Az első magyar királyné

A „magyarországi” melléknevet kapta a legendairodalomban, mivel Szent István feleségeként Magyarországon élt, ő lett országunk első keresztény királynéja.

980 körül született, és Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült. 996-ban eskették össze Istvánnal a bajorországi Scheyernben.

Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Amikor Géza fejedelem fia számára megkérte kezét, mégis beleegyezett a házasságba. Erre elsősorban Szent Adalbert püspök bírta rá: megértette vele, hogy jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él. Így Gizella lemondott a szemlélődő életről, és erős hitű hittérítőnő lett.

A tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette, hogy törékenypolitikai okok miatt veszélynek tegyék ki a „barbár herceg” oldalán. Hiába utaltak arra, hogy István már jó keresztény, és ígéretet tett egész népe megtérésére.

Végül meghívták Istvánt Bajorországba, aki már az első találkozásnál lefegyverezte az apátnőt előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével. De Gerberga – a krónikás szerint – még egy utolsó próba elé állította őt. Hosszú ideig halogatta a találkozást István és Gizella között.

Azután úgy rendezte a dolgot, hogy István a kolostorkertben lássa meg először Gizellát, aki éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt. Fölhívta rá István figyelmét, és kíváncsi volt, hogyan viselkedik a „barbár”. István félretette fegyverét, észrevétlenül Gizella mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg Gizella be nem fejezte ájtatosságát. Önuralmával Gerberga utolsó ellenállását is megtörte.

A királynő kíséretében több német lovag érkezett Magyarországra.

Gizella fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében: új hazájában azoknak a nagy európai nőknek a nyomdokába lépett, akik előmozdították a nyugat kereszténnyé tételét. Városa Veszprém volt. A veszprémi püspök ettől kezdve a mindenkori magyar királyné gyóntatóatyja és a koronázás alkalmával koronázó főpapja is volt. István a pápától kapta a koronát, a királynénak a magyarok készítettek. Gizella elsősorban városát igyekezett megszépíteni. Fölépítette a székesegyházat és alapított egy apácazárdát. Az esztergomi és somlyóvásárhelyi zárda alapításában is közreműködött.

Számos ajándékot adott különböző templomoknak, Gizella nagyon szépen varrt és hímzett. Már a Koppány elleni csatához is készített két zászlót Istvánnak, Szent György és Szent Márton képeivel. Az a miseruha, amely a vezetésével készült, amelyben benne van az ő kézimunkája is, és amit a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástjává lett.

Ezen szerepelnek István király, Imre herceg és Gizella királyné, akiknek ez az egyetlen – hímzés formájában – fennmaradt korabeli ábrázolása. Munkatársaival – magyar és bajor udvarhölgyeivel – több mint 2000 miseruhát készítettek, emelett oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat is.

Gizella példás feleség volt. Sokszor elkísérte férjét nehéz ellenőrző útjaira is az országban, fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában, és vallásgyakorlat terén is példaadó volt. A krónikás magasztalja ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét.

A királyi párnak több gyermeke született, azonban csak Imre herceg élte meg a felnőttkort, aki egy vadkanvadászat során meghalt. Fiának halála után a királyné mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.

István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak vele. Gizella türelmesen viselte a sérelmeket, majd Aba Sámuel halála után visszatért Bajorországba. Belépett a passaui bencés nővérek kolostorába. A kolostort, melynek később apátnője lett, bátyja, Szent Henrik alapította. Gizella királyné apátnőkénthasznált keresztjét, az úgynevezett Gizella-keresztet, Münchenben őrzik.

Az első magyar királyné a passaui kolostorban halt meg 1059. május 7-én. Passauban a niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra. Hamvai máig itt nyugszanak, sírja búcsújáró hely. 1975 áprilisában a passaui püspökség beadványban kérte a Szentszéket, hogy ünnepére engedélyezzék saját könyörgés használatát. Ez meg is történt. A válaszban a rítuskongregáció elnöke „Sancta Gisela” néven említette, hivatalosan azonban nem kanonizálták.

A magyar nép első, szent életű királynéját az Árpád-házi szentek között tiszteli.

Magyar Kurír