Az emberek azokkal az eseményekkel találják magukat szembe, amiben éppen a legnagyobbat hibázták, mert folyamatosan ad az Isten a számukra újabb és újabb lehetőségeket a javításra. Mindig csak az embereken múlik annak a lehetőségnek a kijavítása amiben hibáztak, hogy mennyire figyelmes, és mennyire ismeri fel benne a saját maga részére adott feladatot.

Az emberek hajlamosak arra, hogy mindenképpen magukat tüntessék fel olyan színben, hogy ők a legjobbat cselekszik, mert nekik ez már megadatott. Itt történik a legnagyobb tévedés, mert itt nem az embereknek kell megfelelni, nem az ő elvárasaiknak kell a legjobbat mutatni, hanem az Isten az, akinek meg kell, hogy feleljen az ember az életében elvégzett feladatai által.

Úgy, hogy azokat a legjobb tudása szerint tudja elvégezni, mert az Isten nem fél munkát vár el az emberektől, hanem a teljes egészében szeretné, ha a reábízott feladatokat sikeresen végezné el. Ehhez az Isten az embernek megadja a leszületésével a lehetőséget és a képességet ahhoz feladathoz, amelyben az embernek élnie és cselekednie kell.

Ehelyett az emberek nagy része egyáltalán nem azzal foglalkozik, hogy ő azt végezze el amit éppen a lelke diktál a számára. Lazán, nemtörődöm módon éli az életét azt hiszi, hogy az Isteni kegyelem állandóan elfogja őt halmozni az életében minden jóval és neki ehhez nem kell semmit sem tennie.

Így alakulnak ki az emberek között azok a nézet különbségek, amelyek ezeket idézik elő azokban, akik erről másként vélekednek. Minden földi ember, aki másként él és cselekszik mint embertestvére, az már nem úgy teszi ahogyan azt ő elvárná tőle. Így alakul ki az emberekben az ellentét. Nem egymásnak akarnak ők rosszat, csak éppen a bennük lévő rossz tulajdonságok következtében nem képesek úgy cselekedni, ahogyan azt abban a szituációban éppen kellene nekik.

Mindig arra törekedjetek az életetek során, hogy soha ne legyen bennetek ellentétes érzés embertársaitok iránt, hanem csak szeretettel legyetek egymással.

(FORRAS:NET)