Az egyházmegye papjain, szolgálattevőin kívül országgyűlési képviselők, városi vezetők, polgármesterek, egyházmegyei intézmények vezetői, testvéregyházak képviselői is jelen voltak a váci székesegyházat megtöltő hívek seregében.

Beer Miklós váci főpásztor szentbeszédének vezérfonalaként hangsúlyozta: mindannyian együtt azt keresik, mit vár Isten a keresztényektől ebben a megváltozott világban. A zsinatot megnyitó szentmisét lélekben Rómához kapcsolta, ahol ugyanabban az időpontban emlékezett meg XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásáról és ünnepélyesen megnyitotta a hit évét.

Beer püspök elmondta, hogy az egyetemes zsinat a különböző korokban a hit tartalmát bontja ki, az egyházmegyei zsinat pedig arra keresi a választ a Szentlélek segítségével, hogy miként tudunk az adott korban hiteles keresztény életet élni. Felidézte, hogy az első pünkösdre is lélekben, imádsággal készültek a tanítványok; és megvalósult a pünkösd csodája, amelynek első lépése, hogy a keresztények megértik, mit tett értük Isten Krisztusban, és elfogadják a meghívást, hogy legyenek munkatársai, szeretetének eszközei.

Az 1962. október 11-én Boldog XXIII. János által megnyitott II. Vatikáni Zsinat óta is sok idő telt el, felgyorsult a világ. Beer Miklós püspök hangsúlyozta: a változó világban egyre többször kell kérni Istent, hogy vezessen minket. Hangsúlyozta: nem szokásokat akarunk konzerválni, hanem az élő hitből akarunk élni; a maradandót a jelenben akarjuk gyakorlatba ültetni. Reményt akarunk adni a reményvesztettség, a családok válsága, a gazdasági válság idején. Felhívta a figyelmet a keresztények felelősségére: akkor tudunk reményt adni, ha hitünk szerint élünk; azért vagyunk itt, hogy gyógyítsunk, vigasztaljunk, reményt adjunk, segítsünk begyógyítani a sebeket.

Ezzel az imádságos lélekkel, a Szentlélek segítségét kérve nyitotta meg a Váci Egyházmegye főpásztora az egyházmegyei zsinatot, amelynek tanácskozásai a következő hét csütörtökén kezdődnek.

Beer Miklós szerkesztőségünknek elmondta: papjai már régóta kérték, hogy tartsanak zsinatot. Kezdetben arra gondolt, elegendő a napi feladatok elvégzése, de észre kellett vennie: gyorsan változik a világ, csak a legutóbbi váci zsinat óta eltelt 17 év, megváltozott az európai  környezet, a gazdasági helyzet, az ország lelkiállapota. Elmesélte, hogy a végső lökést egy beszélgetés adta, az Indiából származó Sebastian verbita atyával, aki elmondta: úgy látja, itt még mindig azt hiszik, hogy Európa és Magyarország keresztény, pedig valójában már missziós terület. Nem szabad megsértődni azon, hogy az emberek nem járnak templomba. Isten most ezt az új helyzetet bízta az Egyházra, az emberek elé kell menni, újra kell fogalmazni számukra az evangélium örök üzenetét, meg kell tanulni a misszió nyelvét. A II. Vatikáni Zsinat évfordulóján, a hit éve kezdetén aztán szinte magától értetődő volt, hogy itt az idő ennek megvalósítására.

A váci püspök elmondta, milyen sokat töprengtek a zsinat módján is. Tudták, hogy nem elég díszkötésben kiadni egy dokumentumot, és feltenni a polcra. Minél több embert kell megkérdezni, ők hogyan látják a feladatot; a kulcskérdés pedig megkérdezni az Úristent. Udvardy György püspököt idézve, hangsúlyozta: mi tanácstalanok vagyunk, de a Szentlélek nem. Van programja, amit meg kell ismernünk, el kell kérnünk tőle, ezért kell imádsággal fordulni hozzá.

A tíz témakört könnyen meghatározták a korábbi zsinatok alapján. Az egyházmegyének tíz esperesi kerülete van: az volt a kérdés, hogyan érnek el ezeken keresztül a helyi közösségekhez. Adódott a gondolat: forgószínpad módjára. A csütörtöki napokat választották, ami náluk a szentségimádási nap, így alkalom arra, hogy az imádkozó közösség és a tanácsadó testület együtt legyen. Félévenként két témát járnak körbe: idén minden esperesi kerületben csak egy találkozó lesz, egy időben tárgyalják más-más helyeken a különböző témákat. Két és fél évre tervezik a zsinatot, addigra jutnának el minden témával minden kerülethez, ezt követően tartanak majd egy plenáris ülést.

Minden egyházközségből 5–8 képviselőt vonnak be a munkába: papokat, katekétákat, lelkipásztori munkatársakat, a Karitász vezetőit, egyházi iskolák pedagógusait és szakértőket is hívnak. Az egyházközségekben minden vasárnap imádkoznak a zsinatért, imáikkal támogatják a munkát. Nagyon fontos ez az imádság, mert azt szeretnék tudatosítani, mit vár tőlük Isten, hogyan lehetnek az evangelizáció hiteles eszközei – zárta gondolatait Beer Miklós váci megyéspüspök.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír