‎

.....AZ ÉLET ALKONYÁN .....

Mikor kezed , lábad úgy fáj , majd leszakad ,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt .
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni .
Azt kérded magadtól : Érdemes még élni ?

Ha zimankós Télben kicsi szobád hideg .
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg .
Ha vérnyomásod naponta kell mérni
Megint csak azt , kérded : Érdemes még élni ?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót ,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót ,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni.
Újra csak azt kérded :Érdemes még élni ?

Amikor az idő ólomlábon halad .
És megkeseredik a szádban a falat .
Imádságodban sem tudsz semmit kérni .
Így sóhajtasz : Uram , érdemes még élni ?

Ha népes családodból egy szál magad maradsz .
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz .
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni .
Hát csoda , ha azt kérded : Érdemes még élni ?

Agyonhajszolt szíved akadozik , s kihagy ,
Amikor rádöbbensz arra , hogy már senki se vagy .
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni .
Keserűn fakadsz ki : Érdemes még élni ?

- Ó felebarátom : Megértem keserved .
Méltányolom , hogy sokszor panaszra áll nyelved .
Túl keményfából faragták kereszted .
Cipeled , vonszolod , minden tagod reszket .

Mégis arra kérlek , próbálj meg remélni .
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni !
Hiszen lelked még nem üres , kiégett ,
Vedd észre bátran körülötted a szépet !

Vedd észre Tavasszal , ha megjönnek a gólyák !
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják .
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat .
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt ...

Ugye , hogy szíved nem csak hideg márvány ,
Vedd észre , mily csodás Nyáron a szivárvány !
Feslő rózsabimbó , hogy csillog a harmat .
Örülj Nyár reggelén a sok madárdalnak !

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán !
Te békédet is őrzi katona a vártán .
Teérted is felkél Isten áldott napja .
Érted is mond imát kis templomod papja .

Tárd ki szívedet minden szépnek , jónak .
Nyújts segítő kezet a rászorulónak !
Adjál szeretetet , mit majd viszonoznak .
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak !

Sütkérezz még kissé az Őszi napsütésbe :
Lapogass csendben az emlékek könyvébe !
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni ,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni ..."...

MAGYAR OTTÓ