A Szent Péter tér után lóversenypályák és különböző repülőterek adtak otthont neki, volt, hogy háromszázezer, volt, hogy másfél, sőt, olyan is, hogy ötmillió résztvevő jelent meg rajta. Hogy miről van szó? Az IVT záró szentmiséjéről, mely a legfontosabb a találkozó folyamán, hiszen ekkor ünnepelhetnek együtt a Szentatyával az ő meghívására érkezett fiatalok, ebben csúcsosodik ki a közös együttlét a katekézisek, az ifjúsági fesztivál, a reflexiók és megannyi személyes beszélgetés után. De hogyan is kezdődött ez a máig tartó kegyelem, mely egyszerre egyéni és közösségi eseményként mindannyiunk egész életére nézve meghatározó lehet?

Először a Megváltás Évében kapott különös figyelmet a világ katolikus, Istent kereső, őt megtalálni vágyó fiatalsága. A Szentatya egy fából készült keresztet adott át nekünk, mely azt jelképezi, hogy Jézus Krisztus a szeretet, és arra figyelmeztet, hogy egyedül az ő halála és feltámadása által van részünk az üdvösségben.

Talán maga Boldog II. János Pál sem gondolta 1985-ben, amikor először hívta meg a világ minden fiatalját vele ünnepelni a következő Virágvasárnapon, hogy már a következő évben hatezer római család vállalja az összejövetel résztvevőinek elszállásolását. A legelső ifjúsági világtalálkozó mottóját a pápa az első Péter-levélből választotta: „Legyetek mindig készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki csak kérdezi, mi az alapja a benneteket eltöltő reménynek" (1Pét 3,15). Igazán nemzetközivé azonban csak 1987-ben vált a rendezvény, akkor Buenos Airesben gyűltek össze mintegy egymillióan. Azóta egyházmegyei szinten – a vatikáni központi ünnepség mellett – minden év Virágvasárnapján megünnepeljük az ifjúsági világnapot, de nemzetközi találkozó csak két- vagy háromévente van.

A találkozónak mindig volt himnusza, amely eleinte a rendező ország nyelvén, később egyre több más nyelven is megszólalt a találkozókon. A legtöbb hivatalos himnuszfordítást 2005-ben Kölnben készítették, itt angol, francia, latin, német, olasz, spanyol verziója is volt a Venimus, adorare Eum kezdetű éneknek.

Az argentin főváros által megkezdett sorban Madrid volt a tizedik olyan metropolisz, ami otthont adott ennek az „európai és a világegyház számára is oly fontos eseménynek”, ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazott. Madrid elődei nem kisebb városok voltak, mint Santiago de Compostela, Częstochowa, Denver, Manila, Párizs, Róma, Toronto, Köln és Sydney. Ha a résztvevők számát nézzük, Manila emelkedik ki leginkább: az egyedüliként januárban tartott IVT zárásakor hozzávetőlegesen ötmillió zarándok gyűlt össze a Luneta Parkban. Az 1989-es Santiago de Compostela-i ünnep óta a találkozót egyébként általában júliusban vagy augusztusban rendezik meg, hogy a fiatalok számára megkönnyítsék a részvételt: ez az időszak ugyanis az északi félteke lakóinak a nyári, a déli féltekén élőknek pedig általában a téli szünettel esik egybe. 

A Cuatro Vientos-i forróságban tudtuk meg, hogy az utunk ezúttal Dél-Amerikába vezet. Rio de Janeiróban a foci vb és az olimpia előtt az IVT lesz a főpróba! Persze számunkra sokkal fontosabb lesz, mint a sorban jövő sportesemények, de elképzelhető, hogy legalább olyan, határainkat feszegető lesz… Ugye Ti is kíváncsiak vagytok, hogy annyira forróság lesz-e, mint Madridban volt? Remélhetőleg nem lesz rá szükség, de biztos, hogy aki az ottani Vigílián részt vett, az itt is lesz annyira kitartó, hogy egy nyári hirtelen jött zivatar után a Szentatya neki is azt mondja: „Erősebb vagy, mint a vihar!”A rendezésben soron következő várost a Szentatya mindig a záró szentmisén hirdeti ki hivatalosan, ahol megtudhatjuk, hová érkezik néhány éven belül az IVT keresztje, s vele mindazok a fiatalok, akik szeretnék egymással megosztani hitüket abban, Aki a mi közös alapunk.