JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Szent Filoména ugyan nem szerepel a mai liturgikus naptárban, templomunk előcsarnokában található ábrázolása (Feszty Masa festménye) nagy népszerűségnek örvend híveink körében, ezért mégis megemlékezünk róla templomunk liturgikus naptárában.

Élete

Egy őskeresztény kislányból - hogy hitét megtarthassa - vértanú lesz tizenhárom éves korában. A kislány, akit gyorsan temetnek el Róma katakombájában,nevét terrakotta táblára vésik fel kínzóeszközei jelképeivel együtt. A "kis" szent maradványait 1700 évvel később egy régész csoport tárja fel. Ezzel megindul egy csodálatos,szinte megmagyarázhatatlan sorozata a történéseknek,csodák melyek a Szent Filoména és a Mennyei Atya szeretetét bizonyítják az emberek felé.

Filoména kilétére a terrakotta táblán kivül nem utalt semmi. Kezdetben a "kis" szentről nem tudtak semmit. A római történetírók nem jegyeztek fel róla semmit. Ám Filoména megmutatta az ima erejét és egy jámbor apácának Maria Luisa de Gesu a "Fájdalmas Istenanya" közösség megalapítójának kinyilatkoztatta életét a kis Filoména.

Egy kis görög állam királylánya volt, a királyi párnak nem lehetett gyermeke, miután felvették a kereszténységet, a következő évben gyermekük született, akinek a Filoména nevet adták, a fényről elnevezve. Mindez a kegyetlen Diocletianus császár uralkodásának idején. A császár hadat üzent a kis államnak,így a király és a kis Filoména Rómába utazott, hogy békét kérjenek a császártól. A császárnak megtetszett a kislány szépsége és a békéért cserébe a lány kezét kérte. A kislány elutasította a kérőt, hisz 11 éves korában tisztasági fogadalmat tett mennyei jegyesének, Jézusnak.

A császár börtönbe vetette a kislányt,hogy így hasson rá. A börtönben Filoménának megjelent a Szent Szűz és a Kisjézus, hogy vigasztalják a gyermeket. Miután látta, hogy ez nem törte meg a lány akaratát, elrendelte, hogy kínzással félemlítsék meg. Oszlophoz kötötték és szidalmak között ostorozták. Visszavitték a börtönbe, hogy ott haljon meg, ám Isten angyala meggyógyította. A császár erre elrendelte, hogy egy vashorgonyt kössenek a nyakára és dobják a Tiberisbe. Az angyalok segítségével Filoména megmenekült. A ruháját egy csepp víz sem érte. Majd nyílzáport zúdíttatott a gyermekre, amitől halálos sebet szerzett. A börtönben a Jóisten gyenge álmot küldött rá, amitől szebben ébredt,mint valaha. Majd a császár elrendelte, hogy tüzes nyilakkal végezzék ki, ám a nyilak megfordulva a katonákat találták el. Erre a császár elrendelte a gyermek fejének vételét. A lány lelke dicsőségben és győzelemben szállt a mennybe egy pénteki napon, délután három órakor, augusztus 10-én. A csodák láttán sokan felvették a kereszténységet.

A hozzá kapcsolható csodák

Filoména nevéhez több száz csoda fűződik. Az ereklyéit egy olasz kisváros Mugnano del Cardinale-ban láthatjuk. A csodák többsége ebben a városban történt. Azon a napon, mikor az ereklye megérkezett a városba, 1805. augusztus 10-én.

Egy édesanya hozta a templomba nyomorék gyermekét, az átváltoztatás szavainál a születése óta béna gyermek mozogni kezdett és a szentmise végeztével saját lábain jött ki a templomból. Egy vak kislány szemeit az édesanyja az ereklye mellett égő mécses olajával kente meg, amire a gyermek látni kezdett. A mécses olajához mai napig csodás gyógyulások kapcsolódnak. A legnagyobb csoda egy francia fiatal lány gyógyulásához fűződik, a neve Pauline Marie Jaricot. E csoda következménye volt, hogy Filoménát a szentek sorában tisztelhetjük.

Filoména nevéhez sok száz dokumentált csoda fűződik, a mai napig történnek a nevében gyógyulások, megtérések az egész világon.

Utóélete

Történészek a XIX. sz.-ban kétségbe vonták vértanúsága tényét, ennek hatására a Rítuskongregáció 1961-ben ünnepét törölte a liturgikus naptárból. A nevéhez kapcsolódó csodák azonban tagadhatatlanok, és tisztelete a 19. század racionalista és liberális világában rendkívül erős támasza volt a hitnek, s így van ez azóta is.

Címkék: szentek-boldogok-ünnepek

Kapcsolódó bejegyzések:

Június16:Tours-i Szent Márton püspök ereklyéinek átvitele (A Szombathelyi egyházmegyében)

Június 15.Árpádházi Boldog Jolán szerzetesnő

ÚRNAPJA KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE Főünnep

KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE: ÚRNAPJA

Kommentáld!

Hozzászólások

Emese Álma üzente 8 éve

Török- Zselenszky Tamás: PAX TECUM FILUMENA

Maria Luisa de Gesu nővér által írt történet alapján adományozom e verset csoda tévő, Szent Filumena január 10-én tartott, minden újabb születésnapjára. A magyar szentek sokadalmán túl, ő az, aki a legközelebb áll hozzám.

PAX TECUM FILUMENA

Békéért ment görög király Rómába,
ölében a fényecskéje: lánykája.
Meddő méhbe küldött csoda,
Jóistennek ajándéka,
lelke fogant fényességből,
törékeny, szép Filumena.

Császár előtt meghajolva, kedvesen,
honmentésért nyíló szájak, csendesen
Elrebegik, amit kért
a félelemtől jajdult nép.
Hímes terem töltekezik,
római szív semmiképp!

„Nem szánom meg országodat, nagy király!
Akkor csak, ha császárném lesz ez a lány!”
Villám üt a gondos szívbe,
„Megmentésünk szűz kezébe
ím letéve, e földi árért
égi kincsemet cserébe

úgy adom, ha ő maga is erre kér,
s nagy szépségét ő adja el Hellaszér’!”
Diocletianus bólint,
kupájából újat kortyint.
Kis hercegnőnk színét hagyja,
arca mint a hószín jácint.

„Hová bújjak én ezen a nagy Földön,
hogy ne kelljen fogadalmam megtörnöm?!
Tisztaságnak szántam lelkem,
Istenemmel egybekeltem,
Jézus nevű fénylő Napért
A testemet elcseréltem!

Kegyes császár, amit kérsz, azt nem lehet,
Teremtőmbe adtam vissza testemet!
ez, mit látsz most, káprázat csak,
tűnő árny, így kérlek hagyjad!
Égés, láng csak mind e szépség,
a valós tüzek égben laknak!”

„Ó, mily szerény! Császárnénak illenék!
Mondd csak, kedves, ki nevét súgtad elébb?”
„Van már nékem választottam
Jézus, nagy szabadítónkban...”
„Ne volnál királyi vérből!
Halált érdemelnél, nyomban!”

Róma ura csúf parancsra ingerült:
„Pártus, őrült, kínhalálra felfeszült
az, kiért e nő szépsége
eped, hitünk ellensége?!
Harminc korbács és egy tömlöc
lesz gyógyszer e tévedésre!!”

Vitték is a szitakötő termetűt,
atyja buzgó könyörgése elmerült
kintről síró korbácsszóban,
Filumena szíve dobban
korbács hangon most a Mennyben,
harangoknál hangosabban.

Harminc ütés hatvan sebe vért zokog,
tömlöc mélyén gyógyítják az angyalok.
Csodát látó álmodásban,
Krisztus Anyja, ragyogásban,
simogatja, dédelgeti,
lelkében odaadás van:

„Kelj fel, lányom, fényecském, mert eljöttem!
Sebeidet könnyeimmel elfödtem!
Jóságra tekint a lelked,
szerelmed is égre termett,
kitartó légy s elnyered majd
valóságod, igaz lényed!”

Tört olajág visszaforrott a fához,
s jó Mária visszatért a Fiához.
Szem-lámpásban remény gyulladt,
hála sarjadt, bánat porladt.
Rohant az őr, csuda hírrel,
Tyrannos nyugalma illant.

Haragjáról praktikázva váltott át,
Filumena jön és kedves császárt lát!
„Látod...” – mondja nyájassággal –
„Jupiternek áldásával
engedélyt adtak a Mennyek:
hálhatsz Róma bölcs urával!”

„Nekem bizony nem Jupiter kedvezett!
Valós Isten adott nekem valós jelt!”
„Boszorkány vagy, kétség nincsen,
hordozzanak nagy szekéren!
Hadd tudja meg minden polgár,
lemondtam az érdekükben

csodás frigyről csak, hogy őket megmentsem!
Nem foghat ki rajtunk, lám az Ördög sem!”
S minden úton, minden téren
végigviszik a szekéren.
Szóval, kővel megdobálják,
kutyák rínak az út szélen.

Boszorkányra nyílvesszőket kér a nép.
Néhány ember áll csupán odébb.
Némaságban sajnálják csak:
„Sereg jön és köztünk szétcsap!”
így hát rajtuk ne is látsszék
bennük szólalt, irgalmas hang!

Vörös palást viselője szólott hát,
s íjász szakasz elé kötötték a lányt.
Fény csillant sok nyílhegy végén,
sebet ejtett szentünk testén,
Őt elérő nyilak súlya,
s halni hagyták börtön mélyén.

Körülötte csodálatos illat lett,
Isten karján, gyógyulásban elhevert.
Kinyitotta szemecskéjét,
tiszta fény ölelte lényét.
Atyja, látván, kérve kérte,
legyen császárné, s a végét

úgy hozza el nagy-nagy szenvedésének,
és a békét úgy éri el népének!
„Király atyám, megtudtam,
az én népem nem itt van!
Az egész Föld, és még annyi
testvérem és szülőm van!

