Ferenc pápa március 7-én este hat órakor szentmisét mutatott be Rómában, a Via Appia Nuova mentén fekvő Mindenszentek plébániatemplomban, ahol ötven évvel ezelőtt VI. Pál pápa először végezte a zsinati megújulás szerinti új szertartást. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.

A zsinati megújulás szerint először ötven évvel ezelőtt VI. Pál pápa mutatott be szentmisét a nép nyelvén a hívek felé fordított oltárnál Rómában, az „Ognissanti”-ban. A templom tituláris bíborosa Walter Kasper nyugalmazott bíboros, aki a helyi papsággal együtt koncelebrált a Ferenc pápa által bemutatott szentmisén. Külön érdekessége a szentmisének, hogy a pápa a szembemiséző oltárnál ugyanazokat a liturgikus tárgyakat használta – kehely, paténa, ampolnák, gyertyatartók – amelyek ötven évvel ezelőtt az első zsinati reform-szentmise liturgikus eszközei voltak.

Jézus erélyes válasza a kufárkodásra

A zsidó húsvét ünnepe alkalmából Jézus felmegy Jeruzsálembe – kezdte beszédét a pápa. A templomba érve embereket talál ott, akik keresik az Istent, de olyanokkal is találkozik, akik saját ügyeiket intézik. Ilyenek azok a kereskedők, akik állatokat árulnak a templomi áldozatok számára, és ilyenek a pénzváltók, akik a császár arcképét hordozó „tisztátalan” pénzt váltják be a vallási hatóság által jóváhagyott pénzfajtákra, hogy befizessék a templom évi adóját. A méltatlan kereskedés, busás jövedelmek forrása, mindez Jézust erélyes válaszra készteti. Ő pedig felforgatja a pénzváltó asztalokat, földre dönti a pénzt, eltávolítja a kereskedőket, azt mondván nekik: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká” (Jn 2,16).

Jézus gesztusa figyelmeztetés a hiteles kultuszra

Ez a kifejezés nem csak a templom udvarában folytatott kereskedésre vonatkozik – folytatta a pápa. Sokkal inkább a vallásosság egy bizonyos formájára vonatkozik. Jézus gesztusa a takarítás, a megtisztítás gesztusa, értelmét a prófétai szövegekből lehet kihámozni, melyek szerint Istennek nem tetszik az anyagi áldozatok külsődleges kultusza, mely személyes érdekekre épül. Jézus gesztusa figyelmeztetés a hiteles kultuszra, a liturgia és az élet közötti megfelelésre. Ez olyan felhívás, mely minden korra érvényes, így napjainkra is.

Legyen összhang a liturgia és az élet között

A Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúció a liturgiát úgy határozza meg –tanította Ferenc pápa – mint az első és nélkülözhetetlen forrást, amiből a hívek az igazi keresztény lelkületet meríthetik. Ez újból megerősíti a lényegi köteléket, mely egyesíti Krisztus tanítványa életét és a liturgikus kultuszt. Ez elsősorban nem egy megértendő tanítás, vagy egy betöltendő rítus – természetesen az is – hanem lényegileg az élet és a világosság forrása a hitben tett utunk számára. Ezért az egyház arra hív minket, hogy éljük és mozdítsuk elő a hiteles liturgikus életet, azért, hogy összhang legyen a között, amit a liturgia ünnepel és amit mi az életünkben megélünk. Arról van szó, hogy kifejezésre juttassuk azt, amit a hitünk révén megkaptunk.

A liturgia erő az evangélium szerint gondolkodni és cselekedni

Jézus tanítványa nemcsak azért megy a templomba, hogy megtartsa a parancsot, hogy helyén érezze magát az Istennel szemben, akinek aztán nem kell sokat „zavarnia” – hangsúlyozta a pápa. Azért megy templomba, hogy találkozzon az Istennel, hogy megtalálja őt a kegyelmében, aki a szentségekben működik, hogy erőt kapjon az evangélium szerint gondolkodni és cselekedni. Ezért nem csaphatjuk be magunkat, amikor a templomba lépünk, hogy imádsággal és áhitat-gyakorlattal takarjuk be az igazságossággal, a becsületességgel és a felebarát iránti szeretettel ellentétes viselkedésünket. Nem helyettesíthetjük „vallásos hódolattal” azt, ami a felebarátot illeti, elodázva az igazi megtérést. A kultusz, a liturgikus ünneplés kiváltságos tér az Úr szavának a hallgatására, aki az egyenesség és a keresztény tökéletesség útján vezet minket.

Az Atya személyes ölelése fogad minket

Valójában arról van szó, hogy betöltsük a megtérés és a bűnbánat útját, hogy elvegyük az életünkből a bűn salakját, ahogy Jézus tette, amikor megtisztította a templomot a bűn nyomorúságától. A nagyböjt – emlékeztetett a pápa – a kedvező idő erre, a benső megújulás, a bűnbocsánat ideje, melyben arra kaptunk meghívást az Úrtól, hogy fedezzük fel a bűnbocsánat és a kiengesztelődés szentségét, mely a bűn sötétségéből a kegyelem és a Jézussal való barátság világosságába vezet bennünket. Nem szabad elfelejtenünk azt a nagy erőt, amit ez a szentség jelent a keresztény élet számára: gyarapít bennünket az Istennel való egységben, visszaszerzi az elvesztett örömet és segít a vigasztalás megtapasztalásában, hogy személyesen megérezzük: az Atya az ölelése révén befogad minket.

Testvérek az Ige hallgatásában és a szeretetben

Kedves Fivéreim és Nővéreim, ezt a templomot Szent Luigi Orione apostoli buzgósága építette. Valóban, éppen ötven évvel ezelőtt Boldog VI. Pál nyitotta meg bizonyos értelemben a liturgikus reformot a nép nyelvén mondott szentmise ünneplésével – utalt az ünnep aktualitására a pápa. Azt kívánom, hogy ez a körülmény élessze újjá bennetek az Isten háza iránti szeretetet. Ebben nagy lelki segítséget találtok. Itt megtapasztalhatjátok, ahányszor csak akarjátok a személyes és közösségi imádság újjáteremtő erejét. Isten Szavának a hallgatása, amit a liturgikus gyülekezetben hirdetnek, tartson meg benneteket keresztény életetek útján. E falak között nem idegenként találkoztok egymással, hanem mint testvérek, akik szívesen segítitek egymást, mert Krisztus szeretete kapcsol össze benneteket, aki a reménység és a minden hívő iránti elkötelezettség alapja. Hozzá, a Szegletkőhöz bújunk ebben a szentmisében, megújítva a szándékunkat, hogy elkötelezzük magunkat a megtisztulásra és az egyház lelki épületének a megtisztítására, aminek mindannyian élő részei vagyunk a keresztség által – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a római Mindenszentek plébánián tartott szombat esti szentmise során.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír