Márk 1588-ban született Križevacban. Családi neve valószínűleg Stjepinac volt. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, a római Collegium Germanicum et Hungaricumba 1611-ben, ahonnan pappá szentelve tért haza négy év múlva. Hamarosan Pázmány Péter érsek fölfigyelt rá, és meghívta elöljárónak az Oláh Miklós prímás által létesített nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója Márk. Itt is kapcsolatban maradt nevelőinek és tanárainak szerzetesrendjével, a jezsuitákkal. Széplaki jószágigazatósága idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán tartottak, s amelynek végén Márk későbbi vértanútársa, Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

Menyhért, családi neve Grodziecki, a sziléziai Cieszynben született egy – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben (ma: Brno) belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában folytatta, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.

István 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz család sarja, amely család már a 13. században szerepet játszott az akkori Észak-Magyarország történetében. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita noviciátusba. Ezt követően Klagenfurtba, Laibachba (ma: Ljubljana), majd Grazba került. 1615-ben került Homonnára a jezsuita kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, hogy ott a helyőrség magyar ajkú katonái, valamint a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztora legyen. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta: „Amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot.” Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.

A kassai vértanúk ábrázolása
a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnájában

Amikor Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek, Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, és elhurcolták Erdélybe.

Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után szeptember 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli pöcegödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is. Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házikápolnájának sekrestyése, István nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így 20 órás kínlódás után István atya is meghalt.

A vértanúk emléktáblája Kassán

Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmond királyi nádor feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta az ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta őket innen a nagyszombati klarissza zárda templomába, e rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

A három vértanú boldoggáavatási eljárását még 1628-ban elindította Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. Azonban sokáig kellett várni az eredményre: 1905. január 15-én Szent X. Piusz pápa népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával, 1995. július 2-án avatta szentté a vértanúkat. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre szentelt oltárban őrzik ereklyéiket.

Urunk, Istenünk, segíts meg minket Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk közbenjáró imájára, hogy akiknek győzelmét örvendezve ünnepeljük, azoknak állhatatos hitét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(bh)