Idén húszéves, Paskai László bíboros alapította díj odaítélésével azoknak mond köszönetet a főegyházmegye, akik az egyházi szervezetekben, plébániákon, missziós közösségekben aktív jelenlétükkel és szolgálatukkal segítik papjaik egyházépítő munkáját.

A járvány miatt idén szűk körben zajlott az ünneplés, a kitüntetettek és hozzátartozóik lehettek jelen az esztergomi bazilikában.

Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspökkel koncelebráltak a székesegyházi káptalan kanonokjai, valamint a díjazottak jelenlegi vagy korábbi plébánosai.

Egyházmegyénk védőszentjére, Szent Adalbertre emlékezünk. Azt kérjük, legyen pártfogónk életünk nehézségeiben az a hitvalló, aki számtalan nehézséget élt meg, kérjük közbenjárását, hogy megmaradjunk hitünkben, és megerősödjünk a mindennapok kihívásaiban – köszöntötte a híveket a püspök.

Az információdömping világában ki gondol egy ezer évvel ezelőtt élt emberre? Ki gondolja, hogy komolyabb köze lenne életünkhöz? – fogalmazta meg Mohos Gábor az egy-egy régen élt szent emlékünnepén talán sokakban felmerülő kérdést. – Szent Adalbert emlékét nemcsak azért kell éltetnünk, mert Isten örök jelenében, a hit által közel kerülhet hozzánk és segíthet, hogy mi is közelebb kerüljünk Istenhez, hanem életének üzenete ma is irányt tud mutatni nekünk. Adalbert személye ugyanis fontos számunkra gyökereink miatt, jelentős szerepe van abban, hogy miért vagyunk azok, akik, és hogy itt, ebben az országban ma keresztények vagyunk.

A püspök emlékeztetett: Jézus azért küldte szerte a világba tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot, és megkereszteljék az embereket. Ezt tette itt, Esztergomban Adalbert is. Ő általa lépett be az Egyház titokzatos testébe Szent István.

Milyen ember volt Adalbert? – Mohos Gábor felidézte, mit tudunk az ezer évvel ezelőtt élt vértanúról. Előkelő körülmények között élhetett volna, de lemondott a születéséből fakadó előnyökről, és vállalta a hithirdetés küzdelmes életét. Hányattatott sorsa volt. Törékenysége sem akadályozta, és tartotta vissza ebben. Kortársai nem fogadták el tanítását, többször menekülnie kellett. Kudarcokkal is megterhelt életében azonban ott van az Isten kegyelme, jósága, nagysága és szeretete.

Életének egyik dimenziója a küzdésről szól. Meg kellett küzdenie hitéért más nézetekkel szemben, és önmagában is végig kellett járnia az utat, hogy eljusson az Istennel való közösségre. Az evangéliumot kereste, abból merített életet. Nem alkudott meg, semmilyen dologban, még kisebb dolgokban sem annak a környezetnek a nyomására, melyben élt. Ha nem így tesz, talán jobban elfogadták volna, talán a vértanúságot is elkerülhette volna.

Így vagyunk mi is: meg kell küzdenünk katolikus hitünkért, eltérő és ellenséges nézetek között, megélni az evangéliumot abban az életformában, amit ránk kényszerít a világ. Ma is küzdelmes képviselni a hiteles keresztény értékeket, és felismerni, mi árt a léleknek és mi válik javára. A határ a bűn. Mert ha bűn terheli a lelket, megsebzetté válik. A bűn elválaszt Istentől.

A világ azonban másként gondolkodik a bűnről. Nem tart bűnnek sok mindent, ami bűn; másrészről pedig nem akar megbocsátani bizonyos dolgokat. Az Egyház egyértelmű tanítást ad, és az őszinte bűnbánatot követően megkapott bűnbocsánatban Isten leveszi a bűn terhét a lélekről. A bűnbocsánatot megtapasztaló ember tud embertársának is megbocsátani, így tud a keresztény közösségben megújulni, és megtapasztalni az igazi életet.

Mohos Gábor Adalbert életének még egy vonatkozását kiemelve ezt üzente a mának:

A világ sok kényelmet kínál nekünk, az evangélium azonban áldozathozatalra tanít, lemondást kér az embertől. A kényelemszeretet önmagára irányítja az ember figyelmét, közömbösséggel tölti el, holott ahhoz, hogy szeretetben éljünk, nem szabad csak magunkkal törődnünk. Adalbert az ima és vezeklés eszközével élt, hogy megnyissa ezzel Isten szeretetének befogadására az emberek szívét. Arra tanít minket ma is, hogy az ima és vezeklés meg tudja nyitni a szíveket. Nem önsanyargató életre hív, de megmutatja, hogy a túlzott kényelem akadályozza a tisztánlátást. 

Ennek a hitnek megújítását kérjük. Hogy kompromisszumok nélkül tudjuk élni az evangélium tanítását, kilépve a hétköznapok szürkeségéből, az örök távlatra figyelve – kívánta prédikációja végén a szónok.

A Szent Adalbert-díjak átadása a szentmise záróáldása előtt következett. A laudációk ismertették a jelöltek életének, szolgálatának főbb állomásait.

*

Bartha Angéla 1995 óta a Szociális Testvérek Társaságának örök fogadalmasa. Neve összefonódik az evangelizációval, az évtizedeken át végzett hitoktatással. Tanított Budapest-Józsefvárosban óvodában, általános és középiskolában, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola szekszárdi tagozatán, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Segített a Mária Rádió elindításában; tevékenykedett a Bonum TV-ben. Mottója: „Szeretet az Isten”. Ez tette szívügyévé az evangelizációt: vezet katekumencsoportot, 1996 óta tartja a Szent András Evangelizációs Iskola kurzusait. 2017 óta a Magyar Városmissziós Szövetség vezetője, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzeti Szolgáló Bizottságának elnöke.

Béres György a budapest-felsőkrisztinavárosi plébánia képviselő-testületének leköszönő világi elnöke. Feleségével és három gyermekükkel mélyen hívő és gyakorló katolikus életet élnek. Minden területen segíti a plébánia mindennapjait.

Fehér László 1962-től a budapesti Szent István-bazilika karnagya. Fontos szerepet vállalt a 20. századi egyházzene megismertetésében és előadásában. A bazilika kórusával 1984 óta rendszeresen koncerteznek.

Gyarmati László az óbuda-hegyvidéki Szentháromság-plébánián szolgál. Rendszerfejlesztői munkája mellett teológiai tanulmányokat végzett a Hittudományi Akadémia nappali tagozatán. Több mint tíz éven keresztül az akkori rektor, Bíró László püspök titkáraként tevékenykedett. Jelentős szerepet vállalt a Vörösvári úti templom építési munkálatainál. A templomi liturgiákban aktívan részt vesz jelenleg is, felolvas, áldoztat, ministránsfoglalkozásokat vezet.

A tatai születésű Konrád Ágnes öt gyermek édesanyja. 1995-től a Győri Hittudományi Főiskolán végzett tanulmányokat. 1999 őszétől Bajon, Szomódon és Komáromban tanított hittant. Közben fejlesztőpedagógusi végzettséget szerzett. Budapestre költözésük óta roma gyermekek iskolaelőkészítő fejlesztésével és sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozik a VIII. kerületben. Társvezetője a főegyházmegye pedagógiai szakszolgálatának, koordinálja a fejlesztő- és gyógypedagógus katekéták szakmai csoportját.

Nagel István öt gyermek édesapja, kilencedik unokáját váró nagyszülő. A nyolcvanas években a budapesti Béke Királynéja-plébánia életében vállalt aktív szerepet; építőmérnökként segítette a templom felújítását is. Szívén viseli a családok ügyét, feleségével közösségi szolgálatot vállalnak, nemcsak a plébánián, hanem a Nagycsaládosok Országos Egyesületének helyi csoportjában is. Budakalászra való költözésük után ott is megtalálta a szolgálat lehetőségeit. Bevezette a misék utáni teázást; részt vesz a plébániai családi napok megvalósításában; segítette a templom, a közösségi ház és a temető felújítását. Általános iskolás korától a mai napig rendszeresen ministrál.

Szakács Sándorné hetven évének fele a szomori Szent Mihály főangyal-plébánia működésének segítésében telt. Először könyvelést vállalt, később mosott, takarított a templomban és a plébánián. Pályázatokból és a Szomor Jövőjéért Alapítványon keresztül felújította a templomot, a plébániaépületet, a Kakukk-hegyi keresztutat és kápolnát, rendbehozatta a Nepomuki Szent János-szobrot, valamint a Sátori János által épített mauzóleumot.

Szax László már gimnáziumi évei alatt is ellátott kántori teendőket, ma Csolnok mindkét templomában kántorkodik, tíz éven át Pilisszentléleken is szolgált. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán szerzett hittanár–nevelő szakon diplomát, a zenei mellett liturgikus képzésben is részt vett. 2001-től a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezetnél dolgozik mint gazdasági vezető. Aktív szervezője Csolnok nemzetiségi zenei-kulturális életének.

Tänczer Tibor 1949 óta a Skapuláré Társulat, valamint a máriaremetei plébánia közösségének aktív tagja. 1993 óta templomatya. Máriaremetei Híradó néven egyházközségi lapot indított, zarándoklatokat szervezett, felvállalta a rózsafüzér-társulatok vezetését. Kutatta és 2000-ben közreadta a máriaremetei kegyhely történetét.

Zakariás Antal Dirán az Örmény Katolikus Lelkészség gondnoka, a lelkészség életének aktív szervezője. Munkájának köszönhetően jött létre a lelkészség épületében kialakított múzeum, mely az 1920-as évek óta felhalmozódott műtárgyakat mutatja be.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír