Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Krisztus Szent Teste és Vére főünnepén, június 11-én Erdő Péter bíboros, prímás szentmisét mutatott be a budapesti  Szent István-bazilikában, majd körmenetet tartottak a környező utcákban. A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején felelevenítette az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus gyertyás körmenetét, amikor több százezer ember haladt végig Budapest utcáin az Oltáriszentséget követve. Szükség van az ilyen tanúságtevésekre; ezzel is láthatóvá válik a hitünk és Krisztus iránti szeretetünk, tiszteletünk – hangsúlyozta a főpásztor.

Az Eucharisztia a legbensőségesebb közösség misztériuma

– mondta homíliájában a bíboros. – Amikor az édesanya szíve alatt hordozza gyermekét, oly erős köztük a közösség, hogy az élet és az öröklött tulajdonságok is egybekapcsolják őket. De nem olvadnak össze. Ahhoz, hogy mindegyikük önmaga legyen, el is kell különülniük egymástól. A gyermeknek meg kell születnie, hogy tovább élhessen. A születés pedig már elválást jelent. Néha a szülő azt mondja gyermekének: „Úgy szeretlek, majd’ megeszlek.” Mintha érezné, hogy a táplálék, amelyet az ember megeszik, vérré válik bennünk, beépül testünkbe, és még szorosabban hozzánk tartozik. Az emberrel gondolatokat, érzelmeket cserélhetünk ki, de ebből a közösségből is hiányzik valami. A legtökéletesebb testi és lelki közösség számunkra az, amit Krisztus ad nekünk az eucharisztiában. Ezért mondja az evangéliumban: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér (…) az én testem valóban étel (…) aki eszi az én testemet, annak örök élete lesz.” Az Eucharisztiában nem egy dolog lesz a táplálékunk, hanem Krisztus élő személye.

Krisztus az utolsó vacsorán tanítványai között, mintegy új családja körében osztotta ki a kenyeret. Az utolsó vacsora asztalközössége titokzatosan elővételezi minden idők egyházának közösségét.

Asztalközösségben lenni Krisztussal megszentelődést kíván. Csak a megkeresztelt ember járulhat az Eucharisztiához.

De hogyan is járulhatnánk másként a Szentek Szentjéhez, a mindent megtisztító és átvilágító isteni tűzhöz, ha nem úgy, hogy belsőleg megtisztulunk és az imádás magatartásával közeledünk hozzá – emelte ki Erdő Péter.

„Szentség a szenteknek” – ezt kiáltották szentáldozás előtt az ókeresztény egyházban; ezt halljuk ma is a keleti egyházak liturgiájában. Szent Pál apostol a Korintusiaknak írt első levelében így fogalmaz: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza.” (1Kor 11,27–29)

A Katolikus Egyház teljes közösségének legnagyszerűbb kifejezése és erőforrása az Eucharisztiában való közös részesedés. A Krisztussal és az Egyházzal való bensőséges közösség, mely az Úr legszemélyesebb ajándéka, különleges erőt is jelent.

Ebben a szentségben Krisztus mindig úton van a világ felé.

Krisztust hordozzuk városunk utcáin, és közben az ő jóságára és szeretetére bízzuk ezeket az utcákat, Budapest városát. Rábízzuk az életünket. „Jelenléte át kell hogy járja mindennapjainkat is. Körmenetünk neki ajánlja a betegek szenvedését, a fiatalok és az idősek magányát, minden kísértést és minden félelmet. Neki ajánljuk az egész életünket – fogalmazott a főpásztor. – Az úrnapi körmenet nagy és nyilvános áldás kíván lenni városainkra és falvainkra, Budapest egész városára. Terjedjen ki Krisztus jelenlétének áldása az egész világra!”

A szentmisét az ünneplő közösség körmenete követte a Szent István-bazilika körül, ezzel is jelezve, hogy Jézus jelen van az utcákon, tereken egyaránt. Az Oltáriszentséget Erdő Péter bíboros vitte díszes baldachin alatt. Négy, virágdíszbe öltözött oltárnál álltak meg, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvastak fel, majd a főpásztor áldást adott.

Az ünnepi liturgiát a Te Deummal zárták.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Kaposvári Egyházmegye

Június 11-én, úrnapján Varga László megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A szentmisén jelen volt a város papsága és a győri Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei is, akik a napokban szentelési lelkigyakorlaton vesznek részt.

„Ha egyetlen szóval kellene összefoglalnom az ünnep lényegét, akkor ezt a szót használnám: megrendítő – mondta prédikációja kezdetén a főpásztor. – Megrendítő Isten alázata, amely a kenyérben és borban megtestesül. Megrendítő Isten életet, örök életet adó, Isten életét odaadó szeretete az Eucharisztiában. Szemléljük Isten alázatának és szeretetének titkát a mai ünnepen.”

A világot teremtő, fenntartó, a teljességbe vivő, hatalmas és mindenható Isten elmegy a végsőkig szeretetében. Nem csupán kinyilatkoztatja gondolatait, üzeneteit a teremtményeinek, nem csak társául szegődik választott népének a zarándok Isten, és kíséri a pusztai vándorlás, a babiloni fogság idején –

továbbmegy az alázatában a Mindenható, a teljhatalommal bíró Isten. Beletestesül egy csecsemő életébe és testébe, közösséget vállalva azokkal, akikkel a többiek nem hajlandók közösséget vállalni: a bűnösökkel, a megvetettekkel, a kitaszítottakkal;

beáll a bűnösök sorába, hogy  megkeresztelkedjen a Jordánnál; közösséget vállal a prostituáltakkal és megvetettekkel, együtt eszik és iszik velük; meghal két lator között.

Ő, a Szent, bűnné teszi magát értünk alázatában, hogy mi megszabadulhassunk a bűntől, és szentté válhassunk. Ő, a gazdag, teljesen szegény lesz, nemcsak a megtestesült Názáreti Jézusban, hanem az ostyában is. Nincs semmije az ostyába teljesült Istennek, csak az élete. Ő a legszegényebb közöttünk. Elmegy a végsőkig alázatában, kiüresíti magát, hogy megnyerjen minket szeretetének, és ne kelljen félnünk tőle, hanem befogadjuk, és kövessük tanítását – fejtette ki a kaposvári megyéspüspök.

Megrendítő Isten alázata az Eucharisztiában. És tele van bizalommal azok iránt, akiknek felkínálja a testét, az életét: rendületlenül bízik az emberben, a gyermekeiben, akiket alkotott. Semmilyen bűn, még a kontinentális bűnök sem tudják megrendíteni Isten irántunk való bizalmát és szeretetét.

Ez az alázat és bizalom válaszra vár

– hangsúlyozta Varga László püspök.

Ha ő így szeret bennünket, hogy elmegy a végsőkig, akkor erre a legméltóbb válasz az, hogy mi is rálépünk az Isten és egymás iránti alázat útjára. Aki eszi az ő testét, eggyé válik vele. Olyan, mint a szőlőtő és szőlővessző kapcsolata. Isteni élet árad belénk.

Isten a csend barátja. Nem harsog, nem nyűgöz le bennünket, nem kényszerít semmire.

Csendben, a szeretet diszkrét hangján beszél hozzánk.

Ha időt adunk neki, akkor hallhatóvá válik a csendben az ő szeretetének hangja. Minden szülő beszélget a gyermekével. Isten a legjobban szerető Atya, van mondanivalója számunkra. Ha nem halljuk, annak az egyik oka az, hogy nem vagyunk csendben, s nem vagyunk jelen Isten számára. Ő az örök jelen. Nem múlt, nem jövő, hanem mindig jelen. Ha találkozni szeretnénk vele, akkor meg kell tanulnunk jelen lenni Isten jelenlétében. Ő kiteszi magát elénk az Eucharisztiában, s várja, hogy jelen legyünk számára, hogy megosszuk az időnket, a jelenlétünket vele, hogy meg tudjon szólítani és hívni bennünket. Megrendítő Isten életet adó szeretete – emelte ki prédikációjában a megyéspüspök.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Pécsi Egyházmegye

Június 11-én este az eső miatt elmaradt a hagyományos körmenet Pécs belvárosában, a pécsi székesegyházban Felföldi László megyéspüspök által celebrált ünnepi szentmisét követően szentségimádással ünnepelték a hívek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztust.

A szentmisén Felföldi László külön köszöntötte a körmenetre fehér ruhában érkezett, idén az elsőáldozás szentségéhez járult gyermekeket, valamint a cserkészeket. Köszöntőjében a főpásztor kiemelte, Úrnapja a legkülönlegesebb ünnep, az Egyház mélyét és lényegét tárja fel, az Eucharisztiát, melyhez vissza kell találjunk Krisztussal, általa pedig egymásra kell találnunk mindazokkal, akikkel ugyanazt a hitet valljuk, majd el kell elindulnunk azokhoz, akikhez az Úr készül.

Szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az első Eucharisztiánál és később, az ősegyházban, majd végig az Egyház életében az a tűz, erő és szenvedély jelent meg, ami Jézus szívében is jelen volt és ezt a tüzet kell újra felszítani.

A fiatalokhoz szólva a püspök így fogalmazott: Meghalljuk a hangotokat, bízzatok magatokban, mert mi is bízunk bennetek, ahogy Krisztus is bízott az apostolokban, az első tanítványokban, az első egyházközségekben. Most újra át kell vennünk ezt a bizalmat Krisztustól és elindulni a szeretetnek, az Eucharisztiának a titkával és gazdagságával. Mindnyájunk küldetése, hogy vigyük az Eucharisztiát a szívünkön keresztül az otthonunkba, a munkahelyre, a baráti körbe, mert küldetésünk van. Küldetésünk a béke, az Isten szeretetének és örömének gazdagsága, amit csak akkor tudunk átadni másoknak, ha életszabállyá válik a szívünkben.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Szombathelyi Egyházmegye

Krisztus Szent Teste és Vére főünnepén Székely János megyéspüspök a szombathelyi székesegyházban mutatott be szentmisét.

Szentbeszédében a főpásztor Krisztus szavait állította a hívek elé: „Aki engem eszik, általam él. Isten táplálja a boldogságra, szeretetre éhes embert. Isten önmagával táplál minket – emelte ki homíliájában a szombathelyi megyéspüspök. – Az emberiség mindig sejtette, vágyta ezt a titkot. Ősi népek az étkezéseknél a főhelyet üresen hagyták Istennek, hiszen minden tőle van. Sok nép arra is gondolt, hogy a teremtő Isten jelen van a világban.

Isten nemcsak megalkotott minket, hanem egészen egy akar lenni velünk, át akar ölelni.”

A szentmise végén a székesegyházban tartott körmeneten a Szent Márton-, Lisieux-i Szent Teréz-, Szent Sebestyén- és Boldog Brenner János-oltárnál adott szentségi áldást Székely János püspök.

A körmenet végén elhangzott a Te Deum, majd záró szentségi áldásban részesültek a hívek.