A dokumentumot fémhengerbe tették, azt pedig szalaggal átkötötték, a pápai szertartások hivatalának pecsétjével lepecsételték, és a koporsóba helyezték.

Az alábbiakban az említett okirat teljes fordítását közreadjuk.

Okirat Őszentségének, Ferenc pápának a földi életből való jámbor elköltözésére

Szent emlékezetű Ferenc elhalálozása, koporsóba tétele és eltemetése

Ferenc, az Egyház szeretett pásztora, aki velünk együtt a remény zarándoka volt, aki útmutatónk és útitársunk volt a nagy cél, a Menny felé, ahová meghívást kaptunk, a 2025-ös szentév április 21-én, reggel 7.35-kor, miközben a húsvét fénye világította meg húsvét nyolcadának második napját, húsvéthétfőt, ebből a világból az Atyához távozott. Az egész keresztény közösség dicsőítette Istent – különösen is a szegények – az evangélium és Krisztus misztikus Jegyese érdekében bátran és hűséggel végzett szolgálatért.

Ferenc a 266. pápa volt. Emléke megmarad az Egyház és az egész emberiség szívében.

A 2013. március 13-án pápává választott Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, piemonti emigránsok gyermekeként: édesapja, Mario könyvelő volt, a vasútnál dolgozott, édesanyja, Regina Sivori pedig a háztartást vezette és öt gyermekük neveléséről gondoskodott.

Miután vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, a papi pályát választotta. Először az egyházmegyei szemináriumba lépett be, 1958. március 11-én pedig a Jézus Társasága noviciátusába. Humán tudományokat tanult Chilében, majd 1963-ban visszatért Argentínába, és a San Miguel-i Szent József Főiskolán filozófia szakon szerzett diplomát. Irodalom- és pszichológiatanár volt a Santa Fé-i Immaculata Iskolában és a Buenos Aires-i Colegio del Salvador nevű iskolában.

1969. december 13-án szentelte pappá Ramón José Castellano érsek, majd 1973. április 22-én örökfogadalmat tett a jezsuitáknál.

Miután novíciusmesterként szolgált a San Miguel-i Villa Barilariban, a teológiai kar professzora, a Jézus Társasága tartományi konzultora és a főiskola rektora volt, 1973. július 31-én pedig az argentin jezsuiták tartományfőnökévé nevezték ki.

1986 után néhány évet Németországban töltött, hogy befejezze doktori disszertációját, azt követően visszatért Argentínába, Antonio Quarracino bíboros pedig közeli munkatársának választotta. II. János Pál 1992. május 20-án aucai címzetes püspökké és Buenos Aires segédpüspökévé nevezte ki. Püspöki jelmondatául a Miserando atque eligendo-tválasztotta, címerébe pedig Jézus Társaságának jelképét, az IHS Jézus-monogramottette. 1997. június 3-án Buenos Aires koadjutor érsekévé nevezték ki, Quarracino bíboros halála után pedig 1998. február 28-án ő lett az utóda érsekként, Argentína prímásaként, az országban élő keleti rítusú hívők ordináriusaként és Katolikus Egyetem nagykancellárjaként. II. János Pál a 2001. február 21-i konzisztóriumon bíborossá nevezte ki, római címtemploma a Bellarmin Szent Róbert-templom lett. A rákövetkező év októberében a Püspöki Szinódus tizedik rendes közgyűlésén főrelátor-helyettes volt.

Egyszerű és nagyon szeretett pásztor volt főegyházmegyéjében, melyet keresztül-kasul beutazott, metróval és autóbusszal is. Egy lakásban élt, maga készítette a vacsoráját, mert a többi emberhez hasonlónak érezte magát.

XVI. Benedek lemondása után a konklávéra összegyűlt bíborosok 2013. március 13-án pápává választották, ő pedig a Ferenc nevet vette fel, mert az assisi szent példáját követve elsősorban a világ legszegényebbjeivel akart törődni. Az áldások erkélyéről a következő szavakkal mutatkozott be: „Fivéreim és nővéreim, jó estét kívánok! Most pedig elkezdjük ezt az utat: a püspök és nép közös útját, a római egyházét, mely a szeretetben vezető szerepet tölt be az összes egyház között, a testvériség, a szeretet, az egymás iránti bizalom útját.” És miután lehajtotta a fejét, így szólt: „Kérlek benneteket, imádkozzatok az Úrhoz, hogy áldjon meg engem: ez a nép imája, a nép áldást kér püspökére.” Március 19-én, Szent József ünnepén kezdte meg hivatalosan péteri szolgálatát.

Ferenc, aki mindig odafigyelt a legszegényebbekre és a társadalom kivetettjeire, megválasztása után azonnal a Szent Márta Házat választotta lakóhelyéül, mert nem tudta nélkülözni az emberekkel való érintkezést.

Az első nagycsütörtöktől kezdve a Vatikánon kívül akarta bemutatni az utolsó vacsora emlékére végzendő misét, minden alkalommal börtönökbe, fogyatékkal élőket vagy drogfüggőket segítő intézményekbe ment. A papokat arra biztatta, hogy mindig készségesen szolgáltassák ki az irgalmasság szentségét, legyen bátorságuk elhagyni a sekrestyét, hogy az elveszett bárányok keresésére induljanak, és tartsák nyitva a templom ajtaját, hogy bárkit fogadhassanak, akik vágynak az Atyaisten arcával való találkozásra.

