Böjte Csaba új évet indító levele

Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni!

A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint a Heródes elől menekülő Szent Család útját megszakítva félrevonult, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér, mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is. Ott áll a kereszt alatt! Leveszik Szent Fiát, és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel a törvényekre, betartja a szokásokat, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt, minek meg kell történnie, úgy, ahogy a kegyelet azt diktálja!!

Soha nem felejtem el, nagybeteg édesanyám meglátta, hogy a kabátom hónalja ki van bomolva. Tűt, cérnát kért, felült az ágyban és szépen kibontotta a bélést, majd belülről össze varrta a kibomlott kabátszövetet, majd úgy, ahogyan kell, bevarrta a bélést is. Kabátom szebb lett mint újkorában! December 14-én, hétfő hajnalban édesanyám veséje, mája leállt! Nagyon szenvedett, ő is látta, hogy a katéteren már semmi nem távozik a testéből! Nagyon sokat imádkoztunk, szinte folyamatosan mondtuk a rózsafüzért. Este, vacsoraidőben megszólalt, hogy itt az idő, hogy együnk! Megkérdeztem, mit enne az én kedves édesanyám? Töltelékes káposztát – jött a válasz, (nemsokkal azelőtt egy kedves hölgy hozott négy finom tölteléket). Édesanyám elhaló hangon szólt a húgomnak, Katikának, hogy menjen és melegítse meg mind a négy tölteléket! Majd felült az ágyban, és úgy, ahogyan nyolc héten keresztül mindennap tettük, az ölébe megterítettük a lacikonyhát, és húgommal a két oldalán ülve elkezdtünk vacsorázni! Szegény 4-5 alkalommal is megpróbálta a szájához vinni a villán a falatot, de mindig lehanyatlott a keze! Igazából tudtuk, hogy már vizet sem tud magához venni, de mivel ott volt a vacsora ideje, csak azért, hogy mi ne maradjunk tétlen, megtette mindazt, mi egy édesanyának kötelessége gyermekeivel szemben! Talán életemben nem ettem soha olyan keserű káposztát, de azért a húgommal együtt viccelődve, dicsérve a vacsorát, utolsó falatig megettünk mindent! Olyan döbbenetes volt látni édesanyámat, hogy hihetetlen akaraterővel abbahagyja a haldoklást csak azért, mert itt van a vacsora ideje, és a gyermekeinek enniük kell!

 

Csodálom Máriát, aki nemcsak tudta, de tette is a dolgát, úgy, ahogyan a mennyei Atya elvárja az édesanyától! Olyan jó lenne, ha a nagy világ zaja, gondja, baja nem terelné el a figyelmünket a mindennapi feladatainkról! Isten mindannyiunkat teendőkkel küldött erre a világra! Van, akinek a szorzótáblát kell megtanulnia, van, akinek az érettségire kell készülnie, van, aki gyermeket nevel vagy földet művel, vagy autót vezet! Mindegy, hogy mi a te dolgod, csak az nagyon fontos, hogy állapotbeli kötelességeidet ott, ahol lenned kell, s azt amit éppen neked tenned kell, pontosan, szépen elvégezd! Bármi is történik, neked, nekünk tudnunk kell azt, hogy mit kér tőlünk a szeretet, hogy itt és most mi a dolgunk, és azt a tőlünk telhető legnagyobb összeszedettséggel, kitartással, szorgalommal el kell végeznünk! Ez az üdvösség útja! Nem jó, ha a más dolgát nagyszerűen végezzük! A fontos, hogy a mi saját dolgunkat végezzük el legalább úgy, ahogy tudjuk! Ne nézzük, hogy körülöttünk más mit csinál, hogy munkánkat megköszönik-e vagy sem, vagy e nagy világban mi történik! Egyetlen dolgot kér számon tőlünk az Isten, és az nem más, mint a személyesen ránk bízott munka!! Nekem is, de neked is van egy szent, Istentől kapott drága feladatunk, melyet bármi is történhet bennünk, körülöttünk, azt akkor is teljesítenünk kell!

 

Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni! Ne azt nézzük, hogy éppen mihez van kedvünk és mihez nincs, hanem vegyük számba a talentumainkat, és gondolkodjunk el, hogy vajon Isten hol és mit akar általunk e világra hozni, melyek azok a gyümölcsök, miket mi kell megteremjünk?! Álljunk neki a ránk bízott munkának, nem az a fontos, hogy milyen és mekkora feladatot bízott ránk az Isten, hanem csak az, hogy mi azt kitartó, becsületes munkával véghez tudjuk-e vinni, vagy lustaságból, számítgatásból feladatunk végzését abba hagytuk-e!? Igen, testvérem, neked is megvan a magad feladatod, melyet becsületes munkával, kitartó erőfeszítéssel szépen el kell érjél ezen a földön! Mondhat bárki bármit, az örök üdvösség csak akkor lesz a tied, ha munkádat pontosan, szépen bevégzed! A mindennapi állapotbeli kötelességeink tudatos felvállalása az üdvösségre vezető egyetlen út!

Szeretettel, Csaba t.