Nap szentje: Szent Szabina vértanú

A régi Spanyolországban (Hispániában) élt és szenvedett vértanúságot keresztény hitéért 303-ban.

Amikor pedig felvirradt a keresztények számára az üldözés félelmetes napja, az egész földkerekségen sokan szenvedtek vértanúságot Krisztus nevéért. Élt ekkor egy antiochenumi polgárjoggal rendelkező szent életű szűz, Szerápia, Vendinensium városában, Szabina házában. Ez Valentinus felesége, Herodes Metallarius leánya volt, aki Vespasianus uralkodása alatt háromszor adott fényes játékokat a rómaiaknak. Minthogy pedig szolgálója, Szent Szerápia keresztény volt, sokat időzött vele, az pedig arra bíztatta őt, hogy ismerje meg Jézus Krisztust, az Urat. Szent Szabina pedig eljutva Jézus Krisztus ismeretére, növekedett a hitben és a keresztény életmódban.
Akkor azonban a kormányzó, Berillus, Isten szent szüzét törvényszék elé idéztette. Szent Szabina, ez a tekintélyes asszony szolgái és szolgálói segítségével először ellenállt a törvényszolgáknak. Később azonban így szólt hozzá Szent Szerápia:

A kormányzó akkor megparancsolta, hogy állítsák elé Szent Szerápiát, és így szólt hozzá: "Mutass be áldozatot a halhatatlan isteneknek, akiknek a uralkodóink, a császárok is áldoznak." Szerápia így felelt: "Én a mindenható Istent tisztelem és félem, aki az eget és a földet alkotta, és mindazt ami bennük van; azokat az isteneket viszont, akiknek parancsodra áldoznom kellene, nem imádom. Nem istenek, hanem démonok, ezért nem imádhatom őket, hisz keresztény vagyok." A kormányzó így válaszolt: "Menj tehát, és áldozz a te Krisztusodnak." Mire Szerápia: "Én nap mint nap bemutatom néki az áldozatot, amikor imádom őt, és éjjel-nappal hozzá könyörgök." Erre a kormányzó: "Hol van a te Krisztusod temploma? Vagy milyen áldozati adományt ajánlasz fel neki?" Szerápia így válaszolt: Az én áldozatom az, hogy tisztán őrzöm meg magamat szűzi életmódom folyamán, és az, hogy irgalmassága révén másokat is elvezetek erre a vallásosságra." A kormányzó ezt kérdezte: "Ez volna az Isten temploma és ez a Krisztusnak bemutatott áldozat?" Szerápia így felelt: "Semmi más, mint megismerni az igaz Istent, istenfélőn élni és neki szolgálni." Mire a kormányzó: "Tehát azt mondod, te magad vagy az Isten temploma?" Szerápia így felelt: "Ha az ő segítségével megmaradok tisztán, akkor az ő temploma vagyok, mert a Szentírás azt mondja: az élő Isten temploma vagytok, ha Isten Lelke lakik bennetek". Erre a kormányzó: "Ha tehát sérelem érne, megszűnnél a te Istened temploma lenni?" Szerápia így válaszolt: "A Szentírás ezt mondja: aki megszentségteleníti Isten templomát, azt elveszejti az Isten."
A kormányzó azonban nem törődve azzal, hogy bűnt követ el, elrendelte, hogy adják át Szerápiát két egyiptomi kéjencnek, hogy azok egész éjjel kedvüket töltsék vele. Fogták őt e rettenetes férfiak, és egy titkos helyre vezették, ahol volt egy sötét hálószobájuk.

A prefektus így szólt: "Az összes istenekre esküszöm, ha nem áldozol, nem késleltetem tovább a halálbüntetést, hanem fejedet vétetem." Szabina így válaszolt: "Nem áldozom a démonaidnak, te istentelen gonosz lélek, mert keresztény vagyok; Krisztus az én Istenem, az ő szolgálóleánya és híve vagyok, egyedül csak neki mutathatok be áldozatot." Akkor a gonosz lélek szolgája, a prefektus kiszabta rá az ítéletet: "Szabinát, mivel nem engedelmeskedik az isteneknek, továbbá gyalázza uralkodóinkat, a császárokat, kard általi halálra, valamint minden vagyonának elkobzására ítéljük."
Az ítélet végrehajtása után Krisztus szent és tiszteletreméltó szolgálójának, Szabinának testét elvitték a keresztények és nagy örömben eltemették. A saját sírjába helyezték, Vendinensium városában, Faustinus diadalíve közelében; oda, ahová ő maga temette el nagy tisztelettel hitének tanítómesterét, Krisztus szűzét, Szerápiát. Szent Szabina a vértanúságot augusztus 29-én szenvedte el. Az erős szűzzel, Szerápiával együtt elnyerte a dicsőség koronáját Krisztustól, aki bátorságot és örökké tartó jutalmakat ad az összes benne hívőnek. Övé a tisztelet és a dicsőség az Atyaistennel együtt a Szentlélekkel egységben most és mindörökkön-örökké. Ámen.