A tárlat a Mindszenty József Emlékmúzeum Alapítvány és az önkormányzat összefogásával, együttműködése révén örök mementót állít a helytálló bíboros emlékének. A kiállításon korabeli hivatalos dokumentumok, újságok, könyvek idézik a herecgprímás emlékét, melyeket az említett alapítvány adományozott Sümeg számára. Mint azt Balaton Péter, az alapítvány nevében elmondta: Mindszenty még káplánként monográfiát írt Padányi Biró Mártonról, akit példaképének tekintett. Arról a Padányiról, akinek idején a Veszprémi Egyházmegye püspöki székhelye a török támadások és reformáció térhódítása idején Veszprémből Sümegre költözött, s aki a sümegi püspöki palotát építtette. Ez indokolta, hogy Sümegen Mindszentyről állandó kiállítást rendezzenek be a jubileumi évben.

Márfi Gyula érsek a megnyitón méltatta a gazdag és tartalmas tárlatot, s Mindszenty hazaszeretetéről emlékezett meg. Felidézte száműzetésének éveit kísérőinek visszaemlékezései alapján. Mindszenty missziós útjainak állomásain mindig felkereste a magyarokat, őrizte magyarságát, hűségét hazájához, s lelki vigaszt nyújtott az idegenbe szakadt honfitársainak. A hozzá közelállók mesélték róla – idézte a főpásztor –, hogy mikor el kellett hagynia hazáját, eljárt sűrűn az osztrák határra, s az ottani hegyekről tekintett vissza Magyarországra, mint ahogy Mózes a Nébo hegyéről az Ígéret földjére, ahová már nem mehetett be. Az érsek költők (Reményik Sándor, Babits Mihály) gondolataival illusztrálta a bíboros hazaszeretetét, honvágyát, majd a Mennyei Atya áldását kérte a kiállításra. Kívánta, hogy mindazok lelkét erősítse meg azzal az erővel, amely Mindszenty lelkében megvolt, és világosítsa meg őket azzal a világossággal, amellyel ő látta a világ helyzetét, remélt jövőjét.

Az országszerte zajló Mindszenty-megemlékezések jelzik, hogy Mindszenty visszatér a magyar történelembe, a köztudatba, mondta megnyitó beszédében Navracsics Tibor. Mindszenty személyisége, mint annyi más történelmi nagyságé, tele van szimbólummal. Szimbolikus, hogy Pehm Józsefként látta meg a napvilágot, és szülőhelye, Csehimindszent után Mindszentyre magyarosította a nevét. De maga a név is szimbolikus. A Mindszenty-név, mondhatnánk, nomen est omen. Lehetne-e valaki ezzel a névvel más, mint Isten szolgája, mint a legmagasabb pozícióra, a legmagasabb szolgálati helyre megbízott pap, aki aztán küldetésével kiemelkedő módon állt helyt és szolgálta magyar katolikus egyházát.

Miközben a napi politikában rengeteg vita folyik arról, hogy azonos-e  a zöld és a vörös diktatúra, Mindszenty példája-próbája erre is világos választ ad, hiszen ő mindkét diktatúra börtöneit megjárta, mutatott rá. Végül a kiállítás szimbolikus címét elemezve hangsúlyozta:  Mindszenty mottója, jelszava, a Legyőzetve győz örök válasz a materialistáknak. Azoknak, akik azt hitték, Mindszentyt legyőzték, hiszen börtönbe zárták, aztán házi őrizetben tartották, a magyar politikai életből kikapcsolták, s végül száműzetésben kellett meghalnia. Mégis Mindszenty az élő cáfolata a materializmusnak, hiszen legyőzetve győzött – helytállásával. Mindszenty is meginoghatott hitében, hiszen ő is gyarló ember volt, s kételkedhetett is, vajon a helyes utat követi-e. De soha el nem hagyta a választott utat, s ez az út őt igazolta, ez az út számunkra is példamutató, mert azt példázza, hogy az igazság győz a sokak által valósnak tartott látszat felett, zárta gondolatait Navracsics Tibor.

Toldi Éva/Magyar Kurír