Különleges a Könnyező Szűzanya idei ünnepe, 2019 után ismét összegyűlhetnek a hívek és a közelről s távolról érkező zarándokok a kegykép körül, hogy a könnyezés évfordulóján és a rá következő hétvégén együtt, közösségben, személyes jelenlétben köszöntsék Máriát, akinek Írországból Győrbe érkezett kegyképe egykor véres könnyeket hullatott.

„Könnyes a két szemed, ó, Szűzanyánk. Véresen csordul a könnye reánk.
…
Futva fut írhoni püspök ide, bűne csak krisztusi drága hite,
képedet hozza édes vigaszul, itt tesz csodát véle az Úr.”

A szentmise elején elhangzott ének tömören foglalja össze a történetet, azt, ahogy a Szűzanya, kegyképe által, összekapcsol két népet a szenvedésben, a hitben és a vigasztalásban.

Veres András megyéspüspök a jelenlévőket, köztük a koncelebráló Pápai Lajos nyugalmazott megyéspüspököt és a Lengyelországból érkezett szónokot köszöntve úgy fogalmazott,

nagy öröm, hogy újra szabadon ünnepelhetünk, nagy öröm, hogy sokan elfogadták a meghívást.

Emlékeztetett, 325 éve, 1697. március 17-én könnyezett vérrel a kegykép; és arra buzdított, imádkozzunk nemzetünkért, imádkozzunk a békéért, és adjunk hálát a járvány elmúltáért.

Az olvasmány Sirák fia könyvéből szólt (24,23–31). A kegykép alatt állva, reá föltekintve éreztük, a Szűzanya beszél: „Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.”

A szentlecke Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második levele elejéről hangzott el, bátorításként, az irgalom Atyjáról, a vigasztalás Istenéről, aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat.

Az ünnep szónoka szentbeszédében a Lukácstól vett evangéliumi részlethez kapcsolódott, melyben Simeon megjövendöli Máriának, hogy lelkét tőr járja át.

Máriára és szentséges könnyeire tekintünk ma, a minket szerető Anya könnyeire.

Máriának, e rendkívüli édesanyának a könnyei kivételes erővel bírnak, oltalmat adnak, és megtisztulást

– hangzott el a szentbeszédben. Marian Waligóra felidézte ezután a fiatal vértanú pap, Boldog Jerzy Popiełuszko és édesanyja történetét. Az anya Istennek ajánlotta fiát már gyermekként, és arra tanította, hogy teljes szívvel kell szolgálni és mindig örömmel kell fogadni Isten akaratát. Miután fiát meggyilkolták, az édesanya szíve megsebződött, a bánat tőre járta át. De nem szűnt meg szeretni, megbocsátott fia gyilkosainak, nem a bosszú, nem a harag és a vád uralkodott a szívében.

325 éve a szeretet könnyei hullottak itt. Mária azóta is szelíd tekintettel néz ránk erről a kegyképről, és mi itt vagyunk, hogy megköszönjük a gondoskodását.

A könnyek, ahogy Simeon jövendölése is, a keresztre emlékeztetnek minket és az alatta álló, könnytől ázott arcú anyára, aki mégsem kétségbeesetten állt ott, hanem szeretettel. Szeretettel fogadta Fia végrendeletét is, mellyel a szeretett tanítványra, Jánosra bízta őt. Marian Waligóra atya fölhívta a figyelmet arra, hogy az evangélium görög szövegében az „otthonába fogadta” kifejezés helyén ez áll:

János élete belsejébe, lénye legmélyére, emberi valósága egészébe fogadta be Máriát.

Itt, így ragadhatjuk meg a találkozás valóságát, igazi mélységét – hangsúlyozta a Fekete Madonna szentélyéből érkezett pálos szerzetes. Végül arra biztatott, hogy kérjük mindannyian: „Mária, állj ott az én keresztem alatt is!”

Veres András a szentmise végén ismét örömét fejezte ki, köszönetet mondott mindenkinek, papoknak és híveknek egyaránt a jelenlétért, és annak a kívánságának adott hangot, hogy ne legyen többé akadálya annak, hogy együtt, közösségben köszönthessük a Szűzanyát.

A búcsú a kegykép alatt zárult, ahol a főpásztor felajánló imádságot mondott.

Mély hódolattal és tisztelettel járulunk kegyképed elé, kegyelmekkel tündöklő Szűzanya, Mária. Csodálatos képed egykor véres könnyeket hullatott e székesegyházban. Ennek évfordulóján, mint a Te gyermekeid, hódolattal járulunk eléd.

Édesanyánk, aki ismered kétségeinket és bátortalanságainkat, aki látod a világban és a bennünk folyó harcokat, amelyeket a rossz és a sötétség ellen vívunk, halld meg gyermeki bizalommal Hozzád intézett kiáltásunkat!

Anyai pártfogásodba ajánljuk életünket és családjainkat. Szereteteddel és jóságoddal emelj fel minket bűneinkből! Növeld hitünket, erősítsd reményünket és tökéletesítsd szeretetünket! Segíts, hogy hitünkben – a Fiad iránti hűségünk mindennapos megújítása által – szabadon és örömmel kitartsunk a szenvedések és küzdelmek közepette! Segíts, hogy életünk terheit Fiaddal együtt készséges szívvel vállaljuk, bízva abban, hogy Húsvét szent titka reánk is felragyog!

Öleld át az Anya és az Úr alázatos Szolgálóleánya szeretetével azokat, akik leginkább várják ezt a szeretetteljes felkarolást, és azokat is, akiknek odaadására te különösen is számítasz! Vedd anyai oltalmadba életünket, ma újra bizalommal fölajánljuk magunkat neked!

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A szentmise olvasmányai is mutatták, kettősségben telt az ünnep: a fájdalom könnyeire emlékeztünk, melyek valóságosan hullottak a Szűzanya győri kegyképének arcáról 325 évvel ezelőtt. De nem csak emlékeztünk, hiszen mindannyian hordozunk fájdalmakat, félelmet, aggodalmat, járványok és háborúk szorongattatásában élünk. S mégsem, egy pillanatra sem feledkezhetünk el arról, hogy a mi Istenünk a vigasztalás és az irgalom Istene. A Szűzanyát vigasztalásul kaptuk, mikor Jézus a szeretett tanítványra és rajta keresztül mindannyiunkra bízta őt, a Fájdalmas Anyát a kereszt alatt. Szüntelenül kérhetjük a jelenlétét és szeretetét:

Anyám, állj ott az én keresztem alatt is!

A püspöki szentmise zenei szolgálatát a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet énekkara látta el. A szentmisén felhangzott többek között Werner Lajos Égi Szűz Virág című kórusműve, valamint Halmos László Missa Jaurinensis (Győri mise) című ordináriumának tételei. Halmos László e művét a Könnyező Szűzanya-kegykép csodájának 250 éves jubileumára írta 1947-ben. Az évforduló ünnepségein sok ezer hívő énekelte.

Szerző: Borsodi Heni

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír