Már advent negyedik vasárnap van, s teljes fényben áll az adventi koszorú. Néhány nappal vagyunk az ünnep előtt. A kapkodás, sürgés-forgás ott van körülöttünk „aranyvasárnap”, de mi leginkább most is Jézusra figyelünk, s számolgatjuk a napokat, ami még hátra van idei születésnapi ünnepéhez, amire hivatalosak vagyunk.
Szüleink talán elmondták, hol és hogyan születtünk bele ebbe a világba. Talán még fotó is van, legalább a keresztelésről. A születési anyakönyvi kivonatunkat kézben tartva, furcsa belegondolni, hogy ez volt ott a hivatalos papír rólunk, s a sok adat mellett még az is szerepelhet, hogy mennyi segélyt kapott a család az új életkezdethez. Furcsa, hogy úgy beszélnek a szülésről, s életünk első napjáról, hogy ők ott voltak és emlékeznek rá, miközben mi semmit nem tudunk felidézni az egészből. Ehhez hasonlóan Jézus születése is rég volt, s nem lehettünk ott. A Szentírás lapjain elevenednek meg az események. Érdekes dolog rácsodálkozni, hogy a mi Jézusunk és az azóta eltelt több mint 2000 év Jézusa ott született Betlehemben és milyen körülmények között. S igen fura dolog, hogy tudom mikor és hol születtem, minthogy szinte mindenki tudja, de Jézus pontos születésének napját nem tudjuk. Milyen alázatos Jézus, a születési idő nélküliekkel, az „időtlenekkel” egyesülve hagyta, hogy adjanak neki egy napot, hogy neki is legyen születési ideje és születésnapja. Az, akinek világra jötte annyira világraszóló esemény, hogy időszámításunk alapja lett, még sem pontosan megmondható, hogy mely napon volt a nagy nap. Talán azért, hogy így minden ember születésével egy legyen, azt mondhassuk. „talán az én születésemhez van közel, vagy talán épp aznap történt”.- Így is Vele ünnepelhetjük a saját születésünket.
Ma Katolikus Egyházunk már előre elmondja, hogy – Szent József szemszögéből – hogy is történt az egész. Hogyan lépett be József életébe, házasságukba, családjukba Jézus, s vele a bűntől megszabadító Isten, a messiás. Álmában kapja a kinyilatkoztatást. Egy álom, ami maga a valóság. Nem csak egy álom. Más mint bármilyen álom, ami után az ember felébred a káprázatból a valóságra. Egy álom, amiben zavartalanul közeledik Isten üzenete, kegyelme. S József felébredve az álom valóságában marad, az álom üzenete megmutatja neki, hogy mi történt és mit kell tennie. Minden egyszerű, hiszen Isten működik és ő együttműködik Istennel. Utolsó adventi napjainkban Szent Józsefet kell követnünk: Hagyni, hogy Isten működjön életünkben és együttműködni Istenünkkel. Rádöbbenünk, hogy a pusztán testi szemeinkkel látott és hallott világ nem a teljes világ. Ahogy az alvással kikapcsolódik a külvilágra való figyelésünk és más állapotba kerülünk, ehhez hasonlóan tudatosan figyelnünk kell arra, hogy ne foglaljon le teljesen minket az elő karácsonyi forgatag. Hanem „szoba rejtekében való imával”, József története feletti elgondolkozással, a napok csökkenése feletti belső örömmel és várakozással készüljünk a nagy napra Karácsony szent ünnepére.
Fénykép: Már advent negyedik vasárnap van, s teljes fényben áll az adventi koszorú. Néhány nappal vagyunk az ünnep előtt. A kapkodás, sürgés-forgás ott van körülöttünk „aranyvasárnap”, de mi leginkább most is Jézusra figyelünk, s számolgatjuk a napokat, ami még hátra van idei születésnapi ünnepéhez, amire hivatalosak vagyunk. Szüleink talán elmondták, hol és hogyan születtünk bele ebbe a világba. Talán még fotó is van, legalább a keresztelésről. A születési anyakönyvi kivonatunkat kézben tartva, furcsa belegondolni, hogy ez volt ott a hivatalos papír rólunk, s a sok adat mellett még az is szerepelhet, hogy mennyi segélyt kapott a család az új életkezdethez. Furcsa, hogy úgy beszélnek a szülésről, s életünk első napjáról, hogy ők ott voltak és emlékeznek rá, miközben mi semmit nem tudunk felidézni az egészből. Ehhez hasonlóan Jézus születése is rég volt, s nem lehettünk ott. A Szentírás lapjain elevenednek meg az események. Érdekes dolog rácsodálkozni, hogy a mi Jézusunk és az azóta eltelt több mint 2000 év Jézusa ott született Betlehemben és milyen körülmények között. S igen fura dolog, hogy tudom mikor és hol születtem, minthogy szinte mindenki tudja, de Jézus pontos születésének napját nem tudjuk. Milyen alázatos Jézus, a születési idő nélküliekkel, az „időtlenekkel” egyesülve hagyta, hogy adjanak neki egy napot, hogy neki is legyen születési ideje és születésnapja. Az, akinek világra jötte annyira világraszóló esemény, hogy időszámításunk alapja lett, még sem pontosan megmondható, hogy mely napon volt a nagy nap. Talán azért, hogy így minden ember születésével egy legyen, azt mondhassuk. „talán az én születésemhez van közel, vagy talán épp aznap történt”.- Így is Vele ünnepelhetjük a saját születésünket. Ma Katolikus Egyházunk már előre elmondja, hogy – Szent József szemszögéből – hogy is történt az egész. Hogyan lépett be József életébe, házasságukba, családjukba Jézus, s vele a bűntől megszabadító Isten, a messiás. Álmában kapja a kinyilatkoztatást. Egy álom, ami maga a valóság. Nem csak egy álom. Más mint bármilyen álom, ami után az ember felébred a káprázatból a valóságra. Egy álom, amiben zavartalanul közeledik Isten üzenete, kegyelme. S József felébredve az álom valóságában marad, az álom üzenete megmutatja neki, hogy mi történt és mit kell tennie. Minden egyszerű, hiszen Isten működik és ő együttműködik Istennel. Utolsó adventi napjainkban Szent Józsefet kell követnünk: Hagyni, hogy Isten működjön életünkben és együttműködni Istenünkkel. Rádöbbenünk, hogy a pusztán testi szemeinkkel látott és hallott világ nem a teljes világ. Ahogy az alvással kikapcsolódik a külvilágra való figyelésünk és más állapotba kerülünk, ehhez hasonlóan tudatosan figyelnünk kell arra, hogy ne foglaljon le teljesen minket az elő karácsonyi forgatag. Hanem „szoba rejtekében való imával”, József története feletti elgondolkozással, a napok csökkenése feletti belső örömmel és várakozással készüljünk a nagy napra Karácsony szent ünnepére.