Pénteken negyed háromkor a Szentatya elhagyta az Angyalos Boldogasszony Karitász központját, majd felkeste a Carceri remeteséget, amely Assisi közelében, egy dombra épült. A kolostor helyén húzódott egykor az a barlangrendszer, ahová Szent Ferenc gyakran kijárt első társaival.

A pápa magánlátogatás keretében kereste fel Szent Ferenc celláját, ahol imába merült.

Innen autón folytatta útját Assisibe, a Szent Rufin-székesegyház felé, ahol papokkal, Istennek szentelt személyekkel, az egyházmegyei lelkipásztori tanácsokban elkötelezett világi hívekkel találkozott.

Beszédében emlékeztetett: Szent Ferencet és Szent Klárát a székesegyház keresztelőkútjánál részesítették a keresztség szentségében. A keresztség emlékezete fontos – hangsúlyozta Ferenc pápa. „A keresztségben újjászületünk, az Anyaszentegyház gyermekeiként.

Egyetlen Szentlélek, egyetlen keresztség, a karizmák és szolgálatok különbözőségében. Milyen nagy ajándék, hogy az Egyház, Isten népe részét alkothatjuk összhangban, a különbözőségek szeretetközösségében, amely a Szentlélek műve, mivel a Szentlélek maga a harmónia, ipse harmonia est.

A püspök őrzője ennek az összhangnak. Ezért Benedek pápa azt kívánta, hogy vonják össze a ferences pápai bazilikák és az egyházmegye lelkipásztori tevékenységét” – emlékeztetett Ferenc pápa. Örömmel állapította meg, hogy a ferencesek és az egyházmegye ezen az úton haladnak, mindenki javát szolgálva. A lelkipásztori vizitáció, amely nemrég fejeződött be és az egyházmegyei szinódus, amely hamarosan kezdődik, a növekedés fontos pillanatait jelentik a helyi Egyház számára, amelyet Isten különösen megáldott – emelte ki beszédédben a Szentatya.

Három pontban foglalta össze mondanivalóját, hozzátéve, hogy nem áll szándékában új dolgokat közölni, pusztán meg kívánja erősíteni a közösség egyházmegyei előrehaladásának legfontosabb aspektusait.

„Elsődleges Isten Szavának meghallgatása. Az Egyház közössége hittel és szeretettel hallgatja az Urat, aki szól hozzá. Az egyházmegye lelkipásztori terve éppen erre az alapvető dimenzióra összpontosít. Isten Szava az, amely hitet ébreszt, táplálja és újjáéleszti. Isten Szava megérinti a szíveket, megtéríti Istenhez és logikájához, amely annyira különbözik a miénktől; Isten szava szüntelenül megújítja közösségeinket.”

A második aspektus az előrehaladás, „amely különösen kedves számomra, amikor a keresztényekre és az Egyházra gondolok. Ez a szó különleges értelmet nyer most számunkra az egyházmegyei szinódus alkalmából. A sinodo annyit jelent, mint együtt haladni. Nagyon szép tapasztalat ez, nem vagyunk elszigeteltek, nem egyedül haladunk előre, hanem Krisztus egyetlen nyájához tartozunk.”

Van-e szebb annál, hogy együtt haladunk népünkkel? – vetette fel a papokhoz fordulva a kérdést a pápa. „Néha elöl, néha középen, néha hátul: vezetni, bátorítani, egységben tartani híveinket. Fontos az együttműködés, egymás kölcsönös segítése, bocsánatkérés a tévedésekért, mások tévedésének megbocsátása. Egységesen haladjunk előre, anélkül, hogy túlságosan előreszaladnánk, vagy anélkül, hogy visszavágynánk a múltba.”

A harmadik pontban a pápa a missziós aspektusra mutatott rá. Hangsúlyozta: hirdessék az evangéliumot, egészen a határvidékekig eljutva. Ezt a Szentatya maga is személyesen megélte Buenos Airesben. Melyek ennek az egyházmegyének a perifériái? Azok a személyek, emberi valóságok, amelyeket elkerülnek a reflektorfények, akik a háttérbe szorulnak, akiket megvetnek – mondta a pápa.

Arra buzdított: ne féljenek ezek elé a személyek elé menni, ezeket a helyzeteket felkeresni. Ne engedjenek az előítéletek, a szokások, az értelmi vagy lelkipásztori merevség kísértésének, annak, hogy „eddig mindig így csináltuk”. Csak akkor lehet eljutni a perifériákra, ha szívükben elviszik magukkal Isten Szavát, és az Egyházzal együtt haladnak, mint Szent Ferenc. Ellenkezőleg önmagukat hordozzák, ami nem használ senkinek. Nem mi vagyunk azok, akik üdvözítik a világot, hanem az Úr – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír