A szertartáson koncelebráló papság, valamint a hívek főegyházmegyei zarándoklattal érkeztek az eseményre. Gizella hazájából, Bajorországból, Passauból is érkeztek zarándokok. Valamennyiüket szeretettel köszöntötte Márfi Gyula érsek a mise bevezetőben. Kiemelte: ünnepi lélekkel állnak meg most mindannyian Isten oltáránál, hiszen szentek által látogatott földön mutatják be a szentáldozatot; ott, ahol egykor Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent Gellért, Szent Margit és sokan mások jártak egykor. Az érsek elmondta, hogy az alkalom egyúttal a főegyházmegye nyugalmazott főpásztorának, Szendi Józsefnek is ünnepe: 30 esztendeje e napon iktatták be érseki szolgálatába.

A magyar és német nyelvű szentmisében Jakubinyi érsek a keresztényekről, a kereszténység fő ismérveiről, a szeretetről elmélkedett: mindig foglalkoztatott minket, keresztényeket, hogy miként lehet felismerni rólunk, hogy Krisztus követői vagyunk. Ez kérdés volt már az ősegyházban is – mondta a főpásztor. Egy II. századi őskeresztény levelét idézte ezzel kapcsolatban, aki a következőket írta egy előkelő, nem keresztény ismerősének: mi, keresztények ugyanúgy öltözködünk, mint mások, polgári állásunk van, úgy élünk, mint az a nép, amelynek körében születtünk. Ám a különbség az, hogy nem tesszük ki az újszülöttet az utcára, a házastársi hűséget megtartjuk, s nincs körünkben szűkölködő, mert az egyházközség segíti a rászorulókat.

Az Úr Jézusnak az utolsó vacsorán ránk hagyott üzenetét idézte Jakubinyi érsek: „Arról ismernek meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt”. Természetesen a templomba járás, a reggeli, az esti ima, az évi kötelező egyszeri gyónás, szentáldozás, valamint még sok más kötelezettsége van a keresztényeknek, de mindezek összefoglalhatók a szeretet parancsában – fogalmazott a főpásztor. Mikor Krisztust válasz elé állították a farizeusok: mondja meg, melyik parancs a legnagyobb a Mózes könyveiben található 613 közül, Jézus kiemelt kettőt, az Isten és a felebarát iránti szeretetet, rámutatva: e két parancs tulajdonképpen egy parancs, hiszen nem szeretheti Istent igazán, aki felebarátját nem szereti, s fordítva. Ezt Jézus előtt senki nem mondta ki így és ilyen hitelesen, mint Ő, aki valóságos Isten és valóságos ember is volt. Meg is magyarázta: „Amit a legkisebbek közül egynek is tesztek, nekem teszitek”.

Az érsek emlékeztetett a Mester más kijelentéseire is, melyek a szeretet parancsának körét magyarázzák: „Szeresd felebarátodat, mint ömagadat!”; „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”; „Nagyobb  szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. Jakubinyi György végül a Szent Családot állította a közösség elé példaként, amely mint eszménykép ott lebeghet ma is minden keresztény előtt.

A népünk megkeresztelkedése hajnalán élt magyar szent család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – példájáról is megemlékezett a főpásztor. Rámutatott: ebben az első magyar szent családban követték a názáreti Szent Család példáját. Gizellát ünnepelni szent férje, szent gyermeke, szent testvére (Henrik) nélkül elképzelhetetlen. Büszkék lehetünk rá, hogy az Árpád-ház a királyi családok közül Európában a legtöbb szentet adta, s hogy csak a magyar királyságnak volt olyan uralkodó-sorozata, ahol az ezer év során az 53 király között az első (Szent István) és az utolsó is (Boldog IV. Károly) a szentek között van – emelte ki Jakubinyi érsek.

Végül könyörgésre hívott Boldog Gizella közbenjárásáért, hogy segítse családjainkat a keresztény helytállásban, a házastársi hűségben, a gyermekvállalásban, a hazaszeretetben és a hazához való hűségben is, hogy a nehéz helyzetek vállalásában is kitartóan megállja helyét.  Mert csak a szeretet gyakorlása tart meg minket keresztényként és magyarként, a szeretet Isten és embertársaink iránt a családban, az iskolában, a munkahelyen és a közéleti szerepkörökben is – zárta gondolatait a főpásztor.

A szertartás után körmenetben vitték vissza a bazilikába Boldog Gizella ereklyéjét, amely előtt a szentmisén cserkészek álltak őrséget.

Toldi Éva/Magyar Kurír