Aki épít, annak elképzelése van. Jövőképe van. Az az ember előre tekint. A múltat nem feledi, de bizakodik, hogy ha biztos alapokat rakott le, akkor biztosan fog állni az épület. - Sziklára építeni, nem homokra. Biztosra, nem bizonytalanra. Szent István ünnepén erre gondolunk: Szent István népét, országát biztos alapokra építette. Sziklára. A szikla pedig Krisztus. Ezen
a napon nem feledhetjük, hogy Európához tartozunk, hogy magyarok vagyunk és keresztények.A hit Isten adománya, kegyelem. Az értékrend meghatározza mindenkinek az életét. Szeretne minden ember biztos alapokon állni. Szeretnénk mindannyian, ha életünk épületes lehetne. Föl kell tennünk a kérdést: mit jelent az európaiság? Mit jelent európainak lenni?Az európai kultúra az antikvitás és a Biblia kettős pillérén nyugszik. Az ókor gondolkodói számra meghatározó fogalom volt az igaz, a jó és a szép. Az európai kultúra elképzelhetetlen úgy, hogy nem valljuk magunkénak ezeket az értékeket. Az igaz ellentéte a hamis. Az igazsággal szemben áll a hazugság. Igaz emberekre van szüksége minden társadalomnak, amely szeretne békében és nyugalomban élni. A hazugságot ki kell irtani az életünkből. Mi a jó? – Nem kerülhetjük meg a kérdést. A jó nem azonos a pillanatnyi érdekkel. A jó és az érték szorosan összekapcsolódik. Jó, ami szolgálja az életet. Rossz, ami gátolja, pusztítja az életet. A jó nem társadalmi megegyezés kérdése. A jóról nem lehet szavazni. Az élet a Teremtő adománya: a teremtőt nem lehet leszavazni, még akkor sem, ha a demokratikus jogok túlságos hangsúlyozása nyomán jogot formálnak rá egyes érdekcsoportok. A szép, a szépség ugyancsak hozzátartozik az emberhez, jelen van a világban. A teremtés rendje, harmóniája segíti az embert, hogy otthon érezze magát ebben a világban. Európaiságunkat ünnepeljük a mai napon: Szent István ezt a vándorló – és ma is csatangolásra hajlamos – népet, magyar elődeinket a nyugati kereszténységhez való csatlakozással Európába vezette. A kereszténység értékrendjét vállalta és terjesztette, amikor nem csak államot, hanem egyházat is szervezett. Püspökségeket és monostorokat, apátságokat alapított. A szerzetesi közösségek pedig kultúrát teremtettek. Spirituális, szellemi, gazdasági kultúra bontakozott ki a szerzetesi közösségek körül. Ezek a közösségek kötelességüknek tartották az összegyűjtött tudás továbbadását. Így alakultak ki lépésről lépésre az iskolák. A mai napon kereszténységünket is ünnepeljük. Megmaradásunk, nemzetünk életben maradása határozott iránymutatást kívánt. Ellenszél mindig volt, csoportok érdekei gyakran szembeszegültek a nemzet egészének érdekeivel. A kereszténység felszólítása állandó feladat. A krisztusi üzenet, hogy változtassuk meg az életünket, hogy újuljunk meg gondolkodásunk szellemében, ma is időszerű. Nem szabad együtt úsznunk az árral. Új pogányság korszakában élünk. Istenről nem akar tudni ez a világ. Bálványimádókká váltunk. Leborulunk a technika csodái előtt. Hagyjuk, hogy uralkodjanak rajtunk a legkülönbözőbb divatok, és kötelességünknek érezzük, hogy lépést tartsunk egy olyan őrült rohanással, amely lehetetlenné teszi az emberhez méltó életet. Az egyéni érdek, az individualizmus felülír minden úgynevezett hagyományos értéket. A gondolkodó embernél sokkal kívánatosabb az az ember, aki jó fogyasztó, vásárló. Az embernek itt és most kell élnie az életét. De úgy, hogy előre tekintsen. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy gazdasági és hatalmi érdekek arra törekszenek, beleszorítsák az embert az itt és most helyzetébe, távlatok nélkül. Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy az ember korlátlan ura önmagának és a világnak. Közben pedig azt láthatjuk, hogy egyik napról a másikra világméretű gazdasági válság fenyeget, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Előbb-utóbb világvége hangulat lesz úrrá a társadalomban. Nem szabad elfelejtenünk: a gazdaság, a piac van az emberért és nem fordítva: az ember a piacért és a gazdaságért. Gyökereinket ünnepeljük. Az európaiság és a kereszténység jelentették az igazi gyökereket.. Vagy úgy is fogalmazhatunk: az európaiság és a kereszténység volt az az értékrend, amire lehetett építeni népet, nemzetet, családot, országot. Magyarságunkat is ünnepeljük a mai napon. Azt a közösséget, amelyben sokféle ember él együtt, de közös a múltunk, a sorsunk, a történelmünk. Közös a kultúránk. Magyar anyanyelvünkön vettük birtokba a világot. És tudatosan vállaljuk, hogy „itt élned s halnod kell”. A magyarság: sorsközösség. Vállalás. Egy nemzethez tartozás. Ne felejtsük, amit Széchenyi István mond: "A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi."Manapság sokaknak érdeke, hogy az ember csak önmagával törődjön. Nincs szükség nemzetre, családra, közösségre. A csak önmagával törődő ember könnyen irányítható. A gyökértelen embert elsodorja a mai kor sokféle vihara. Az önmagában és önmagának élő ember kiszolgáltatottá válik. Otthontalanná. Előbb-utóbb saját hazájában is idegenné. Hazátlanná. Szép szólamok hangoztatása helyett cselekednünk kell. Igaz, hiteles tettekre van szükség. Közösségvállalásra. Szolidaritásra. Fel kell ocsúdnunk a tespedtségből. Könnyebb dolog kongatni a vészharangot, mint cselekedni, vállalni, hűségesnek lenni a gyökerekhez. Vissza kell adnunk Európának a lelkét. Fel kell ébrednünk, és rá kell döbbennünk újra, hogy teremtmények vagyunk. „Amikor egy civilizáció elveszti a hitét, elveszti a jövőjét. Amikor visszanyeri hitét, visszanyeri jövőjét is. A gyermekeink miatt és az ő még meg nem született gyermekeik miatt is (…) – meg kell újítanunk hitünket és annak prófétai hangját. Segítenünk kell Európának, hogy visszanyerje lelkét” – mondotta 2011-ben Rómában a Gergely egyetemen tartott előadásában Jonatan Sachs brit főrabbi. A zsidó-keresztény értékrend, a Teremtőben való hit képes arra, hogy megújítsa ezt a lebénult világot. 1941-ben, több mint nyolcvan évvel ezelőtt írta Márai Sándor a következő sorokat: „Az összeomlásból, mely városaink kapuja előtt rikoltoz, nincs más kivezető út, mint a megújhodott, megtisztult és öntudatos kereszténység. (…) Európa megmaradásának feltétele, hogy a keresztény erkölcs, annak legtisztább, legszigorúbb értelmében, megint uralkodni kezdjen a lelkekben, társadalmakban, egyének és osztályok öntudatában. (…) Mindaz, ami történt, bizonyítja, hogy nem vagyunk igazi keresztények többé Európában. Kereszténynek lenni annyi, mint műveltnek lenni, igazságosnak lenni, mértéktartónak lenni, felelősnek lenni és tudni azt, hogy a mi országunk nem e világból való.” (Kassai őrjárat)Államalapító és egyházszervező szent királyunk ünnepén magunkba kell tekintenünk. Hagyjuk-e, hogy magával sodorjon bennünket egy Istent ismerni nem akaró, másokért áldozatot vállalni nem képes, csak az egyén túlhangsúlyozott jogaival törődő szellemiség, vagy visszatérünk gyökereinkhez. Hagyjuk-e, hogy egy pillanatnyi érdekeket mindenek fölé helyező gondolkodásmód kiölje belőlünk a hazánkhoz való hűséget, és azt a képességet, hogy vágyakozzunk egy jobb jövő után. Mert ahogy Vörösmarty mondja:„Még jőni kell, még jőni fogEgy jobb kor, mely utánBuzgó imádság epedezSzázezrek ajakán.”Azért, hogy legyen jövőnk, itt és most kell cselekedni. Sziklára kell építeni házat, hazát, életet. Be kell engednünk az Istent az életünkbe. Az Istent, aki a názáreti Jézusban kinyilvánította irántunk jóságát, emberszeretetét. Közösséget vállalt velünk. Hogy mi is tudjunk közösséget vállalni egymással. Úgy, hogy felelősségünk elől nem menekülünk el. Úgy, hogy hűségesek maradunk gyökereinkhez. És nem hajolunk meg bálványok előtt, hanem fölemeljük tekintetünket az égre. Erre tanított minket István, aki nem csak uralkodó volt, hanem szent. Aki le tudott borulni az Isten előtt. Aki számára Krisztus volt az élet. Mert tudta, hogy építeni csak biztos alapra lehet. S a szikla – maga Krisztus. (K.R.)
Kommentáld!