Petko Hristov püspök, aki maga is szegény családban nőtt fel, örömmel, meggyőződéssel támogatta a kezdeményezést. „A társadalom számkivetettjei mellett állni keresztényi kötelességünk. A hit évében nem lehet ennél jobban tanúságot tenni a kereszténységről” – hangsúlyozta.

Az irgalmas szamaritánus – ez a neve hetven ember új otthonának. A mindennapokra szóló útmutatást pedig Ferenc pápa szavai jelentik, amellyel a Szent Márta-ház egyik szentmiséjén kommentálta ezt az evangéliumi szakaszt:

„Amikor a szamaritánus meglátta ezt a szegény, sebesült, csúnyán összevert, útszélen hagyott embert, megesett rajta a szíve. Nyitott szívvel élt, emberséges volt. És mivel emberséges volt, odalépett hozzá.”

Martin Nikolov, a projekt vezetője négy munkatársával együtt dolgozik a házban, amely Bulgária második hajléktalanszállója. A SIR tudósítójának elmondta: a szálláson, meleg ételen, orvosi ellátáson túl sok figyelmet, szeretetet kapnak az itt lakók. Igyekeznek megadni nekik azt az emberi melegséget, amelyben az utcán élve nem volt részük. Az emberi kapcsolatok, a meghallgatás, a személyes odafordulás nagyon sokat jelent az utcáról bekerülő embereknek. Az itt dolgozók igyekeznek elősegíteni, hogy lakóik újra integrálódjanak a társadalomba, sok közös programot szerveznek számukra. Rajzolni is tanulnak, a szálló folyosólya olyan, mint egy kis kiállítóterem.

Darinka 48 évesen került ide, öt nejlonszatyorban hozta minden vagyonát. Korábban női szabóként dolgozott, de a gyár bezárt. „Kemény dolog az utcán élni, különösen a nőknek. Sok a bűnöző, télen húsz fok alá süllyed a hőmérséklet” – mondta a nő. Ebben a Duna-parti városban különösen hideg van, minden télen fagynak meg emberek, másoknak pedig amputálni kell megfagyott ujjait, végtagjait.

Az 51 éves Velislav szobrászkodik, az épület felső szintjén van egy kis műhelye. A tudósító kérdésére elmondta: csalás áldozata lett, elveszítette mindenét, a lakását is. Felesége elvált tőle, elvitte a fiukat is, új életet kezdett. Ő arról álmodik, hogy egyszer majd Szófiában rendezhet kiállítást.

Anka és Andrej álma egyszerűbb volt: a roma család lakókocsit szeretett volna, és egy helyet, ahol letáborozhatnak. Az otthon kertjében meg is találták ezt a helyet, így hazahozhatták kisfiukat az intézetből. A lakókocsi egy új élet kezdetét jelenti számukra.

Magyar Kurír
(tzs)