Nyár van. Remélem, van alkalma pihennie egy kicsit.
Közben azért sose feledkezzen el imádkozni, a Szentírást olvasni, hiszen az Úr folyamatosan szól hozzánk.

A Szentírás olvasásához adok egy kis kedvcsinálót Önnek.
Elmélkedjük át most közösen Zakeus történetét! Benne van?

"Senki nem akarta előre engedni. Pedig tekintélyes ember: a vámosok vezetője. Tehát már vitte valamire az életben, mindene megvan. Mindene?
Az emberek tartanak tőle: könnyen kiveteti öved rejtett bugyraiból is azt a nagyon nehezen megkeresett pár fillért.
Zakeusnak most csak egyetlen és mindent felülmúló gondja van: látni azt a Valakit, aki egyedül válasz lehet az ő régóta mardosó kérésére: hogyan lehetne szabad?

Azért törtet, mert szeretne látni. De a tömegtől nem láthatja a Mestert.
Szóval, a tömeg: most nem foglalkozik vele, hacsak nem néhány gúnyos megjegyzés, odavett szitok erejéig.
Zakeus fut, aztán fára mászik, mint egy gyerek. Pontosan: a kicsinyek, a gyermekek értik meg, hogy Hozzá kell tartozni.  A Mester is mondta - talán a fő vámos is hallotta valahonnan - hogy az Ország azoké, akik gyermekként fogadják. Azoké, akik ennek a világnak a kincseit játékként merik kezelni s merik odadobni társaiknak: pénzt, rangot.

Zakeus könnyen mászik már, hiszen a földön hagyta, ami eddig lehúzta: önelégültségét, mindazt, aminek eddig élt. Nem ő csalt igazán: a pénz csalta meg őt. Nem birtokolta a vagyont, hanem az birtokolta őt! Hogy is mondta a Mester: ahol a kincsed, ott a szíved is?

Ahogy beosztásából következtethető - a vámosok feje -, középkorú ember. Így déltájban, az emberi élet felénél már nehezen változtatunk: elég ez nekem, nem kell semmi újdonság. Jó volt addig is, ezután is jó lesz! Istennek se nyitna ajtót.

Jézus közeledése mégis nyugtalanná tette: hallott tanításáról, most meg éppen idejön. Sőt: a sok ember közül éppen őt szúrja ki: Gyere le, ma nálad kell megszállnom! Ha azt akarod, hogy találkozzunk, meg kell pihennem nálad.
Jézust be kell engedni otthonom szentélyébe: egy asztalnál étkezünk. Ő, a Vendég, vagy én?

Amikor Jézusnak felajánlja minden vagyonát, már a nehezén túl volt. Feladta szégyenét, mindent feladott: ő, a gazdag, másoktól irigyelt (és megvetett): elfogadja, hogy kisebb mindenkinél. Nem csupán termeténél fogva, hanem, mert másokat megkárosított. Elvett a kicsinyektől, az ügyetlenektől. Szégyellnie kell magát.

Könnyebb lemondani valami számunkra kedves dologról, mint a saját gőgünkről - írja Paul Claudel.
Ő is irgalomra szorulhat! Az jött otthonába, aki a Számolatlan Irgalom.
Zakeus sem számol.
Jézus felnézett a fára: látta, hogy Zakeus lejöhet!

Addig ne gyere le a fáról, amíg ezt át nem gondoltad!"
Dr. Prof. Sávai János

*****

Önnek mit mondott ez a történet? Milyen gondolatok juttottak eszébe? Mi az, ami megérintette?
*****