Volt már olyan élménye, amikor igaztalanul vádolták, hamisat állítottak Önről, rágalmazták? Akár gyermekkorában? Milyen rossz érzés volt, igaz?!

Milyen érzés lehet, ha ártatlanul vádolják meg az embert és ezért még büntetést is kap?
Olvassa el Tomasz történetét, aki ártatlanul töltött 18 évet a börtönben!

Tomasz Komenda 23 éves volt, amikor elítélték azzal a váddal, hogy 1996 szilveszterén megerőszakolt és meggyilkolt egy 15 éves lányt, Małgorzatát. Bár mindent tagadott, bűnösnek ítélték, mert két szakértő is azt állította, hogy az áldozaton a fogak nyoma az ő fogaitól ered. Idén szabadult, miután újraindult a nyomozás, és bebizonyosodott, hogy tévesen ítélték el.

„Abban a pokolban, a rácsok mögött csak az imádság és a Jézussal való közösség mentett meg” - vallja Komenda. A börtönben az erőszaktevőket maguk a rabok is gyűlölik, kirekesztik, megalázzák, olykor bántalmazzák is.
Az őrök sem védték meg rabtársai erőszakoskodása ellen. Mivel senkit nem tudott meggyőzni ártatlanságáról, bár korábban nem tartotta magát hívőnek, a börtönben Szent II. János Pál pápához kezdett fohászkodni a szabadulásáért. Édesanyja elvitte neki a pápa képét, az ágya fölé ragasztotta. „Szent vagy, odaát vagy azzal a lánnyal. Ha oda akarsz vinni, vigyél el most.
Ha szabadulnom kell, szabadíts meg!” - fohászkodott a lengyel pápa közbenjárásáért.

Hat hónappal később egy rendőr kereste fel a cellájában, aki nem hitt a bűnösségében és igyekezett bizonyítani ártatlanságát. Az újabb, egyéves nyomozás tisztára mosta, kiengedték. Azonnal ígéretet tett arra, hogy elmegy a szent pápa sírjához, és tartotta is szavát. Szülei kíséretében ment Rómába, és imádkozott az oltár előtt, ahol II. János Pál nyugszik.

Konrad Krajewski érsek hallott Tomasz Komenda történetéről és meghívta a családot az általános kihallgatásra. Sikerült Ferenc pápa közelébe kerülniük, és röviden elmesélték neki Tomasz történetét. A pápát megrendítette, hosszan megölelte a férfit, rózsafüzért ajándékozott a családnak, és kérte a fényképészt, örökítse meg a pillanatot. „A pápa ölelése és szavai egy új élet kezdete, bátorságot ad. Segít, hogy újra éljek és a pokolban töltött 18 év a megváltás forrása legyen” - mondta el Tomasz.

Magyar Kurír

*****
Tomasz nem lázadott, nem haragudott Istenre, a sorsára, hogy 18 évet a "pokolban" töltött. Úgy tekintett rá, mint megváltása forrására. Egy új élet kezdődött számára!

Ön hogy tekint a nehézségekre?
Nehézségektől, küzdelmektől nem lesz mentes az életünk!
Erre Laczkó István atya a prédikációjában az iskola példáját hozta.
Ha az iskolában nem lenne dolgozatírás, számonkérés, a diákok nem tanulnának.
Így van ez a hitéletünkben is. Ha nem lennének nehézségek, akadályok, melyekkel meg kell birkóznunk, nem jutnánk magasabb szintre a hitben!

De minden egyes átküzdött nehézség közelebb vihet Istenhez, az örök élethez!
*****