isten öröméről szól az evangélium. Arról az öröméről, melyhez kell a mi közreműködésünk. Kell a mi szabad akaratból hozott döntésünk mellette. Ez egy folyamat, amely nem oldható meg, nem játszható el egy két perces gyónásban.

Talán nem illik beszélni róla, vagy inkább szokatlan erről beszélni, de azt hiszem ide kínálkozik. A papok nagyon ritkán beszélnek a gyóntatási tapasztalataikról, pláne a hívek előtt nem. Talán azért nem, mert azt gondolják sokan, hogy ez is a gyónási titok hétpecsétes világába tartozik. A gyónási titok a gyónó személy szerint megnevezését, vagy konkrét utalását tiltja meg, s nem vonatkozik a nagy általánosságban megfogalmazott dolgokra. És úgy gondolom jó, ha tudjátok, hogy a gyóntatószék rácsának másik oldalán lévő miként érez kegyelemközvetítés közben, mert ez nem közömbös a gyónás egészére nézve.

A közelmúltban a "Távlatok" című folyóirat egy hozzászólási rovatot közölt a gyónással kapcsolatban. Ebben papok és hívek egyaránt nyilatkoztak. Összevetve több negatív vélemény hangzott el a jelen helyzetről, mint pozitív. Mint például annak az ötvenkét éve pap véleménye, miszerint egyre kevésbé tud örülni annak, ha a gyóntatószék előtt hosszú embersorok állnak. Nem azért mert fáradt, hanem mert attól fél, hogy ezek az emberek valójában nem is gyónni akarnak, hanem vagy eleget akarnak tenni egy szokásnak, parancsnak (temetési mise, búcsú, elsőpéntek, karácsonyi, húsvéti gyónás), vagy meg akarják nyugtatni anyjukat, feleségüket, hogy hagyjanak fel a folytonos unszolással, hogy mikor mennek már el gyónni. Ez pap azt tapasztalta, melyet jómagam is alátámasztok, hogy a gyónásokon résztvevő emberek nagy része nem készül fel a gyónásra! Hogyan lehet gyümölcsöző az ilyen gyónás? Egyáltalán gyónás-e az olyan gyónás, amely bűnbánat nélkül megszokásból, vagy parancsra történik és nem őszinte személyes elhatározásból?

Mi kell egy jó gyónáshoz, hogy Istennek azt az örömet okozzuk, amelyről a mai evangélium beszél, és hogy nekünk is azt jelentse, amire Krisztus Urunk rendelte. Kell hozzá a bűnbánatnak az a türelmes, el nem sietett folyamata, amely áll a mi bűnösségünk beismeréséből, a bánatból, az irgalmas Istennel való találkozásból és a megtérésből.

Bűnösségünk beismerése.

Jelen világunk tagadja a bűnt. A bűnről úgy beszél, mint az önmegvalósítás során fellépő hibákról. Ez a Sátán legmodernebb csele: elhiteti velünk az, hogy tulajdonképpen nincs is bűn. Szépítés nélkül be kell ismernünk bűneinket, mert a bűn igenis létező hétköznapi valóság. Ez a mozzanat úgy jelenik meg a tékozló fiú történetében, hogy a fiú magába száll és azt mondja: "Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok." - vagyis felismeri bűnét. A bűn pedig nem az hogy valami bűnös tettet tetszek, hanem a bűn az, hogy elfordulok Isten éltető szeretetétől. És ennek a bűnös, Istentől elfordul állapotnak a vadhajtásai a bűnök. A bűn olyan, mint az a burgonya, amelyet az éltető napfénytől, talajtól, víztől elzárva egy sötét száraz pincébe tesznek. Ott kicsírázik, de éltető elemek hiányában csak saját magát emészti fel és végül elpusztul.

Bűnösségük beismerése tehát annak belátása, hogy elfordultunk Istentől, aki egyedül adhat nekünk igazi, emberhez méltó életet.

A bűnbánat következő lépése a bánat.

A bánat annak felismerése, hogy a bűnnel mérhetetlenül megbántottuk, megsértettük életadó, szerető Istenünket. Nem állhatunk csak úgy oda ezek után Isten elé azt mondva, hogy: 'Bocs Isten! Felejtsük el ami volt, ezentúl jó fiú leszek! Ahogy a tékozló fiú is tudta, hogy nem mehet csak úgy haza: "azt mondom atyámnak: Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be."

Ezután következik a bűnbánat csúcsa: a hazatérés - az irgalmas Istennel való találkozás. Ez történik tulajdonképpen a gyóntatószékben a szertartás keretében. Ekkor Isten válaszol bűnbánatunkra: megbocsát és visszafogad bennünket, mint az atya a tékozló fiúnak, akinek eléje ment, megölelte megcsókolta az a csont és bőr kiéhezett, koszos, disznószagú fiút. Így bocsát meg nekünk Isten. Így vár haza minden nap a bűn útjáról, szalad elénk és megölel megcsókol, bármily büdösek, koszosak, bűnösek vagyunk is.

A gyónást követi a megtérés, amelyben Istenhez fordulásunkat véglegesítjük: elfordulunk a bűntől, a semmitől, hogy az életadó, szerető Isten felé forduljunk. Ez az amit másképp erős elhatározásnak neveznek, amely azt jelenti gyakorlatilag, hogy Isten bocsánata után nem folytathatjuk életünket ott, ahol abbahagytuk, mindent hagyva a régi kerékvágásban. Ha nem akarunk változtatni életünkön ez úgy néz ki, mintha a tékozló fiú az érzelmes hazatérés után megint felmarkolná a pénzt és visszatérne a bűnös városba otthagyva ismét az atyai házat. Érdemes egyszer elgondolkodni azon, hogy Isten micsoda türelemmel van irántunk, amikor úgy gyónunk, hogy nem is akarunk változtatni életünkön.

Akarod, hogy Isten téged is megöleljen, megcsókoljon, mint ahogy a tékozló fiút atyja? Egyedül rajtad áll, hogy hazatérsz-e igaz, bűnbánó szívvel. Ha nem térsz haza Isten fájó szívvel tovább kémleli a látóhatárt, mindhiába. S ha hazatérsz Isten és angyalai jobban örülnek az égben érted, mint kilencvenkilenc igazon.

Napi igehelyek