Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten. Szülei cselédek voltak. Mivel édesapja hivatalos okmányokkal nem rendelkezett, ezért nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot. Magdit és két fiútestvérét törvénytelen gyermekként anyakönyvezték, azonban édesapja családnevét kapta. Édesapja nem részesült vallásos nevelésben, azt sem tudta, milyen felekezethez tartozik, csupán abban volt biztos, hogy megkeresztelték. Nyers természete, italozó életmódja sokszor megkeserítette a család életét. Nehéz anyagi helyzetük, cselédsorsuk, valamint a családi körülményeik miatt hétszer kellett költözködniük. Édesanyja a rendezetlen házasságuk miatt nem járult szentségekhez, azonban gyermekeit vallásosan nevelte, templomba és hittanra jártak, részesültek az Eucharisztia és a bérmálás szentségében.

Bódi Mária Magdolna édesanyjával

Magdi Köveskálon már az elemi iskolai tanulmányai során kitűnt éles eszével, színdarabokban nyújtott alakításaival, vallásosságával és a szegényekkel való törődésével.

Bérmálkozása után a legkisebbek szolgálata mellett kötelezte el magát, csatlakozott a Szívgárdához, mely Jézus Szentséges Szívének tisztelete által biztosította a gyermekek valláserkölcsi nevelését. Gyermekkorában kezdett kibontakozni és fiatalkorában teljesedett ki az a vallásos lelkület, melyben buzgón gyakorolta az isteni és a sarkalatos erényeket, valamint az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Az Oltáriszentség tiszteletéhez és annak naponta történő magához vételéhez nagy ösztönzést jelentett számára a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra felkészítő 1938-as lelkigyakorlata. Törekedett a szolgáló szeretet megélésére, mely legfőképpen a szegények és az idősek szolgálatában nyilvánult meg.

Szerzetesi közösségbe szeretett volna lépni, hogy Jézus iránti szeretetét még mélyebben megélhesse, ám szülei rendezetlen életállapota ezt ellehetetlenítette. Egy péceli jezsuita lelkigyakorlat után azonban elhatározta, hogy teljes egészében Krisztusnak szenteli magát, ezért 1941. október 26-án, Krisztus Király vasárnapján tisztasági magánfogadalmat tett a balatonfűzfői Jézus Szíve-plébániatemplom oltára előtt.

Életét ettől kezdve a világi apostolkodásnak szentelte, melynek egyik színhelye a Nitrokémia gyár volt, ahol 1939-től dolgozott. Kezdetben sok megpróbáltatásban, megaláztatásban volt része hite miatt. Később már megbecsült tagja lett a gyári közösségnek, hite melletti folyamatos és következetes kiállása miatt. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének, csoportokat szervezett, ahol a lányoknak erkölcsi és lelki támaszt adott, vezette őket a szeretetszolgálatban.

1943-ban, ugyancsak egy péceli jezsuita lelkigyakorlat után azzal a kéréssel fordult Istenhez, hogy olyan halállal halhasson meg, mely példát ad az ifjúságnak.

Mindeközben a második világháború a távoli hírekből egyre valóságosabbá vált a front közeledtével. Amikor minden jó megrendült, s a legalapvetőbb dolgok is bizonytalanná váltak, Magdi szilárdan állt. A háború borzalmai között is vidáman, mosolyogva tette azt a jót, amit éppen tenni lehetett.

1945. március 23-án Magdi folytatta a beteglátogatást, ház körüli teendőket teljesített, délután pedig édesanyjával és menekültekkel az óvóhely előtt tartózkodott. Egy szovjet katona ekkor választotta ki őt, és ráparancsolt, hogy menjen be a bunkerba. Magdi mindent elfogadott, ami összeegyeztethető volt Krisztussal való jegyességével; minden mást elutasított. Éppen ezért nem engedett a megszálló katona közeledésének, aki ezért több lövést adott le rá. A második lövés után Magdi felkiáltott: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Ezek voltak utolsó földi szavai, amikor a vértanúságot vállalva életét Krisztusért adta.

Bódi Mária Magdolna bővebb életrajzát ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír