Az Újszövetség utolsó könyve kapcsolatot teremt az olvasó és az Úr napján egybegyűlt keresztény közösség élő imája között – kezdte tanítását Benedek pápa.

A jelenések könyvének első része (Jel 1,4-3,22) bemutatja az imádkozó közösséget. Elsőként az olvasó köszönti az imára összegyűlteket: „Kegyelem nektek és békesség…” (Jel 1,4). Jézus Krisztus nevét hallva a közösség örömének ad hangot a következő szavakkal: „Ő szeretett minket, vérével megváltott bűneinktől és Istennek, Atyjának országává és papjaivá tett…” (Jel 1,5b-6). A hívek ezáltal megszabadulva érzik magukat bűneiktől és dicsőítik Krisztust. A Jelenések könyvének első része – magyarázta a Szentatya – arra tanít bennünket, hogy imánk elsősorban a minket megszólító és hozzánk beszélő Isten meghallgatása legyen, továbbá dicsőítés szeretetéért, Jézus Krisztusért, aki erőt, reményt és üdvösséget hozott nekünk.

Ezt követően az olvasó arra hívja a közösséget, hogy fogadja be Krisztust életébe, amelyre a hívek „igennel” válaszolnak és kifejezik akaratukat, hogy Krisztus tanítványaiként éljenek. Isten választ ad erre: „Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható” (Jel 1,8). Isten mindig jelen volt és jelen lesz, erre ígéretet tesz. A keresztény közösség itt arra hívja fel figyelmünket, hogy a kitartó ima felébreszti bennünk az Úr jelenlétének értelmét életünkben: támogatást nyújt nekünk, vezet bennünket és reményt ad még a legsötétebb éjszaka idején is – magyarázta a Szentatya.

A közösség imájának második részében tovább mélyíti kapcsolatát Jézus Krisztussal: az Úr jelenvalóvá válik, cselekszik, a hívek pedig hallgatják és befogadják Őt. János apostol megosztja egy élményét a közösséggel, amely Patmosz szigetén történt vele. Egy harsonahangon szóló szózatot hallott, amely üzenet volt a hét egyház számára. Ezt követően hét arany gyertyatartót látott, amelyek a liturgiában az imádkozó egyházat jelképezik – magyarázta a Szentatya. A gyertyatartók között az ember Fiához hasonlót látott, aki főpapi ruhát viselt. Ezt követően a Feltámadt Krisztus jelent meg neki: „feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú” (Jel 1,14), amely Isten örökkévaló mivoltát és a feltámadást jelképezi. Majd pedig a lobogó tűz is megjelent Jánosnak, amely az Ószövetség szerint Isten az ember iránt érzett szeretetét szimbolizálja.

János apostol ebben a jelenetben az Úrral beszél, aki jobbját ráhelyezte és megbízta azzal, hogy továbbítsa üzenetét a hét egyház számára. Mi is Jézus barátai vagyunk, ami azt jelenti, hogy a feltámadt Krisztus eljövetele a barátunkkal való találkozás pillanata lesz – mondta Benedek pápa a zarándokoknak.

Végül a Jelenések könyvében szereplő ima harmadik részére tért ki. Jézus a hét egyháznak szóló üzenetét mondja el, amelyben elsőként az egyes egyházak életét érinti, amely majd az egész egyházéra kiterjed. Jézus ezt mondja: „Tarts bűnbánatot” (Jel 2,5); „Ragaszkodj ahhoz, amid van” (Jel 3,11); „Buzdulj föl és tarts bűnbánatot!” (Jel 3,19). Az imádkozó egyház Jézus szavait befogadva átváltozik, amelyet a többi egyháznak is követnie kell megnyílva a Szentlélek befogadására: „Akinek füle hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 1,7). A közösség ezáltal buzdítást kap a bűnbánatra, a bűnbocsánatra, a szeretetben való növekedésre, az állhatatosságra.

A Jelenések könyve tehát egy imára összegyűlt közösséget állít elénk. Az imában ugyanis egyre inkább megérezhetjük Jézus jelenlétét közöttünk. Minél inkább elmélyülünk imánkban, annál inkább hasonulunk Hozzá, aki ezáltal belép életünkbe, vezet minket, örömet és békét hoz nekünk – tanította Benedek pápa a szeptember 5-én megtartott általános kihallgatáson.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír