Rendi emlékezetünk kedves szereplője Teodóz atya, aki az anekdota szerint maga is büszke volt arra, hogy egyes prédikációit éppúgy el tudta mondani egy évközi vasárnapon, egy ballagáson és egy esketésen, mint egy temetés alkalmával. Kevés olyan szakasza van az evangéliumnak, amelyet oly sokféle alkalommal felolvasunk, mint a nyolc boldogságról szóló részt. Mindenszentek ünnepén, kereszteléskor, temetéskor, évközi vasárnapon, sőt még házasságkötés alkalmával is hallható. Mindez azt mutatja, hogy a krisztusi tanításnak olyan mély, közös alapja fedezhető fel benne, amely minden élethelyzetet meghatároz.

Az igazi boldogságról ad tanítást, és – bár negatív megfogalmazásai megütközést kelthetnek – ha úgy tekintünk rá, mint útra, amely a krisztusi boldogsághoz, s így hiányaink és igaz vágyaink betöltéséhez vezet, amelyre minden élethelyzetben és életállapotban meghívást kapunk, már érthetőbbek Jézus szavai. Mert…

Boldogok a lélekben szegények, akik belátják, hogy önmagukban kevesek, üresek, koldusok, nincstelenek, és ezért nyitottak maradnak, hogy az Úr betöltse őket gazdagságával.

Boldogok, akik sírnak, akik hagyják megérinteni magukat az élet dolgaitól, akik meg tudnak rendülni, nem beleszürkülve az életbe és a pótcselekvésekbe, és engedik, hogy az igazi öröm mellett az igazi fájdalom is elérje őket, és akik így megtapasztalhatják az igazi Vigasztaló működését.

Boldogok a szelídek. Nem a „tutyi-mutyik” magukra vett tehetetlenségével élők, hanem azok az igazán szelídek, akik bár megtehetnék, hogy odacsapnak, hogy kimutatják erejüket, hatalmukat, Istenre tekintve, aki ugyanígy tesz, szelídek maradnak a nagyobb jó miatt.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Nem a maguk vélt vagy valós igazát, hanem az igazságot, nem beletörődve a világ igazságtalanságaiba, tudatosan elvetve az álságos kis alkukat, amelyek tönkreteszik az emberi kapcsolatokat és a világ életét.

Boldogok az irgalmasok, akikben az igazságérzet irgalommal párosul. Akik le tudnak hajolni az elesetthez, nem csupán ahhoz, akit becsülnek és tisztelnek, hanem a lélekben távolabbihoz is. Irgalmasok, akik maguk is belátják, hogy irgalomra szorulnak, s maguk is azzal az irgalommal élnek, amelyet Istentől remélnek.

Boldogok a tiszta szívűek, akiknek a szíve nem megosztott, hanem akikében az Úr uralkodik. Akik nem kívülről akarnak tisztának látszani, hanem engedik, hogy az Úr belülről ragyogja át az életüket. Akik egyenes szívvel akarnak élni, és cselekedeteiket nem alattomos hátsó szándék vezeti.

Boldogok a békességszerzők, akik nem csupán a maguk lelki békéjére törekszenek, hanem túllépve saját határaikon a megbékélés szolgái lesznek.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, akik az Úrért gyalázatot szenvednek, akik számára a hitnek van tétje, akik bármilyen helyzetben hűségesek tudnak maradni az Úrhoz, még akkor is, ha ez a világ logikája szerint veszteséggel vagy üldöztetéssel jár. Számukra az Úr az ő örök közösségét ígéri.

Szerző: Dobszay Benedek OFM

Magyar Kurír