S addig, amíg gonoszság a színetek,
nincsen kinél nyugtatnom a szívemet!
Elmegyek hát, eldöntöttem,
csendesség marad mögöttem.
Itt volt Krisztus, s Ő sem tudta
kizökkenteni a létben

itt tobzódó tévedőknek ezreit!
Hasztalan sok jótett, amely erre int!
Holtan lépő, mint a tenger!
Ostobaság láncára ver
újabb százat minden buta,
s több így a vak, mint az Ember!”

Jön a császár, palack borral, kenyérrel,
titokban, hogy beszéljen a fejével.
Filumena harag nélkül,
szüzességét hordja ékül.
Illendően megköszöni,
nem kér, s mehet oda végül,

ahol járt már, íjász szakasz elébe,
lánggal izzó hegyek néznek feléje.
Les már ím az új hajnalnak
csillaga, és megfordulnak
mind a nyilak, küldőjükre,
hatan közülük meghalnak.

„Isteneknek milyen átka vagy, némber!
Horgonyt reád! A Tiberis nyeljen el!”
Őrök hozzá már nem nyúltak,
önként ment, s a nyomorultak
híd szélére állították,
vas horgonyért szétszaladtak.

Hozták, tették már a kis szent nyakába,
Lelökték a fodros folyó habjába.
Világosság termett ott lent,
Kötél szakadt, parton termett.
Rohantak és el is fogták,
Átadták más ítéletnek.

„Fejed veszem! Nem menekülsz, ebadta!
Magam hajtom félre hajad, perszóna!”
„Fájdalmam a valóságban
több nekem, mint hazugságban,
félszben megélt életetek!
Kezedben csak árny világ van!

Isten adott minden lelket minekünk,
mégis sikerült tőle eltévednünk!
Testvérem vagy te is, látom.
Amit tettél, megbocsátom.
Új országot építhetnél...
szenvedésteket sajnálom!

Jóságos úr szólana úgy jó néphez,
segítéssel járulnék e művedhez!
Eléd úgy tett álmod váltsd fel
oly igazra, mely felemel!
S több leszek én száz hitvesnél:
boldog szív a te szíveddel!”

„Jóságos vagy, s nincsen szükség jókra itt!
Erős had mely megoldja a gondjait
nagyreményű országomnak!
Nagyra törő akaratnak
fontossága kétségtelen!
Nincs alapja szavaidnak!

Kormányozni oly módon már hogy lehet,
ahogy mondád, esztelen, az érveket?!
Magunk ellen dolgoznánk így!
Oszd meg fönt a mennyed, eridj!
Senatus, csak bölcs kell, nem jó!
Igazadban nélkülem higgy!”

„Hogyha valós gazdagságod akarod,
magad kell a világba szétosztanod!
Mindenedet odaadnád,
magadat meg úgy tartanád!
Akármerre járnál-kelnél,
boldog dalod dúdolhatnád!”

„Őrült nőtől mentem meg a nemzetem!
Minél előbb fertő-fejedet veszem!
Városom még megbolygatnád,
tanácsomat megosztanád!
Hálás lehet Göröghon is!
Biztos azt is osztogatnád!

Császárnémat veszítem most tevéled!
Elégtételnek tán elég a véred!”
Filumena imádkozik,
igazságért fohászkodik:
„Remélem, hogy azért van ez,
mert az álom következik!

Azt kérem, hogy halálom most meglegyen,
s hogyha meg lesz, a te kemény lelkeden
világosság nyisson ajtót!
Ajkamról nem hallasz jajszót!
Bízom én, hogy vérem színe
megébreszt majd minden alvót!

Róma is és Göröghon is elveszik,
Csak az igaz lélek az, mi nem múlik!
Testünk csupán égés lángja,
S ki az Igaz Tüzet látja,
Oltja azt a jó szél, s mégis
Abba alszik be, s nem bántja

semmi, mert a tűnő láng, ha Tűzbe tér,
ott lesz, hol az út kezdődött, s véget ér!
Önmagává válik akkor,
ő lesz a Nap virradatkor.
Oly nagy lesz az ölelése,
mint a szépség alkonyatkor!

Istenbe tér, Földünk lesz a nagy szíve,
esőt hintő ég lesz az ő két szeme.
Megnyugvásban szemléli majd,
ahogy sok liliom kihajt.
Atyánk gyermek-mindensége
szunnyad Hold-mosolya alatt.”

Bárd emelkedik most nyaka fölébe,
aláhull, hogy elhaljon szép beszéde.
Átkozza a fél sokaság,
s ugyanannyian siratják.
Mezők, erdők, hegyek, folyók
tündérüket visszakapják.

Befogadja őt a jóság bölcsője,
gyönyörűség árad most már őtőle!
Elmerengek benne néha,
szívemet meg ő szakasztja,
s békével telt vagyok ettől...
akár maga Filumena.

- - -

Emlékezzetek magyar szentjeinkre!
Saját létminőségetek javításáért, ismerjétek meg
történetüket!

http://zselenszky42.blogspot.hu/