Adventi készületünk harmadik vasárnapjához értünk. Mennyire vagyunk készek a karácsonykor közénk jövő Istengyermek fogadására? A számunkra fontos várakozások megváltoztatják életünket, akár egy emberre, akár egy eseményre vagy ünnepre várunk. Vajon mit vár el tőlünk az érkező Messiás? Hogyan készüljünk? Mit cselekedjünk?

Ezt a kérdést teszik fel Keresztelő Szent Jánosnak is a mai liturgia evangéliumi szakaszában, amikor a szórólapátot kezében tartó és a pelyvát olthatatlan tűzben elégető Eljövendőről beszél és megtérésre szólít fel. „Mit tegyünk?” A kérdés háromszor hangzik el, először a nép, majd a vámosok, végül a katonák részéről. És a Keresztelő mindenkinek személyre szabott konkrét választ ad.

A népnek ezt mondja a helyes készülődésről: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” Különösnek tűnhet, de János nem a gazdagoktól kér alamizsnát, hanem a szegényektől kér nagylelkűséget. Egymásra támaszkodjanak, egymásban bízzanak, osszák meg a keveset is.

A vámosoknak, akik a gyűlölt római megszállók szolgálatában álltak s bizony a maguk zsebére is dolgoztak, ezt válaszolja: „semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek”. Azaz legyenek becsületesek, tisztességesek. Ne éljenek vissza a lehetőséggel, hogy a birodalom pénzéhez hozzáférve, saját vagyonukat gyarapítsák.

A katonák is személyre szabott választ kapnak: „senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal”. A római katonák igencsak szép zsoldot kaptak, azonfelül ingyen szállást, kosztot és ruhát. Ennek ellenére „ki-kiegészítgették” ezt a lakosságtól önkényesen elvett apróállatokkal, élelemmel, itallal vagy a tőlük zsarolással kikényszerített védelmi pénzzel. Hagyjanak fel ezzel a magatartással, mondja nekik Keresztelő Szent János, ne éljenek vissza a hatalmukkal.

János három válasza egyszerű: legyetek egymással nagylelkűek, becsületesen teljesítsétek kötelességeiteket, ne éljetek vissza a lehetőségekkel, hatalmatokkal. Nem korhoz kötött, hanem napjainkban is érvényes válaszok. Az erősödő individualizmus, az ismeretség által elintézett dolgok, a számlák nélküli bevételek, az eltűnő közpénzek, az orvos zsebébe csúsztatandó boríték, a „megélhetési bűnözés” ürügye, a korrupciós ügyek korában bizony aktuálisak a jánosi feleletek. Ne éljünk vissza hatalmunkkal, pozíciónkkal, hanem szolgáljuk a közösség javát. Tegyük meg azt, ami a kötelességünk, végezzük mindennapi feladatunkat becsületesen s tisztességesen.

Keresztelő Szent János válasza arra is figyelmeztet, hogy életünket nem választhatjuk szét elkülönülő részekre: család, munkahely és templom. Ha az egyikben nem vagyok becsületes, akkor a másikban sem lehetek az. Ha a munkahelyen vagy kötelességem teljesítése közben csúsztatásokkal, lopással, mások megkárosításával, rossz minőségű munkával és még sok minden más cselekedettel nem tisztességes és nem becsületes a magatartásom, akkor a templomban és hitéletemben sem lehetek hiteles. Ha emberként hiányosságaim vannak, keresztényként sem lehetek jobb.

A kapott válaszok csak akkor érnek valamit, ha nemcsak meghallgatom, hanem követem is őket. Én egyáltalán oda merek-e állni kérdésemmel a Keresztelő elé? Vajon nekem mit felelne? Milyen kátyúkat kell feltöltenem, hogy méltó utat készítsek a mindenség – gyermekként közénk jövő – Urának?

Kovács Gergely/Magyar Kurír