Március 10-én pénteken délelőtt befejeződött Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata a Róma közeli Aricciában. Giulio Michelini ferences az üres sírról és a feltámadásról elmélkedett Máté evangéliuma alapján.

Máté utolsó oldala a feltámadásról szól; ez végre a fellélegzés lapja, amely felfedi a keresztény misztériumot. A fájdalom és a passió után nem ér véget a történet, hanem elérkezik az új kezdet: a feltámadás. De hogyan hirdessük ezt a mai ember számára? – tette fel a kérdést Michelini atya. – Hogyan hirdessük annak az embernek, aki emblematikus módon még mindig úgy jelenik meg, mint Franz Kafka történetének, Az átváltozásnak főszereplője? Gregor Samsa egy nap féregként ébred fel, egyedül, önmagába zárkózva, aggódva és családjával való érzelmi kapcsolat nélkül...

Jézusból, mint emberből és üzenetéből kell újra kiindulnunk – folytatta a ferences szerzetes. – A feltámadás Krisztusnak egy új valóságát mutatja meg a történelmi Jézushoz képest. Teste természetesen egy húsvét utáni test. De olyan újdonság, amely előrevetül a húsvét előtti Jézus történelmi jeleiben. Hova akarok kilyukadni ezzel a válaszadási kísérletemmel? Oda, hogy amikor azt halljuk, feltámadt, akkor újra elindulhatunk Jézustól, attól a galileai embertől, akinek az üzenete az ember megszabadításának üzenete. Ez két úton juthat el hozzánk. Ferenc pápa mindkettőt kiemelte és bemutatta: az egyik az írások elmélyítésébe és újfajta magyarázatába fektetett kulturális elkötelezettség, a másik a szeretet útja.

Tegyünk azért, hogy jobban megértsük azt, amit az Újszövetség 27 könyve és az Ószövetség könyvei mondani akarnak számunkra. Kötelezzük el magunkat, hogy újra elmagyarázzuk azokat, természetesen az Egyház életén, a liturgián, a homílián keresztül, amely az Evangelii gaudium számos pontjának középpontjában áll, de a kulturális tevékenység által is. A másik út a szeretet útja. Ha ki tudnánk nyitni azt a szobát, ahová Gregor Samsa be van zárva… Ha Gregor Samsa ahelyett, hogy ott maradna abban a zárt, mocskos szobában… Értitek? A szoba helyett inkább sírt mondanék. Ha valaki a segítségére sietett volna, újra rátalált volna ember mivoltára és a féreg helyett talán újra felismerte volna emberi testének egyes vonásait – mutatott rá Giulio Michelini.

A feltámadást az angyal adja hírül Máté evangéliumában. Nem elég az üres sír, a feltámadásról beszélni kell, a Feltámadt Krisztus üzenetét hirdetni kell – hangsúlyozta a szónok. – És Máté szavai a feltámadás egy másik dimenziójára is rávilágítanak: a megbocsátásra. A Feltámadt Krisztus találkozni akar a tizenegy tanítvánnyal és „testvéreknek” szólítja őket. Megbocsátott nekik, amiért elhagyták Őt. Találkozik Galileában a tanítványokkal is, akik ernyedtek és kétkedők voltak. Ő mégis odalép hozzájuk, és Máté evangéliuma ezzel a mondattal zárul: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. És valóban ez Isten stílusa, akinek szava képes rávilágítani korlátainkra és átalakítani azokat lehetőségekké.

Jézus Krisztus Atyja közel lépett hozzánk szava és Fia által, akit Máté evangéliumában „Emánuel”-nek hívnak, ami azt jelenti, velünk az Isten. Máté evangéliuma tehát így végződik: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. Ez a legnagyobb erőforrás, amivel rendelkezünk, kétségeink, gonosz részünk és bűneink ellenére – zárta Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatát Giulio Michelini OFM.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír