A Szentatya március 19-én, hétfőn, a következő püspöki szinódust előkészítő, egyhetes preszinodális összejövetel plenáris ülésén – beszéde elmondását követően – kötetlen beszélgetést folytatott a világ minden részéből érkezett 305 fiatallal.

A világ minden tájáról érkezett fiatalok között vannak szeminaristák, novíciusok, egyházi szervezetek, mozgalmak képviselői, katolikus iskolák és egyetemek diákjai; vannak, akik a kultúra, az önkéntesség, a politika és a sport világából érkeztek; más keresztény felekezetek és vallások képviselői; fogyatékkal élők; illetve olyanok is, akik börtönben ültek, emberkereskedelem áldozatai voltak, drogfüggőségtől szenvedtek. 

A harmincéves nigériai Blessing Okoedion elmondta, hogy négy évvel ezelőtt érkezett Olaszországba: becsapták, és a szexrabszolga-kereskedelem áldozata lett. Elvesztette a méltóságát, de szerzetesnővérek segítségével sikerült kijutnia ebből a pokolból, és most sorstársai szabadulásáért küzd. Feltette a kérdést a pápának, vajon az Egyház nem túlságosan hímsoviniszta-e még mindig ahhoz, hogy az igazság szellemében nézzen szembe azzal a problémával, hogy nagy a kereslet, katolikus férfiak is használják ezeket az áruba bocsátott nőket. Ferenc pápa elmondta, hogy találkozott lányokkal, akiket átvertek vagy egyszerűen elraboltak, megkínoztak, és nem maradt semmi reményük: önvédelemből kettős életet éltek, egyrészt volt a munkájuk, másrészt volt a szívük, ahol őrizték méltóságukat. Tudja, hogy szinte lehetetlen elmenekülni, mert megkeresik és megkínozzák őket a fogvatartóik. Elmondta, hogy ismer egy katolikus szervezetet Rómában, akik igyekeznek megmenteni ezeket a lányokat: odamennek hozzájuk az utcán, és nem azt kérdezik: „Mennyibe kerülsz?”, hanem azt: „Sokat szenvedsz?” – majd felajánlják, hogy értük jönnek autóval, és elviszik őket valahová, ahol nem találnak rájuk a kínzóik. A nők 80 százaléka jelentkezik a megadott telefonszámon, és a segítségüket kéri. 

Ez a mai rabszolgaság – jelentette ki a Szentatya, és elmondta, hogy Olaszországban tudomása szerint a lányok ügyfeleinek 90 százaléka megkeresztelt katolikus. A pápa szerint „az emberkereskedelem az emberiség elleni bűntett. Egy beteg mentalitásból fakad, amely szerint a nő arra való, hogy használják.” Arra kérte a fiatalokat, hogy küzdjenek a nők méltóságáért. Ha valaki él ezzel a lehetőséggel, hagyjon fel vele: ez nem szerelem, hanem bűntett, a nő megkínzása. „Felhasználom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek tőletek és a társadalomtól minden katolikus miatt, akik ezt a bűntettet elkövetik” – zárta válaszát a pápa.

Egy fiatal ukrán szeminarista, Julian Vendzilovics arról kérdezett, hogy a papságra készülők, akik Krisztus tanúságtevői lesznek, hogyan tudják megkülönböztetni, mi a jó és mi a rossz a mai kultúrában. Kifejezte aggodalmát, amiért kortársai körében divattá lett, hogy tetováltatják magukat. Ferenc pápa először arra hívta fel a figyelmet, hogy a papok nem egyedül Krisztus tanúságtevői, hanem a közösség tagjaiként. Magának a közösséggel való kapcsolatuknak is tanúságtételnek kell lennie. A pap ne legyen főnök; ne legyen szenteskedő és túl szigorú sem – hiszen melyik hívő merne akkor odamenni hozzá, hogy bevallja botlását? –; még kevésbé legyen világias. Legyen tanúságtevő, a hívek közösségével együtt. A Szentatya hozzátette, hogy a hívek közösségének legnagyobb bűne egymás kibeszélése – az egymást kibeszélők közössége nem tanúságtevő.

A tetoválásra vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy a túl sok tetoválás a probléma, nem maga a tetoválás, ami sokszor hovatartozást fejez ki. Nem szabad megijedni a fiataloktól, inkább azt a kérdést kell feltenni, mit akarnak mondani nekünk azzal a tetoválással. És akkor el tudunk kezdeni beszélgetni velük, jobban megértjük ezt a kultúrát. Nem szabad megijedni, mert a nem annyira jó dolgok mögött is mindig van valami, ami által eljutunk valamilyen igazsághoz.

Teresina Csaojing Cseng Rómában tanuló kínai szerzetesnővér a szerzetesek képzéséről kérdezett, a képzés hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Ferenc pápa válaszában egyetértett: valóban nem elég a spirituális képzés, szükség van intellektuális képzésre is, és fel kell készíteni a szerzeteseket a közösségi életre és az apostolkodásra, az evangélium hirdetésére is.

Miért nem történik ez meg? Mert védelmezni akarják a világtól a szerzetesnövendékeket, miközben megfosztják őket érzelmi, intellektuális, kommunikációs képességeik fejlesztésétől. Ezzel nem megvédik, hanem megsemmisítik, sőt, „kasztrálják” őket. Akkor védelmezzük igazán a másikat, ha segítjük a növekedését. Sokan nőnek fel úgy, hogy nem élik meg a szabadságukat. Talán a szerzetesnek készülők akkor elveszítik a hivatásukat? Jobb, ha elveszítik a hivatásukat, mint ha beteg szerzetesek, szerzetesnők lesznek, akik aztán ártanak másoknak – figyelmeztetett a Szentatya. Arra hívta a jelen lévő, többségében világi fiatalokat, hogy ha szülők lesznek, engedjék kibontakozni gyermekeik képességeit, ne óvják őket túlságosan mindentől, mert akkor lelkileg éretlenek maradnak.

A kínai szerzetesnővér kérdésének második része a pénzközpontú világra vonatkozott, és arra, hogyan lehet hatni erre a társadalomra. A pápa elmondta, hogy az ördög sokszor az ember zsebén keresztül férkőzik a szívébe, óvakodni kell ettől, ahogyan a hiúság és a gőg kísértésétől is. Az Istentől távoli, anyagi javakhoz kötődő világgal pedig párbeszédet kell folytatni. Hogy ezt meg tudják tenni a szerzetesek, ahhoz is az kell, hogy ne „üvegházban” nevelkedjenek, hanem legyenek kapcsolatban a környezetükkel.

Forrás: Vatican.va

Fotó: Avvenire.it; Vatican News

Magyar Kurír