Alberto Bottari de Castello, hazánk apostoli nunciusa szeptember 11-én ünnepli pappá szentelésének 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból mutatott be hálaadó szentmisét a budapesti Szent István-bazilikában szeptember 9-én este.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A latin nyelvű szentmisén koncelebrált Erdő Péter bíboros, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a konferencia több tagja és számos paptestvér. Jelen voltak a szerzetesrendek és a diplomáciai testületek képviselői.

A nunciust a magyarországi katolikusok nevében Veres András, a püspöki konferencia elnöke köszöntötte a szentmise homíliájában. Rámutatott, hogy nem túl gyakori manapság a hasonló ünnep, mert szinte hiánycikk lett a hűség, ezért is öröm egy ilyesfajta hálaadás. „Tudjuk, az ünnepelt sem magának tulajdonítja az érdemet, hogy ötven éven át hűséges tudott maradni a papi szolgálatban. A meghívó Isten nélkül ez senkinek sem sikerülhet” – hangsúlyozta a győri püspök. Veres András elmondta: mindez nemcsak a papi, szerzetesi hivatásban, hanem a házasságban is igaz. Ezért is van mind a papoknak, szerzeteseknek, mind a házasoknak szükségük elbizonytalanodásaik idején a jó példákra, hogy ők is hűségesek tudjanak maradni.

Aki hűséget fogad, nem könnyű dologra vállalkozik, de mégsem fél, mert a szeretet – amelyben az elköteleződését teszi – természete szerint hűségre törekszik. A hűséget fogadó ember kész arra, hogy a külső és belső változások ellenére is kitartson ígéretében, és kész naponta megújítani ígéretét – tette hozzá a szónok.

Veres András ezt követően a papi hivatás és szolgálat különleges voltára mutatott rá. A II. Vatikáni Zsinat Isten társaként, őt segítő emberekként határozza meg a papokat. Erre kiválóan rímel Vianney Szent János kijelentése: „Ha egyszerre találkoznék egy pappal és egy angyallal, én előbb bizony a papnak köszönnék. Mert az igaz, hogy az angyal Isten barátja, de a pap Isten helyettese.” Vianney Szent János számára az is kétségbevonhatatlan volt, hogy Isten minden jótéteménye a papokon keresztül jut el az emberekhez, ezért nagyon törekedett papságában Isten megbízható szolgájának bizonyulni. Felszenteltsége folytán a pap Krisztus személyében cselekszik, ezért is mondhatta XVI. Benedek pápa: „A papok óriási ajándékot jelentenek nemcsak az Egyház, hanem az egész emberiség számára is. Nem emberi, hanem papi mivoltuk miatt.”

A mai hivatásszegény egyházban miért nincs több hivatás? – tette fel a kérdést Veres András, majd a külső okok helyett a belsőkkel foglalkozott. Valóban igaz a Zsidókhoz írt levél állítása, hogy ezt „a tisztséget magától senki nem vállalhatja, csak az, akit Isten meghív”. Ám Isten ma is hív fiatalokat az ő sajátos szolgálatára, sok esetben mégsem talál elfogadásra. A főpásztor szerint ennek korunk emberének hitbeli gyengeségei, vallásos lelkületének hiányosságai, az elköteleződésre való gyenge készsége lehet az oka. Pedig az ember szeretetre született, azért, hogy másokért éljen, ám ma ezt kevesen készek megtenni. Hogy ennyi emberi gyengeséggel megterhelve mégis a hivatás mellett döntsenek a vonakodók, abban az segítheti őket, ha tudják, hogy Isten eredményessé tudja tenni szolgálatukat.

Szentbeszéde végén Veres András megköszönte a nunciusnak, hogy ötven éven át nagylelkűen szolgálta az egyházat – előbb papként, majd püspökként és nunciusként egy egészen sajátos szolgálatot végezve. Szent II. János Pál és XVI. Benedek után immár a harmadik pápa, Ferenc személyes küldötteként segíti a helyi egyházakat, hogy Szent Péter utódjával egységben és hűségben növekedjenek. Az MKPK elnöke Isten segítségét kérte Alberto Bottari de Castello további szolgálatára.

A szentmise végén három nyelven – olaszul, angolul és magyarul – részleteket olvastak fel abból a levélből, amelyet Ferenc pápa küldött a nunciusnak a kiemelkedő jubileumra. A Szentatya Isten áldását kérte követére, hogy továbbra se fáradjon bele Isten igéjének hirdetésébe.

Alberto Bottari de Castello elsőként Istennek adott hálát, hogy meghívta, megtartotta és végigkísérte papságát az elmúlt ötven évben. Ha valaki szentelésekor azt mondta volna neki, hogy most ebben a szép székesegyházban ünnepel a magyar püspökök, papok és hívek jelenlétében, kinevette volna – vallotta meg a nuncius. – Mégis itt vagyok tele örömmel és meghatottsággal – tette hozzá. Ezután megköszönte szüleinek, egykori püspökének és minden barátjának, hogy segítették az eddig vezető úton.

Azt mondják, hogy az Úr kísér minket, én azt mondanám inkább, hogy előttünk jár, és előkészíti az utunkat – mondta a szentszéki követ, aki végül annak az örömének adott hangot, hogy mind a nyolcan, akiket ötven éve együtt pappá szenteltek, megmaradtak az isteni szolgálat útján. Jövő héten együtt ünnepli meg ezt öt, még életben lévő társával Olaszországban.

Az apostoli nuncius a szentmise végén Ferenc pápa apostoli áldását közvetítette a jelenlévőkre.