Kedves Testvéreim Jézus Krisztus hitében!

1. Hamvazószerdával (március 5.) megkezdődött a húsvétra való előkészület ideje, a szent negyven nap, vagy ahogyan mi magyarok nevezzük, a nagyböjt.

A most elhangzott evangéliumi szakaszban arról hallottunk, hogy Jézus, mielőtt megkezdte nyilvános működését, a pusztaságba vonult, és ott imádkozott és böjtölt. Az ima, az önfegyelmezés és a Szentlélek jelenléte erősítette, hogy visszautasítsa a Sátán csábítását, és szabadon teljesítse küldetését, amit rábízott a Mennyei Atya.

Mi katolikusok, Jézus példája nyomán, szintén negyven napot szánunk arra, hogy jól felkészüljünk húsvétra. A nagyböjt tanítása és gyakorlatai segítsenek, hogy ebben az esztendőben is méltóan emlékezzünk Jézus halálára és feltámadására. Hogy Jézus üdvösséget hozó szeretete egészen a szívünkbe hatolhasson. Mint püspökötök, ebben a készületben szeretnék útmutatást adni, mert most van itt az alkalmas idő, most van itt az üdvösség napja (vö. 2Kor 6,2).

2. Az egyház kezdeti évszázadaiban, amikor még általános volt, hogy felnőtt korban keresztelkedtek meg az emberek, a nagyböjt volt a felkészülés utolsó szakasza. A jelöltekkel átismételték mindazt, amit a katolikus vallásról tanultak, megvizsgálták őket, hogy ismerik-e hitünk igazságait, és készek-e megtartani Isten parancsait. Ilyen alapos előkészület után, nagyszombat éjszakáján, a feltámadási szertartás keretében, szolgáltatták ki a keresztség szentségét. Az a meggyőződés vezette ebben az egyházat, hogy a keresztség nyitja meg számunkra azt az új életet, amit Jézus halálával és feltámadásával szerzett. Mert kereszténynek lenni azt jelenti, hogy részt kapunk Jézus életéből, a föltámadott Krisztusból élünk.

3. Számunkra – akik már meg vagyunk keresztelve – nagyböjt a keresztség elmélyítésének, újra átélésének, gyakorlásának ideje. Használjuk fel gyümölcsözően ezt az időt, hogy egyre jobban megértsük a kereszténységünk értelmét: mit jelent, hogy meg vagyok keresztelve, mit kaptam általa és mi következik mindebből. Figyeljük vasárnapról vasárnapra a liturgia tanítását, a szentbeszédeket, végezzük az egyház által ajánlott nagyböjti gyakorlatokat, és egyre jobban kibontakozik előttünk a keresztség gazdag ajándéka.

Kedves Testvérek! Most néhány olyan dolgokra szeretném felhívni a figyelmeteket, amelyekben meg is tapasztalhatjátok, átélhetitek a keresztségben kapott ajándékunkat. A keresztelésünk ugyan régen történt, és nincsenek róla közvetlen emlékeink, eredménye és hatása azonban most is megvan. Ezt kell élővé tenni. Most három területre hívom fel a figyelmet.

4. Minden alkalommal, amikor azt mondom Istennek: Atyám!, amikor az imádságban így szólítom meg: „Mi Atyánk…”, és ezt nemcsak gépiesen elhadarom, hanem őszintén, tisztelettel és tudatosan mondom, megtapasztalom a keresztségemet. Mert a keresztség által lettem Isten gyermeke, és azóta fordulhatok hozzá gyermeki bizalommal. Amikor tehát őszintén imádkozom, amikor hittel elé tárom kéréseimet, amikor bizalommal kérem tőle bűneim bocsánatát, amikor Istent „atyámnak” nevezem, átélem a keresztséget.  Nagyböjt az imádság és bűnbánat ideje. Kedves Testvérek! Újítsátok meg imádságos gyakorlataitokat, imádkozzatok rendszeresen és kitartóan, és főleg járja át imádságaitokat az Isten iránti bizalom. És ugyanígy ne múljon el a nagyböjt úgy, hogy őszinte bűnbánattal, a húsvéti szentgyónás elvégzésével nem tesztek rendet a lelketekben.

5. Jézus Krisztust a pusztában megkísértette a Sátán, Ő azonban határozottan ellenállt a kísértésnek. Nem hagyta magát semmi csábítással eltéríteni Mennyei Atyja akaratától. Minden alkalommal, amikor napi életemben Jézus Krisztust követve döntök, amikor elkerülöm a rosszat és megteszem a jót, a keresztségemet gyakorolom. Valósággá válik, amit a keresztségi ígéretben kimondtam: Ellene mondok a gonosznak, hiszem és követem Istent. Minden tudatos, erkölcsileg helyes, Jézus Krisztus tanítását követő cselekedetemmel a keresztségemet teszem láthatóvá, a keresztségemet élem át. A nagyböjtben erre különösen figyeljetek. Az önfegyelmezés, a szeretet tudatos gyakorlása, az állapotbeli kötelességek lelkiismeretes végzése, mind-mind olyan alkalmak, amelyekkel kifejezheted, hogy Jézust követed, hogy hozzá tartozol, keresztény vagy.

6. A harmadik helyzetet Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt második leveléből vett szavakkal szeretném megvilágítani. „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztségben.” (12,13) Amikor az egyházban átélem és megérzem, hogy egybetartozunk, amikor tudatosan részt veszek az egyház közös istentiszteletein, amikor vasárnapról vasárnapra bekapcsolódom a szentmisébe, amikor kész vagyok dolgozni egyházam ügyeiért, amikor megvallom, hogy én is katolikus vagyok, akkor valósággá válik számomra, hogy egy nagy családot alkotunk, és testvérek vagyunk Krisztusban. Ez is a keresztségünk eredménye és megélése. A nagyböjt idején mélyítsük el ezt is, és fűzzük szorosabbra az egybetartozásunk szálait a családokban, egyházközségekben és a társadalomban. Tudjunk bocsánatot kérni, megbocsátani és újra kezdeni.

Most van itt az alkalmas idő, most van itt az üdvösség napja. Kedves Testvérek! A keresztség szentsége megnyitotta számunkra az üdvösség útját, most pedig időt kapunk arra, hogy üdvösségünkért munkálkodjunk. Azt kívánom mindnyájatok számára, hogy jól használjátok föl a nagyböjt adta lehetőségeket, és húsvét ünnepét megújult hittel, Isten iránti elkötelezettségben és keresztény örömmel ünnepelhessétek. Ezzel küldöm főpásztori áldásomat mindnyájatoknak, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Magyar Kurír