„Jézust követni szabadabbá és vidámabbá tesz bennünket” - mondta Ferenc pápa vasárnap délben a Szent Péter teret és környékét megtöltő különféle etnikumú csoportokhoz intézett beszédében. A január 19-én megtartott világnap témája: „Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé”. A pápa külön imát szentelt mindazoknak, akik nehéz helyzetben élnek, emlékeztetve rá, hogy a szeretet az egyetlen módja annak, hogy a rosszat és a bűnt legyőzzük. „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit” (vö. Jn 1,29) – mondta Keresztelő Szent János, amikor felismerte Jézust, aki a tömegben közeledett felé a Jordán folyó partján. A találkozás, amelyről a vasárnapi evangéliumi szakaszban olvasunk, megérteti velünk, hogy Jézus határozott küldetéssel jött el a világba: azért, hogy megszabadítsa azt a bűn rabszolgaságától, magára véve az emberiség vátkeit. Hogy hogyan? A szeretet révén. Nincs más módja a rossz és a bűn leküzdésének, mint a szeretet, amely arra késztet bennünket, hogy életünket másoknak ajándékozzuk – mondta a pápa.

Jézus tehát magára vette szenvedésünket, vállára vette fájdalmainkat egészen a kereszthalálig menően. Ő a valódi húsvéti bárány, aki alámerül bűneink folyamába, hogy megtisztítson bennünket. Olyan ember, aki sorban áll együtt a bűnösökkel, hogy megkeresztelkedjen, annak ellenére, hogy nincs szüksége rá. Egy férfi, akit Isten áldozati bárányként küldött a világba. A báránynak ez a jelképe csodálkozást válthatna ki belőlünk; olyan állatról van szó, amelyet nem az erő és a robusztus alkat jellemez. És a bárány vállára veszi ezt az olyan nyomasztó terhet. A rossz óriási tömegét egy gyenge és törékeny teremtmény veszi magára és viszi el egészen önmaga feláldozásáig.

A bárány nem uralkodó, hanem szelíd; nem agresszív, hanem békés; nem ereszti ki a karmait vagy nem villantja ki fogait egy támadással szemben, hanem tűr és engedelmes. És ilyen Jézus! Ilyen Jézus, mint egy bárány – mutatott rá beszédében Ferenc pápa, majd feltette a kérdést:
Mit jelent tehát ma az, hogy Jézus, Isten Báránya tanítványai vagyunk? Azt jelenti, hogy a rosszindulat helyébe az ártatlanságot helyezzük, az erőt szeretettel, a gőgöt alázattal, a presztízst szolgálattal váltjuk fel.

Ne úgy éljünk, mint egy ostromlott fellegvárban, hanem mint egy hegyen lévő városban, amely nyitott, befogadó és szolidáris. Ne a bezártság magatartását vegyük magunkra, hanem mindenkinek kínáljuk fel az evangéliumot, tegyünk tanúságot életünkkel arról, hogy Jézust követni szabadabbá és vidámabbá tesz bennünket.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa külön üdvözölte az Olaszországban és a világ minden részén élő migránsokat és menekülteket a nekik szentelt világnapon.

„Kedves barátaim! Közel álltok az egyház szívéhez, mert az egyház Isten országa felé zarándokló nép. Isten országát Jézus hozta el közénk. Ne veszítsétek el a jobb világba vetett reményt! Azt kívánom nektek, hogy békében éljetek abban az országban, amely befogadott benneteket és őrizzétek meg eredeti kultúrátok értékeit”.

A pápa ezután azokhoz fordult, akik segítik a migránsokat: „Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik befogadják és elkísérik a nehéz pillanatokban az elvándorlókat, és megvédik őket az emberi hús kereskedőitől – ahogy ezt Boldog Scalabrini fogalmazta meg, vagyis azoktól, akik rabszolgasorsba akarják dönteni az elvándorlókat. A pápa köszönetét fejezte ki a Szent Károly misszionáriusok kongregációjának és a scalabriánus szerzetesnőknek, akik olyan sok jót tesznek az egyháznak és a migránsoknak. Végül az egész Szent Péter téren felhangzott egy Üdvözlégy Mária a számos elvándorlóért és menekültért, szenvedésükért, életükért. „Olyan sokan vannak közöttük, akiknek nincs munkája, nincs személyi okmánya, csak fájdalma – mindnyájan imádkozzunk el egy Üdvözlégy Mária imát az elvándorlókért és a menekültekért, akik a legsúlyosabb és legnehezebb körülmények között élnek” – mondta a pápa, majd szép vasárnapot, jó ebédet kívánva búcsúzott el a hívektől.

Ferenc pápa az elvándorlók és menekültek világnapjára írt Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé című üzenetében olvassuk: „Mindenki rászorul a vándorlókkal és menekültekkel kapcsolatos gondolkodásmód megváltoztatására; a védekezés és félelem, az érdektelenség és kirekesztés magatartásformáit – amelyek végül is 'az eldobás kultúráját' jelentik, fel kell cserélnünk egy olyan magatartással, amelynek alapját a 'találkozás kultúrája' képezi. Egyedül csak ezáltal sikerül felépíteni az igazságosabb, testvériesebb és jobb világot.”