Péteri szolgálatát fáradhatatlan odaadással gyakorolta a muszlimokkal és más vallások képviselőivel folytatott párbeszéd érdekében,

időnként imatalálkozókra hívta őket össze, és közös nyilatkozatokat írt alá a különböző vallások tagjai közötti egyetértés érdekében, ilyen például a 2019. február 4-én Abu-Dzabiban et-Tajjeb szunnita vezetővel aláírt, az emberi testvériségről szóló dokumentum. Az utolsók, az idősek és a kicsinyek iránti szeretete indította arra, hogy bevezesse a szegények világnapját, a nagyszülők és idősek világnapját és a gyerekek világnapját. Isten igéjének vasárnapját is bevezette.

Minden elődjénél szélesebb körűvé tette a bíborosi testületet: tíz konzisztóriumot hívott össze, melyeken 163 bíborost, köztük 133 választó és 30 nem választó bíborost nevezett ki 73 nemzetből, melyek közül 23-nak korábban sosem volt bíborosa. A Püspöki Szinódus öt közgyűlését hívta össze, három rendes közgyűlést, melyek a család, az ifjúság és a szinodalitás témájával foglalkoztak, egy rendkívüli közgyűlést, mely szintén a család témájával, és egy különleges közgyűlést, mely az Amazonas-medence témájával foglalkozott.

Újra és újra felemelte szavát az ártatlanok védelmében.

A koronavírus-járvány idején, 2020. március 27-én este egyedül akart imádkozni a Szent Péter téren – melynek oszlopcsarnoka jelképesen átölelte Rómát és a világot – az ismeretlen betegségtől megrémült és megsebzett emberiségért. Pápaságának utolsó éveiben számos felhívást fogalmazott meg a békéért és a különféle országokban – különösen Ukrajnában, valamint Palesztinában, Izraelben, Libanonban és Mianmarban – darabokban zajló harmadik világháborúval szemben.

2021. július 4-én, mivel meg kellett műteni, tíz napig az Agostino Gemelli kórházban tartózkodott, 2025. február 14-én pedig ismét ugyanabba a kórházba ment, ahol kétoldali tüdőgyulladás miatt harmincnyolc napot töltött. A Vatikánba visszatérve élete utolsó heteit a Szent Márta Házban töltötte, a végsőkig ugyanazzal a szenvedéllyel szentelte magát péteri szolgálatának, jóllehet még nem épült fel teljesen. Húsvétvasárnap, 2025. április 20-án, még egyszer utoljára megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, hogy Urbi et Orbi áldást adjon.

Ami a tanbeli megnyilatkozásokat illeti, Ferenc pápa tanítóhivatala nagyon gazdag volt.

A Szentatyaaz Evangelii gaudium kezdetű – józan és alázatos stílusban írt – buzdításban (2013. november 24.) terjesztette elő apostoli programját, melynek főbb súlypontjai a missziós munkára való nyitottság, az apostoli bátorság és az irgalmasság, figyelve az önreferencialitás és a lelki világiasság veszélyének elkerülésére az Egyházban. A főbb dokumentumok közé tartozik négy enciklika: a Lumen fidei (2013. június 29.), mely az Istenbe vetett hit témájával foglalkozik, a Laudato si’ (2015. május 24.), mely az ökológia témájával és az emberiségnek az éghajlatváltozást érintő felelősségével foglalkozik, a Fratelli tutti (2020. október 3.), mely az emberi testvériségről és a társadalmi barátságról szól, valamint a Dilexit nos (2024. október 24.) a Jézus szíve-tiszteletről. Közzétett 7 apostoli buzdítást, 39 apostoli konstitúciót, számos apostoli levelet, többségükben motu proprio formájában, szentévet meghirdető 2 bullát, ezeken túl pedig katekéziseket tartott az általános kihallgatásokon és beszédeket mondott a világ legkülönbözőbb tájain. Miután létrehozta a kommunikációértés a gazdaságért felelőstitkárságokat, valamint a világiakért, a családért és az életért felelősdikasztériumot, illetve az átfogó emberi fejlődés szolgálatáért felelős dikasztériumot, a Praedicate evangelium kezdetűapostoli konstitúció (2022. március 19.) kibocsátásával megreformálta a Római Kúriát. Módosította a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó kánoni eljárást az egyházi törvénykönyvben (CIC) és a keleti egyházak törvénykönyvében (CCEO) (Mitis et misericors Iesus és Mitis Iudex Dominus Iesus motu propriók), és szigorította a klerikusok által kiskorúak vagy kiszolgáltatott személyek ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó jogszabályokat (Vos estis lux mundi motu proprio).

Ferenc csodálatra méltó tanúságot hagyott örökül emberségről, szent életről és egyetemes atyaságról mindenki számára.

CORPUS FRANCISCI P. M.

VIXIT ANNOS LXXXVIII, MENSES IV DIES IV.

ECCLESIAE UNIVERSAE PRAEFUIT

ANNOS XII MENSES I DIES VIII

Semper in Christo vivas, Pater Sancte!

(A szertartások és a temetés tanúi…)

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír