A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük vagy más megszentelt életet élő ismerősük, és mit jelent ő számukra. A pálosokat Parák Eszter méltatja.
Az irgalmasság szentéve küszöbén, a megszentelt élet éve lassan záruló kapujában, a szeretet ünnepe előszobájában elgondolkodtam. Ki az én szerzetesem? Nem kellett sokat elmélkednem, hogy megfogalmazzam, kik voltak akkora hatással az életemre, hogy transzparensre rajzolva körbehordozzam őket a világban. Letisztult bennem az érzés: az én szerzeteseim a fehér barátok.
Újbóli megtérésemet, új életemet és megszilárdult hitemet köszönhetem nekik. Hitemet a Szentháromság Egy Istenben, hitemet az emberekben és hitemet a mindent legyőzni képes, Krisztus parancsát követő szeretetben.
A Bonum TV munkatársaként éveken át minden reggel, délután és este a pálosok gondolataival fejemben, később szívemben haladtam az úton az Út felé. Erőt és kitartást adtak elmélkedéseik. Mikor újból csalódnom kellett a klérus újabb és újabb tagjaiban, ismeretlenül is ők jelentették a kapaszkodót. Személyes ismeretségünk első alkalommal is különleges volt, mert derű és béke árad a fehér barátokból. És még valami. Valami megfoghatatlan, misztikus érzés, amit elsőre csak érzel, de megmagyarázni nem tudsz. Második alkalommal döbbentem rá, mi ez a valami: nemcsak meghallgatnak, de figyelnek és felelnek. Őszintén. Az idős pálos atyák bölcsességét hordozzák, mindazt az évszázados tapasztalatot, amely ezt az országot nem egyszer megmentette a végső hanyatlástól.
Hogy mit kaptam a pálosoktól? A rendíthetetlen hit tapasztalatát. Azt, mit is jelent megérteni az idők jeleit, és reagálni azokra. A tiszteletteljes krisztusi szeretetet. Az Úr Jézus sugárzik át a rend fehér habitusán. Az alázatos, Istenhez minden alkalommal közelebb vivő liturgián, a könnyeket felszárító, Szentlélektől fénylő humorukon. Mindig tettre kész szeretetükön. Botond testvér örök derűjén, józan bölcsességén, áldozatkész törődésén. Szabolcs testvér tudásban és tapasztalatban gyökerező útmutatásain, figyelmes felém fordulásán. Antal testvér szótlansága mögül előbújó zenéjében és tanításaiban. Mihály atya halk, lelkiismeretet ébresztő elmélkedésein. János atya szelíd határozottságán, átimádkozott irányításán. Vilmos testvér tanításán a rózsafüzérről és az Oltáriszentségről. Imre testvér mély, alázatos hivatásán. Barnabás atya lendületességén. Attila atya tudományos tevékenységén. Csaba atya részletekre figyelő intelmein. Bulcsú testvér állhatatos buzgóságán, a teremtett világ iránti szeretetén. (És bár ők maguk nem szerzetesek, de szorosan kötődnek a pálos rendhez: Szentirmai Tamás higgadt, szeretetteljes, mindenre kiterjedő odafigyelésében és Lengyel Csaba közösségépítő szolgálatában.) Szűz Mária oltalmazó ölelésében a Magyar Pálos Rend édes hazánkért imádkozik, engesztel és lelkeket ment. Örök mosoly kíséri a fehér barátokat.
Elmondhatatlan mindaz a jó, amit tőlük kaptam. Az elfogadás, a jókor feltett kérdések, vagy éppen a jó időben megcselekedett hallgatás. Szeretet az ítélkezés helyett. Imádság a megfeddés helyett. Mosoly a szavak helyett. A Fényes-hegy lábánál vagy a barlang mélyén, a szenteltvizes tál, vagy egy tejszínhabos kávé vagy egy pohár bor mellett a beszélgetések minden alkalommal Krisztushoz visznek közelebb, még akkor is, ha a legprózaibb hétköznapi dolgokról esik is szó.

Volt szerencsém egy kampányvideót készíteni a Boldog Özséb Alapítvány számára. Abban fogalmaztam meg először, mit is jelent számomra, és mindannyiunk számára a Magyar Pálos Rend. Tanácsot ad. Meghallgat. Imádkozni tanít. A Magyar Pálos Rend a magyarság mellé rendelve éli életét. Mosoly és hivatás. Számomra ez a Magyar Pálos Rend. Hit, erő, otthon. Történjen bár vonaton, motoron vagy gyalog a találkozás, egy életre meghatározó. „A motoros pap. Elég menő. Motoroztunk együtt a szentkúti zarándoklatra. De nagyon fazon” – így írt egy motoros ismerősöm Botond atyáról. „Megtaláltam általa Valamit” – így egy másik Vilmos testvérről.
A pálosok életükkel, hivatásukkal leckét adnak alázatból, szeretetből, irgalomból. Megmutatják, hogy a nehézségek között, a világ morajló zajában a legkisebb dolgokban is meg lehet találni a jóságos és irgalmas Istent. Hogy mindennap Isten országát építjük, legyünk akár kőművesek, újságírók, rendőrök. Általuk megtapasztalhatjuk, mit jelentenek igazán Szent Pál szavai: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha” (1Kor 13).
Bárhol legyenek is a pálosok, a Hargita bércein, a Fényes-hegyen, a világtól távol a szentkút körül vagy a nagyváros szívében magasodó Gellérthegyen, az én szívemben mindig otthon vannak. Ők az én Kősziklám.
Parák Eszter