Boldog Bajor Gizella

Gizella bajor hercegnő, II. Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya, II. Henrik német-római császár húga, 980 körül született Passauban. Édesanyja – Szent Wolfgang bencés szerzetes közreműködésével – keresztény nevelésben részesítette őt és testvéreit. A mélyen hívő leány kolostorba akart lépni, ám amikor Géza fejedelem 995-ben megkérte kezét fia számára, Szent Adalbert püspök biztatására beleegyezett a házasságba. A főpásztor értésére adta: jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él.

A tervezett házasságot a bajor hercegnő nagynénje, Gerberga apátnő ellenezte: helytelenítette, hogy unokahúgát politikai okok miatt veszélynek tegyék ki a „barbár herceg” oldalán; hiába utaltak arra, hogy István már jó keresztény, és ígéretet tett egész népe megtérésére.

Végül Henrik – hogy megismerjék – meghívta Istvánt Bajorországba, aki már az első találkozásnál lefegyverezte az apátnőt előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.

De Gerberga, a krónikás szerint, még egy utolsó próba elé állította őt: hosszú ideig halogatta a találkozást István és Gizella között; majd úgy rendezte, hogy István a kolostorkertben lássa meg először Gizellát, aki éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt. Tudni akarta, hogyan viselkedik a „barbár”. István félretette fegyverét, észrevétlenül Gizella mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg Gizella be nem fejezte ájtatosságát. Önuralmával Gerberga utolsó ellenállását is megtörte.

István és Gizella esküvőjét 996-ban tartották német földön, a dél-bajorországi Scheyern városka bencés kolostorának kápolnájában (amelyet ennek tiszteletére később Königskapelle-nek, királykápolnának neveztek el).

István a pápától kapta a Szent Koronát, a királyné koronáját a magyarok készítettek. Gizella követte urát, Istvánt Magyarországra. Több gyermekük is született, ám a felnőttkort csak Imre herceg élte meg, aki egy vadkanvadászat során vesztette életét.

Korabeli források szerint kölcsönös tisztelet, megértés és tapintat jellemezte a királyi pár egymáshoz való viszonyát. Gizella példás feleség volt. Sokszor elkísérte férjét nehéz útjaira is az országban. Fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában; segítő kezet nyújtott a szükséget szenvedőknek. A vallásgyakorlat terén is példaadó volt. A veszprémi püspök volt a magyar királyné gyóntatóatyja és koronázó főpapja. A krónikás magasztalja Gizella ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát alázattal viselte.

Jelentősen hozzájárult Veszprém megszépítéséhez: fölépíttette a székesegyházat és apácazárdát alapított; az esztergomi és somlyóvásárhelyi zárda alapításában is közreműködött. Nagyon szépen varrt és hímzett: kegytárgyakat, oltárterítőket, templomi szertartási tárgyakat, miseruhákat készíttetett és adományozott különböző templomoknak. Már a Koppány elleni csatához is készített két zászlót Istvánnak, Szent György és Szent Márton képeivel.

István törvénye szerint a templomok liturgikus könyveit és kelyheit a püspököknek kellett beszerezniök, de a miseruhákat és más fölszerelési tárgyakat a királyi udvar volt köteles rendelkezésükre bocsátani. Ennek gondját bízta a király Gizellára. A királynő alkotótársnői magyar és bajor udvarhölgyei, valamint a veszprémi zárda apácái voltak. Gizella maga is részt vett a munkában. Ha egy-egy templomnak az öt liturgikus színben csak egy-egy rend öltözetet juttatott is, az már 1500–2000 miseruhát jelentett. Nagyobb templomok azonban jóval többet is kaptak. Akkoriban minden varrást, kötést, hímzést, horgolást kézzel végeztek.

A Gizella vezetésével készült miseruha, amelyben az ő kézimunkája is benne van, és amelyet a székesfehérvári templomnak ajándékozott, a magyar királyok koronázási palástja lett. A paláston István király, Imre herceg és Gizella királyné is szerepel – ez az egyetlen, hímzés formájában fennmaradt, hitelesnek minősíthető ábrázolás a királyi személyekről.

I. István király halála után – Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt – méltatlanul bántak Gizella királynéval. Visszatért Bajorországba, és – megvalósítva fiatalkori tervét – szerzetesrendbe vonult: a passaui bencés nővérek kolostorába, amelyet bátyja, Szent Henrik alapított. Két év múlva apátnő lett.

Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. A források kiemelik részvétét mindenki iránt, aki bajba jutott. Nővértársait szerényen, nagy szeretettel vezette. A nehézségeket türelemmel viselte; komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt. A rendi iskolában gondoskodott több előkelő bajor lány hívő neveléséről, s nővértársait is szeretettel oktatta szóval és példával.

A passaui niedernburgi Szent Kereszt és Pantaleon kolostor apátnőjeként halt meg 1059. május 7-én. E zárda templomában helyezték örök nyugalomra. Tisztelete Magyarországon már a XII. századtól kimutatható. Sírja búcsújáró hely. 1975-ben avatták boldoggá.

Münchenben őrzik Gizella egyik szép emlékét, apátnőként használt keresztjét, az úgynevezett Gizella-keresztet.

A magyar nép első, szent életű királynéja negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő – írja Diós István A szentek életében.

Magyar Kurír