Jézus megfeddi a két apostolt, akik villámot akartak lehívni az égből azokra, akik nem fogadták be őt. A napi evangéliumi részlet példája alapján a pápa rámutatott: a bosszúállás, nem a keresztény ember útja. A keresztény ember útja az alázat és a szelídség. A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz liturgikus emléknapján kiemelte: jó, ha elgondolkodunk az alázat, a gyengédség, a jóság lelkületén. Az Úr mindannyiunktól alázatos lelkületet kér. Miben találjuk meg az erőt, amely erre a lelkületre vezet minket? A szeretetben – hangsúlyozta a Szentatya –, abban a tudatban, hogy az Atya kezében vagyunk. Amikor ezt érezzük, nem jut eszünkbe, hogy villámot hívjunk le az égből.

Ekkor a szeretet lelkülete él bennünk, amely mindent elvisel, mindent megbocsájt, nem dicsekszik, alázatos, nem önmagát keresi. Valaki azt mondhatja – és néhány filozófus így is gondolta –, hogy ez az ember méltóságának, nagyságának egyfajta megalázása. Ez képtelenség! A bölcs Egyház szentté avatta ezt az alázatos, kicsiny, Istenben bízó, szelíd lelket: a missziók pártfogójává tette – idézi a pápát a Radio Vaticana.

Az evangélium is Jézus legnagyobb megaláztatásáig vezet el: az alázatig, mely megalázkodássá válik! Az evangélium ereje éppen az alázatban áll, a gyermeki alázatban, amely hagyja, hogy az Atya szeretete és gyengédsége vezesse.

XVI. Benedek mondta, hogy az Egyház nem a prozelitizmus, hanem a tanúságtétel által növekszik. Amikor az emberek látják a tanúságtételt az alázatról, a szelídségről, a jóságról, akkor érzik magukban, amit Zakariás próféta mond: „Veletek akarunk tartani!” Az emberek ezt érzik annak a szeretetnek láttán, amely alázatos, nem erőszakos: szeret és szolgál!

A szeretet egyszerű: imádni Istent és szolgálni az embereket! E tanúságtétel által növekszik az Egyház. Ezért lett egy nagyon alázatos, ugyanakkor Istenben rendkívül bízó szerzetesnő, mint a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz a missziók pártfogója, mert életpéldája láttán az emberek azt mondják: „veletek akarok tartani!”.

Homíliája végén a pápa a most kezdődő tanácskozásra utalva így fogalmazott: „Kérjük az Urat, hogy e munkánk tegyen mindannyiunkat alázatosabbá, szelídebbé, türelmesebbé, növelje bennünk az Istenbe vetett bizalmat, hogy ezzel tanúságot tegyünk az embereknek, és ők, látva Isten népét, az Egyházat, vágyat érezzenek velünk tartani.”

Magyar Kurír