Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint


Isten legkedvesebb teremtménye az ember

Előző elmélkedésünkben az angyalokkal foglalkoztunk. Feltettem magamnak egy kérdést: az Isten az angyalokat talán teremtésük után azért vetette azonnal próbára, mert a legjobban őket szerette, és azt akarta, hogy a legrövidebb időn belül mellette legyenek a mennyországban? Az angyalok az Úr legtökéletesebb teremtményei, halhatatlanok, értelmileg zsenik, sokkal okosabbak, mint az ember, akaratuk is jóval erősebb. Felvetődik bennem egy idevágó kérdés: a földi apák az elsőszülött fiúkat szeretik jobban? Vagy nem a legkisebbek, a leggyámoltalanabbak kedvesebbek mindig? A szeretet a legnagyobb erény. A szeretet mértéke, hogy ki szorul rá legjobban, hogy kapjon valamit? A legkisebb családtag, akivel a legtöbbet kell játszani, boldogítani, aki a legtöbbet kapja. Istennél szóba jöhet ilyen szempont? Amikor a zsoltáros a nagy tengeri viharról beszél, amely összetöri a tengeri hajókat, Istennek az ilyen vihar csak játék: Amikor nagy vizeken hajóznak, és viharos szél támad, mindenki remeg, Isten pedig megmenti gyermekeit: „Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek, látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel. Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat. Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; kétségbe estek a veszedelemben. Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket. Szélvészét szellővé változtatta és lecsendesedtek a habok. És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.

Áldjátok tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért” (Zsolt 107,23-31)„Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban. Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek”. Itt már valóra vált kiváltságról esik szó: Ábrahám népének kiválasztásáról, hogy az szülje meg a Megváltót a föld minden szélének, vagy ahogyan már Ábrahám áldásában megígérte:„Tebenned nyer áldást a föld minden nemzedéke” (Ter 12,3) Tehát itt már megerősíti az egyetemes megváltást Jézus Krisztusban. Mindegyik zsidó templom ráutal,különösen a fogság után épült szerényebb templom bemutatása alkalmával tudatosítja ószövetségi népével az Úr: „Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél,- mondja a Seregek Ura, - ezen a helyen adok én békességet (Agg 2,9) Ez a békesség maga lesz a Megváltó: „Ő maga lesz a béke (Mik 5,4) Az emberré lett Ige, a Második Isteni Személy. Istennek örök terve volt, hogy embert alkot saját képére és hasonlatosságára.(Ter 1,26) Mivel Istennek emberi arca nincs, ezt a titkot a következő zsoltárversben magyarázza meg: Abban áll ez a hasonlat, hogy helyettesemmé állítom a földi élőlények fölé. (28-31). Amikor pedig már megtestesült az Ige, akkor még tökéletesebben fedi fel örök titkát: Isten a teremtéssel nem lett tagja semmilyen módon az új világnak. Viszont akarta, hogy teremtményein a Tőle való származás érződjék. Ezért nyitja meg Szent Pál szemét és íratja le vele, hogy az Emberfia az Isten Fia lesz az egész teremtés ős-oka, ősmintája, úgy, hogy a világ egyik jövendő fázisában a Fiúisten magára veszi az emberek természetét, de már kezdettől fogva teste lesz mindenfajta anyagi teremtménynek minta-oka. Emberi lelke pedig az emberek lelkének és az angyalok természetének minta-oka lesz „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és az uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél és minden benne áll fenn”. (Kol 1,12-17) Ezek után talán már senkinek nincs szüksége újabb érvekre, hogy mi emberek vagyunk Istenatyánknak kedves gyermekei. Háláljuk meg.

(Forrás:Bánk atya)