JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Rég nem láttalak. Tudtam rólad, hisz olykor-olykor felhívtál vagy találkoztunk egy-egy szentmisén Stuttgartban vagy a környéken. De mert nemzedéked gyermeke vagy Te is, és közösségünk többi fiatalja is így tesz, nem aggódtam miattatok. Ezúttal egyedül jöttél. Mikor oka felől kérdeztem, szomorúan azt mondtad: „Nem jött össze a kapcsolat. Nem tudom, hol romlott el. Egyszer csak azt éreztem, hogy idegenné váltunk egymás számára…“
Majd hallgattunk egy sort. Mivel sokszor átéltem már, hogy ilyenkor minden szó csak sebet üt, hallgattam én is. Amikor ismét megszólaltál, akkor éreztem, hogy nagyon szenvedsz.
„Atya, honnan lehet tudni, hogy valaki az igazi?“
„Nem tudom, - mondtam, hisz az igazi szerelemnek annyi arca van, ahány ember él ezen a földön. Viszont tudok pár vonást, amely hozzá mindenképp szükséges.
Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert nincs az az érzésed, hogy álarcot kell viselned, olyat, amilyet ő szívesen lát... Ő lehet az igazi számodra, mert bizalmat képes ébreszteni benned. Az igazi kapcsolat legelső feltétele pedig a bizalom.
Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert nem kell mentegetőznöd olyan dolgokért, amelyek nem sikerültek. Ő lehet az igazi számodra, mert neked biztonságot tud adni. Az igazi kapcsolat második pillére pedig a biztonság.
Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert mindenről beszélhetsz vele, ami csak megérint, és ő komolyan vesz Téged. Ő lehet az igazi számodra, mert Neked otthont képes nyújtani. Az igazi kapcsolat harmadik összetevője pedig, hogy valakinél otthon vagyok.
Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert saját magad lehetsz. Úgy fogad el, ahogyan vagy. Ő lehet az igazi számodra, mert ő igazán szeret. Az igazi kapcsolat negyedik pillére pedig az elfogadó szeretet.
És, ha mindketten úgy érzitek a másikról: Milyen jó, hogy ő van nekem és nem más! Akkor az az igazi, mély, tartós kapcsolat, barátság, szerelem, házasság. Arra várat lehet építeni!”
Most is fel-felhívsz. Találkozni is szoktunk egy-egy szentmisén. Kezet fogunk, összemosolygunk, de a legutóbbi beszélgetés óta mindketten tudjuk, hogy milyen nehéz egy igazira lelni...
Az igazi egy isteni ajándék. Azt pedig ki kell esdekelni...
Stuttgart, 2014-01-18.

Bejegyezte: Szilveszter Barát dátum: 16:33

Címkék: