Rég tudjuk, hogy a bolsevizmus és a liberalizmus lényegében egy és ugyanaz, csupán a külsőségekben tapasztalható eltérés. Hiába telt el 26 év a rendszerváltozás óta, képtelen a társadalom kiheverni a kommunizmus 40 éves agymosását, hiszen azóta a liberálisoktól szenvedjük el ugyanezt.
Kik mondták először, hogy a papok ne politizáljanak? És kik mondják most fennhangon? Az agymosás pedig olyannyira sikeres, hogy már a templomba járók közül is jó páran így gondolkodnak, néhány évvel ezelőtt néztem végig, ahogy egy idősebb úr mise után bement a sekrestyébe lehordani a papot, amiért az ejtett néhány szót a választásokról, nem titkolva pártszimpátiáját.
Hova lesz ilyenkor a szólás szabadsága? A papok, lelkészek csak elvont teológiai fogalmakról elmélkedhetnek vasárnap? Hát nem azt mondta Jézus, hogy „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” (Lk 8,21) Miért ne lehetne akkor arról szó szentmisén vagy istentiszteleten, hogy mik azok a tettek? Nem az a dolga a papnak és a lelkésznek, hogy irányt mutasson a mindennapokban?
Természetesen, lehet az a baj, hogy a keresztény egyházak nem úgy fütyülnek, ahogy azt balról szeretnék. Hogy a református egyház a népszavazáson való részvételre buzdít, Böjte Csaba testvér és Kozma Imre atya pedig a nyilvánosság előtt vállalta, hogy NEM-mel szavaz október 2-án. Minden bizonnyal ezért kerültek célkeresztbe, és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, valamint a Máltai Szeretetszolgálat vezetője meg is kapta, hogy csak azért „kampányolnak”, mert a Fidesztől kapják a pénzt. A támogatás kétségtelen, de az kizárt, hogy ugyanazt gondolják ez ügyben, mint a kormány? Aki ugyanúgy vélekedik, mint Orbán Viktor, annak már nem önálló a gondolkodása és szánalomra méltó? De ha megfordítjuk a kérdést: a kormány nem támogathat jó ügyet?
Szintén templomba járó emberektől hallottam már kifogásolni, hogy miért van az, hogy az egyház jobbra húz. Nem lehet, hogy az értékrend megegyezése miatt? Az elmúlt 26 esztendőben nem látszott világosan, hogy ki áll az egyházi kezdeményezések mellé? Kik akarták, hogy az Európai Unió alkotmányában rögzítsék a keresztény gyökereket?
Hasonlóan a liberálbolsevik agymosás következménye, amikor jó néhányan a határon túli magyaroktól sajnálják a pénzt. Nekik legfeljebb csak akkor adhatunk, ha már itt mindenki a zsírjába fulladt. Mintha szerencsétlenek tehetnének a trianoni döntésről, vagy arról, hogy a magyarlakta területeket gazdaságilag szándékosan elhanyagolják Szlovákiától kezdve Ukrajnán és Románián át Szerbiáig.
Elképzelhető lett volna a kommunizmus előtt ez a hozzáállás? A két háború között még a szociáldemokraták is revíziót akartak, senki sem sajnálta a pénzt a határon túlra szakadtaktól. Ma pedig, amikor annyiféle kiadása van az államnak, amikor igen sokan részesülnek jogtalanul különféle támogatásokban, akkor pont tőlük sajnálnánk? A népszavazás környékén kétszeresen adja magát a kérdést: mi kiket akarunk támogatni?
És minderről beszélni kell, úgy is, hogy hatodik éve nemzeti kormányunk van, úgy is, hogy folyamatosan azt halljuk, hogy az orbáni diktatúrában túlsúlyossá vált a kormánypárti-nacionalista sajtó. Azt hiszem még ráfér erre az országra néhány évtized ebből (a diktatúrából), hogy kitisztuljon mindenki elméje.
 
További cikkek, vélemények, interjúk a legújabb Magyar Fórumban!