Február 7-én, kedden délelőtt a Szentszék sajtótermében bemutatták XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetét, amelynek címe a Zsidókhoz írt levélből vett idézet.

Robert Sarah bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke rámutatott: a nagyböjti üzenet hozzájárul ahhoz, hogy a hívekben ébren tartsa a másokkal való törődés, a szeretetközösség iránti érzéket, az együttérzést, a szegények szenvedéseiben való testvéri részvételt. A katolikus egyház ennek a nagylelkűségének köszönhetően járult hozzá az emberiség növekedéséhez az évszázadok során karitatív művei kiterjedt, jól kiépített hálózata révén. Ezek az evangélium életerejéről és Krisztus tanításáról tanúskodnak, aki azt kérte tőlünk, hogy főleg a szegényekben keressük és találjuk meg őt.

Sarah bíboros ezután a keresztény életnek arra az aspektusára hívta fel a figyelmet, amely napjainkban már látszólag feledésbe merül, de amelyet az idei üzenet különösen hangsúlyoz: a testvéri feddésről (correctio fraterna) van szó, amelyet az örök üdvösség távlatában kell gyakorolnunk. Ma általában véve érzékenyek vagyunk a mások fizikai és anyagi jólétére irányuló szeretetszolgálatra, de szinte mindig hallgatunk a testvéreinkkel szembeni spirituális felelősségünkről.

Az individualizmus egyik legpusztítóbb következménye az a „lelkiismeretek elaltatása”, amelyre a nagyböjti üzenet utal. Egy bizonyos ideológia, amely felmagasztalja az egyén jogait, a személy elszigeteltségéhez és magányához vezethet. Amikor az individualizmus nevében tagadják az ember szeretetközösségre való elhivatottságát, saját emberségünkön esik csorba, mivel megtéveszt bennünket annak az illúziója, hogy önmagunkban is boldogok lehetünk. Figyelemmel lenni testvérünk iránt annyit jelent, hogy kilépünk közönyünkből és segítünk társainknak anyagilag és lelkileg egyaránt.

A szerzetesi közösségek spirituális hagyományához tartozik a kölcsönös segítség, amelyet testvéri feddésnek nevezünk – folytatta bemutatójában Robert Sarah bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke. Ez érvényes minden nevelési folyamatra: a jóra való figyelmeztetés, korrekció nélkül nem válhatunk éretté, hibáinkból tanulhatunk. Valódi szolgálatot tesz nekünk az, aki felhívja figyelmünket tévedéseinkre. Ma is szükségünk van a testvéri feddés bátorságára és alázatára, mind egyéni, mind közösségi keresztény életünkben.

Az egyház prófétai módon van jelen a világban: leleplezi az igazságtalanság és szegénység helyzeteit, ez küldetésének részét alkotja. XVI. Benedek pápa „Africae munus” k. szinódus utáni buzdítása utalt azokra a súlyos igazságtalanságokra, amelyek egész népek számára nagy szenvedést okoznak, drámai következményekkel járnak. Az egyház nem hallgathat, miközben sokan életüket vesztik, mert nem rendelkeznek a létminimum fenntartásához szükséges eszközökkel, mások pedig meggazdagodnak, kihasználva testvéreiket.

Kevés lenne azonban, ha az egyház prófétai dimenziója pusztán külső jelenségekre korlátozódna, anélkül, hogy feltárnánk az igazságtalanságok erkölcsi gyökereit. A korrupció, a pénzfelhalmozás, az erőszak, a kollektivitás jogtalan kihasználása olyan rákbetegségek, amelyek belülről kezdik ki a társadalmat. XVI. Benedek pápa nyomán azt sem hallgathatjuk el, hogy a jelenlegi pénzügyi válság alapja a kapzsiság, a gátlástalan pénzhajhászás, azoknak a semmibevevése, akik mások téves döntéseinek következményeitől szenvednek.

A pénzhez való ragaszkodás bűn. Az egyház prófétaként felemeli szavát e bűn ellen, amely kárt okoz a személynek és a társadalomnak. Ez is egyik aspektusa az egyház prófétai küldetésének – hangoztatta a pápa nagyböjti üzenetét bemutató beszédében Robert Sarah bíboros.

A Szentatya Tanítóhivatalában azonban még mélyebb dimenziót jelöl meg számunkra: az egyház prófétai a mai világban, amikor rámutat Isten hiányára. Ez a valódi gyökere a bennünket körülvevő igazságtalanságoknak. Amikor az ember nem ismer el maga fölött egy Teremtő Urat, akkor saját maga teremtőjévé és urává válik. A társadalmi élet konfliktusokkal teli individualizmussá, egymás elleni harccá fajul. Isten nélkül, aki kijavítja tévedéseinket, a lét a túlélésért folytatott küzdelemmé válik, amely a leggyengébbeket sújtja. Szekularizált társadalmaink nem veszik figyelembe Isten jelenlétét. Az anyaginál még súlyosabb szegénységbe burkolóznak: elutasítják és teljesen kizárják Istent a társadalmi és gazdasági életből, fellázadnak az isteni és a természeti törvények ellen. Az ilyen társadalmakat megérintheti a szegények, szenvedők iránti szeretet, az evangéliumi tanúságtétel.

Elsődleges feladatunk tehát, hogy hirdessük a világnak: van Isten. Jövőnk pedig attól függ, hogy elismerjük-e Isten szuverenitását. Az egyház felelőssége, hogy minden nemzedéket emlékeztessen: alapvetően fontos ez a spirituális dimenzió. A mai próféták hirdessék a világnak, hogy Isten, az Atya nélkül, aki szolidaritásra ösztönöz bennünket, az élet meghal és a testvériség üres utópiaként foszlik szerte. Az ember természetfeletti hivatással rendelkezik. Létezik a lelkiismeret, amelyben Isten hangja szólal meg, akinek egy nap mindnyájan számot kell adnunk.

A nagyböjti időszak a liturgikus év alkalmas időpontja a megtérésre, arra, hogy emlékezzünk: Isten nem feledkezik meg rólunk. Az idei nagyböjti üzenet fel akarja rázni a lelkiismereteket testvéreink jogai és kötelességei iránt. Figyelmeztet azokra a kötelességeinkre is, amelyekkel Isten „jogainak” tartozunk. Mindennek a keresztény közösségen belül kell megvalósulnia, amelyben fennáll a kölcsönösség és a testvéri feddés alapelve, szem előtt tartva az emberek evilági jólétét és eszkatológikus üdvösségét – mondta a pápa idei nagyböjti üzenetének bemutatásakor Robert Sarah bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke.