– Hogyan éli meg a megváltozott mindennapokat?

– Nekem könnyű, mert a Jóistentől ajándékba kaptam a hit nagyon magas fokát. Egzisztenciális kapcsolatban vagyok vele, harminc éve mindennap, mindent megosztva vele élek. Napi szentmise-látogató vagyok. Ez most is megmaradt. Kellő óvatossággal ma is megtalálom a lehetőségét, hogy részt vegyek az Eucharisztia ünneplésén. Apokaliptikus élmény végigmenni az üres utcákon, belépni az üres templomba, ahol három-négy ember áll egymástól méteres távolságot tartva. Otthon lenni is szeretek. Látom, mennyi a feladat, amit nem végeztem el, a könyv, amit nem olvastam el. Elvégezni, ami elmaradt, rendszerezni dolgaimat, ez a fontos most. Minimálhelyzetre vagyunk beállítva.

– Mire mutat rá ez az új helyzet?

– A Jóisten tanulásra kér minket, hogy amikor vége lesz ennek az időszaknak, másként lépjünk ki a szabadságba. Az emberek otthon maradnak, újra meg kell tanulniuk az együttélést a párjukkal, a gyerekeikkel, akár a nagyszülőkkel, több generációnak együtt. Meg kell tanulnunk, hogy nincs minden meg, amihez hozzászoktunk. Nem tudunk mindent megvenni, mindenhova elmenni, elrepülni. Az ember ugyanis hozzászokott, hogy ha van pénze, azt csináljon, amit akar. Vissza kell lépnünk, és ez a helyzet sok csendet ad az életünkben. A csend pedig elvezet a Jóistenhez. Ha kevesebb a zaj körülöttünk, több lehetőség van meghallani szavát. A vírus behúzta életünkben a kéziféket. Ha tudunk tanulni ebből a helyzetből, másként fogunk gondolkodni a világról, egymásról, a Jóistenről, a hazáról.

– Esélyt kapunk a megpróbáltatásban?

– Igen, megálljt parancsol ez az időszak. Elveszítettük az irányt, nem tudta már az emberiség, merre van előre, mi a rossz, és mi a jó. Most lehetőséget kaptunk, hogy átgondoljuk az élet alapvető kérdéseit. Mikor, ha nem most? Hiszen élet-halál harcot vívnak embertársaink körülöttünk. Egyszer végig kell gondolni ezeket a kérdéseket, és ha megtesszük, bízom benne, megváltozik az élethez való hozzáállásunk. Visszatérünk a normalitás talajára.

– Ferenc pápa imára hív. Mit tehetünk csatlakozva felhívásához?

– Nekem az imával kell harcolnom, nem tudok mással. Az orvos a gyógyítással, a kutató az ellenszer keresésével. Azért imádkozom, hogy azok, akik erre kaptak képességet, megtalálják gyógyulásunk útját, az ellenszert a bajra. Kérem Istent, fenje meg „ezeket a borotvákat”. Olyan időszakot élünk, amikor van több időnk az imára, a Szentírás olvasására. Üljünk le szobánk csendjében, és kérjük a Jóisten segítségét. Irgalmas és szerető Atyánkat szólítjuk meg, aki meghallgatja kérésünket.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír