Andrzej Koprowski utal a szinódus ún. lineamentájára, előkészítő dokumentumára, amely idézi II. János Pál pápa szavait a katolikusok felelősségére vonatkozóan. „Az új evangelizáció a társadalmi szövet újjáépítését jelenti a keresztény közösségek szövetének újjáépítése által”. Nem egy erre a célra létrehozott csoport vagy kinevezett személy feladatáról van szó, hanem minden keresztényre, az egész egyházra vonatkozik – hangsúlyozza a Vatikáni Rádió programigazgatója.

Az új evangelizáció folyamatában az egyház szüntelenül felismeri saját identitását, megéli Krisztus jelenlétét, és felfedezi ezáltal Isten, az Atya arcát. A világi hívek sajátos küldetésüknek megfelelően tegyenek tanúságot arról, hogy a keresztény élet maradéktalan választ ad az élet problémáira minden társadalomban. Ez akkor valósul meg, ha a világi hívek felszámolják az evangélium és az élet közötti törésvonalakat; visszaállítják mindennapi életükben, a családban, a munkahelyen és a társadalomban az élet egységét, amely az evangéliumból merít ihletet és erőt, hogy teljes mértékben megvalósulhasson – fejti ki Koprowski.

Írásában utal az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete, az ILO által januárban közzétett kiadványra, amely a megfelelő munka és a társadalmi igazságosság a vallási hagyományokban témával foglalkozik. Juan Somavia, a szervezet főigazgatója a kötet előszavában összefoglalja a társadalom minden tagja számára közös értékeket és kihívásokat. A szervezet célja, hogy minél jobban elmélyítse: mi a munka és a társadalmi igazságosság szerepe a jelenlegi helyzetben. A kiadvány muzulmán, keresztény, zsidó és buddhista szervezetekkel folytatott együttműködés eredménye: az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, a Vallások közti Párbeszéd Pápai Tanácsa, az Egyházak Ökumenikus Tanácsa is hozzájárult az anyag összeállításához.

Az ILO hatást kíván gyakorolni a nemzetközi és nemzeti intézményekre, hogy garantálják a munka területén a szolidaritást, a biztonságot, a társadalmi igazságosságot és az emberi méltóságot. A szerkesztők a vallások alapvető dokumentumaiban téziseik megerősítésére találtak olyan fogalmakkal kapcsolatban, mint a jog és a kötelesség, a gazdagok és szegények közötti egyensúly, a személy központi helye a közösségben és a társadalomban. Ezek a fogalmak nem pusztán a katolikus egyház társadalmi tanításában találhatók meg, hanem jelen vannak a protestáns egyházak, a zsidóság alapvető szövegeiben is. Az iszlám hangsúlyozza, hogy kerülni kell az erőforrások túlzott kihasználását, mivel a természet egyensúlya szükséges az országok szociális és gazdasági stabilitásához, biztonságához. A zsidó hagyomány szerint segítenünk kell a szükséget szenvedőkön, hogy hozzájáruljunk a szegénység elleni küzdelemhez. A vállalkozó és alkalmazottja tekintsék partnernek egymást, mivel mindketten Istent szolgálják.

A valódi fejlődés Istent helyezi a közélet középpontjába – fejti ki tanításában XVI. Benedek pápa. Caritas in Veritate kezdetű enciklikájában megjegyzi, utalva az emberi család együttműködésére, hogy „a kereszténység és más vallások csak akkor járulhatnak hozzá a fejlődéshez, ha Isten helyet kap a nyilvánosság világában, sajátosan tekintetbe véve a kulturális, társadalmi, gazdasági és különösképpen a politikai szempontokat.

Az egyház társadalmi tanítása azért született, hogy ez a 'polgárjogi nyilatkozat' érvényre juttassa a keresztény vallás szempontjait. Annak a jognak a megtagadása, hogy az emberek hitüket nyilvánosan megvallják, vallásukat gyakorolják, vagy hogy a közélet is tájékoztatást kaphasson a hit igazságairól, a valódi fejlődés szempontjából negatív következményekkel jár. A vallásnak a nyilvánosság területéről való kizárása ugyanúgy, mint a vallási fundamentalizmus, akadályozza az emberek egymásra találását és az emberiség haladása érdekében való együttműködést.

A közélet elszegényedik ilyenkor, a politika pedig tűrhetetlen és agresszív formát ölt. Az a veszély fenyeget, hogy nem veszik figyelembe az emberi jogokat, mert vagy megfosztják őket transzcendens alapjuktól, vagy mert a személyes szabadságot veszik semmibe. A laicizmus és a fundamentalizmus világában egyaránt elvész a termékeny párbeszéd lehetősége, valamint az értelem és a vallásos hit közötti hasznos együttműködés.

Az értelemnek mindig szüksége van a hit általi megtisztulásra, és ez érvényes a politikai ésszerűség esetében is, amely nem tarthatja mindenhatónak önmagát. És viszont: a vallásnak is szüksége van a maga részéről az értelem általi megtisztulásra, hogy hiteles emberi arculatot mutathasson. Ha az ilyen párbeszéd megszakad, az súlyosan nyomasztó árat követel az emberiség fejlődésétől” (56. pont) – emlékeztet XVI. Benedek pápa tanítására Andzrej Koprowski SJ az új evangelizációról szóló sorozatában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír