Különleges ünnepek a vasvári Mária búcsúk. Augusztusban, Nagyboldogasszonykor a temetőkápolnához megyünk fel, legutóbb, 2012. szeptember 15-én, szombaton este pedig körmenetben, énekelve vonultunk a Szentkúthoz, ahol most először volt szabadtéri szentmise. Ezen az ünnepen Császár István általános helynök buzdított bennünket, másnap pedig Bíró László püspök úr tanítását hallhattuk.

Császár István atya szentbeszédében rávilágított arra, hogy Szűz Mária tisztelete krisztusivá formál minket szelídségben és türelemben. Visszatérve a templomba, virrasztást tartottunk, amely során nemcsak minket, virrasztókat, hanem hitben távollévő testvéreinket is erősítette az imádság.

Másnap az ünnepi szentmisében Bíró László püspök úr tanított minket: Szűz Mária példa számunkra, hogy mi is egyszerre szolgáljunk a szeretetben az Úrnak és a körülöttünk élő embereknek, hogy elnyerhessük a megdicsőülést és az örök életet.

A szentmise után körmenetben vittük a „hajas Máriát” a város utcáin, felhívva az emberek figyelmét égi édesanyánkra, aki nagyon szereti a Földön küzdő gyermekeit.

Minden búcsú lényege: kérni, adni és köszönetet mondani. Kérni Istentől a Szűzanyán keresztül azt, amit földi erők nem tudnak teljesíteni. Adni a szívünket a szentgyónásban és a szentáldozásban egy teljesebb keresztény életre. Hálát adni a kapott kegyelmekért, égi segítségért, amit lehet, hogy nem most és abban a formában fogunk megkapni, ahogyan szeretnénk, Isten azonban hűséges és nem felejt. Ezért a keresztény ember nem sajnálja az áldozatokat meghozni.

A vasvári búcsúk különlegesek, hiszen mindegyik a plébániatemplomhoz kapcsolódik, innen indul ki és ide tér vissza. A kegyhely szép példája annak, hogy a Mária-tiszteletnek a szentségi Jézusra kell épülnie. A kettőt nem lehet elhatárolni egymástól. A plébániatemplomot Szent Kereszt felmagasztalásáról nevezték el – a kereszt összekötő kapocs Mária és Jézus között. Együtt vannak értünk, és mi együtt szeretjük őket.