A bevándorlók partnerek az országok fejlődésében, amelyek megnyitják előttük ajtajukat – hangzott el Ferenc pápa, az elvándorlók világkongresszusának szakembereihez intézett beszédében november 21-én.

 

A Szentatya délben, az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a migránsok pasztorációjával foglalkozó VII. világkongresszus háromszáz résztvevőjét, az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa szervezésében.

A tanácskozás résztvevőihez intézett beszédében a Szentatya kifejtette: számos ok kényszerítheti az emberek tömegeit arra, hogy elhagyják otthonaikat, hazájukat, és mindent kockára tegyenek egy ismeretlen és drámájukkal valószínűleg kevéssé együttérző földön. „A bevándorló mindig a pozitivitás hordozója, amely szempontot túl gyakran figyelmen kívül hagynak, mert elnyomják azt a migránsok sürgős szükségletei”– fogalmazott a pápa.

A vatikáni kongresszus az együttműködés és a fejlődés dinamikáit vizsgálta. Rávilágított az érem másik oldalára, vagyis a lehetőségekre, amelyek az elvándorlási hullámban rejlenek nemcsak azok számára, akik menedékért kopogtatnak, hanem azoknak is, akik ajtót nyitnak előttük. A befogadó országoknak előnye származik a bevándorlók munkájából a termelés szükségletei és a nemzet jóléte szempontjából – hangsúlyozta Ferenc pápa. Nem ritkán betöltik a népességnövekedési válság miatt keletkezett űrt is. A származási országokban enyhül a foglalkoztatási hiány problémája, és hasznukra válik az otthon maradt családok megsegítésére hazaküldött pénz. A bevándorlók szebb jövőt valósíthatnak meg maguk és családjaik számára.

Ugyanakkor problémák is kapcsolódnak ehhez a jelenséghez: a kiindulási ország elszegényedik, mert elveszti legjobb képességű tehetségeit; törékeny fiatalok nőnek fel egy vagy mindkét szülőjük jelenléte nélkül; a hosszú távolság miatt a házasságokat a felbomlás veszélye fenyegeti. Mindez cselekvési területet nyújt a keresztény segítségnyújtás számára a bevándorlók irányában a gyökértelenné válás és a beilleszkedés között feszülő nehéz úton – szögezte le a Szentatya.

Kiemelte: az Egyház igyekszik a remény helye lenni. Képzési és figyelemfelhívó programokat dolgoz ki, felemeli hangját a bevándorlók jogaiért, segítséget nyújt akár anyagi értelemben is kirekesztés nélkül, hogy mindenkit Isten gyermekeként kezeljenek. Az elvándorlókkal való találkozás során egy átfogó szemléletet kell alkalmazni, amely értékesen tudja hasznosítani a bennük rejlő képességeket ahelyett, hogy problémának tekintené őket, amellyel szembe kell nézni, és amelyet meg kell oldani. A fejlődéshez való hiteles jog minden embert megillet az átfogó szemlélet szerint.

Az Egyháznak tanúságot kell tennie saját közösségeivel arról, hogy azokban senki sem idegen, és mindenki megérdemli a befogadást és a támogatást – fogalmazott a pápa. „Az Egyház azon túl, hogy a hívek közössége, amely felismeri Jézus Krisztust felebarátja arcában, egyben határok nélküli anya is. Mindenki édesanyja, és erőfeszítéseket tesz a befogadás és a szolidaritás kultúrájának táplálására, amelyben senki sem felesleg, oda nem illő vagy leselejtezendő. A bevándorlók partnerré válhatnak az őket befogadó közösség gazdagabb identitásának építésében, ahogy az őket befogadó személyek számára is, ösztönözve a befogadó, kreatív és mindenki emberi méltóságát tiszteletben tartó társadalom kialakulását.”

A vatikáni tanácskozáson részt vesz Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok püspöke és Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkipásztorkodás nemzeti igazgatója.

Forrás, kép: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír