JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Advent első vasárnapján

Advent a Hit Évében

Már a Teremtés könyvében olvassuk a Kígyónak szól az Úr: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba”. Évezredeken át várják az ígért ivadékot. Mind többet írnak, szólnak róla a próféták. Sőt sokan értelmezik is a saját képzelődésük szerint az ígéret teljesedését, azaz jön majd a nagy király, minden népet Izrael szolgájává igáz és búsás gazdagságot teremt nekik. Megszületik az ígért Messiás. A jelek? Istálló, menekülés, Názáret, a betlehemi kisgyermekek megölése, majd tanítása és csodái ellenére kereszthalál. Nem ismerték fel. Miért? Mert azt várták, akit elképzeltek, nem azt, akit Isten a prófétákon és Keresztelő Szent Jánoson keresztül előre megmutatott. Hamis ismeret, hamis várás, elvetés, megölés.

Ismerem-e a Szentírás betlehemi gyermekét? Eléggé ismerem-e tanítását, életét? Ismerem-e művét a Megváltást, az egyházat, a szentségeket? Követem-e életemmel, amely apostoli tanúságtétel lehet mindenki előtt hitemről? Ismerem-e, teljesítem-e, amit tőlem elvár?

Az idei advent programja legyen: megkeresem a Szentírásban a róla szóló jövendöléseket. Hittel olvasom el életét, tanítását, csodáit, halálát, feltámadását.

Felkészülök, hogy olyan hittel és lelkesedéssel térdeljek elébe Karácsonykor, mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek. És tiszta lélekkel, értelmi hitem mellett, hitvalló cselekedeteimet, főleg az Isten és emberszeretetemet adjam igazi ajándékul Néki.

Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a jóakaratú embereknek!

Gyulay Endre