Boldog Báthory László (Bátori László) (Nyírcsászári, 1420? – Budalőrinc, 1456. február 27., más források szerint 1484 után) pálos rendi szerzetes, az első magyar bibliafordító. Ünnepe a pálosoknál: február 27.

Pallas Nagy Lexikon II. kötet 726.

"Bátori László /bodog/ a pálosok budaszentlőrinci kolostorának volt munkás tagja. Valószínűleg az erdélyi Bátori családból származott, s a XV. század első felében élt."

Magyar életrajzi lexikon

"Bátori László, boldog (15. sz.): pálos szerzetes. Nyírbátori polgárcsaládból származott. Bibliamásoló volt a budaszentlőrinci kolostorban. M.-ul írt szentírásmagyarázata Mátyás király könyvtárába került és eltűnt."

Iskoláit Itáliában és Franciaországban végezte. Miután visszatért Magyarországra, részt vett Hunyadi János török elleni harcaiban. 1435-ben Somló birtokosa volt. Mikor azonban látta, hogy V. László udvara Hunyadi János árvái ellen fordul, a világból kiábrándulva belépett a Magyar Pálos Rendbe. Ezután a hittudományoknak szentelte életét.

A pálosok évkönyveiből tudjuk, hogy ő fordította magyar nyelvre, számos szentek életén kívül, az egész Bibliát.

Mivel elmélyülten akart dolgozni, elhagyta a kolostort, és a Nagy-Hárs-hegy tetején lévő kis barlangba húzódott vissza. Itt remetéskedett 20 évig, 1437-től 1457-ig. Ez idő alatt fordította le a teljes Bibliát, és készült el latinból fordított műve a Szentek élete. A barlangban végzett bibliafordítási munka azonban az életébe került. A vezekléstől, böjtöléstől elgyengülve tért vissza a budaszentlőrinci pálos kolostorba, ahol meghalt. Műve Mátyás király Corvinái között is helyet kapott, de annak a török hódoltság korában nyoma veszett.

A magyar bibliafordítások első változatai a 15. század folyamán születtek, de korabeli példány nem maradt fenn. Gyöngyösi Gergely pálos főperjel 1525-ös Krónikája és Bod Péter 1766-ban megjelent könyvének utalása nyomán feltételezik, hogy az egyik első magyar nyelvű fordítás szerzője Báthory László lehetett 1456-ból. A kézirat a XVIII. században a felsőelefánti pálos kolostorban még megvolt. Ez a kódex 1782-ben a nagyszombati clarissák eltörölt kolostorából Fába Mátyásnak, az esztergomi érseki káptalan akkori jegyzőjének birtokába került, akitől 1820. május 29-én a tinnini püspök révén Jordánszky Elek felszentelt püspökhöz került, akiről a kódex a nevét is kapta. A Jordánszky-kódex, ami maga is másolat (1516–1519.), magában foglalja Mózes öt könyvét. Báthory László arcképét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, amelyet egy szentlőrinci pálos szerzetes festett 1456-ban. Megrendült egészségi állapota miatt élete vége felé visszaköltözött a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Halála napján még misézett. A kolostor templomában, a Szent István-oltár előtt temették el.

Egykori barlangját 1911-ben, Bátori-barlang néven nyitották meg. Munkásságát megörökítő fekete márványtáblát helyeztek el, a bejárata előtt kis faházat létesítettek, majd 1931-ben Havran Imre iparművész tervei alapján egy márványoltárt alakítottak ki, amiből mára már csak a márványtábla összetört darabjai maradtak meg. A barlang ma le van zárva és csak kísérettel látogatható. Bátori László pálos rendi szerzetesnek, az első magyar nyelvű Biblia fordítójának nincs emléktáblája a helyen, és a barlangra is csupán egy felirat nélküli vasajtó utal.

Reményik Sándor verset írt Báthori László barlangja előtt címmel.