Liguori Szent Alfonz – az SDR rendi védőszentje

Szent Alfonz 1696. szeptember 27-én született a Nápoly közelében fekvő Marianella településen. Hét testvér közül volt a legidősebb. Családja az előkelő nápolyi nemesség tagja volt. Alfonz sokoldalú tehetséggel rendelkezett. Ezért átfogó oktatásban részesült a szellemtudományok, a klasszikus és modern nyelvek valamint a zene és a képzőművészetek területén. Már 17 évesen megszerezte civil- és egyházjogból a doktorátust. Szent Alfonz katolikus püspök is volt, tovább olasz zeneszerző, a Legszentségesebb Megváltó Kongregációjának alapítója, számos zenei, irodalmi és teológiai mű szerzője.

Szent Alfonz lényegében misszionárius volt, még pedig a legnagyobb a 18. századi olasz egyházon belül. Életét kutatva felfedezzük, hogy Isten szavának hirdetése volt a karizmája, létének alapja. Fiatal éveitől kezdve „az Úr lelke nyugszik rajta, mert az Úr küldte őt, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek... hogy hirdesse az Úr kegyelmének esztendejét.“

Szent Alfonz üzenete:
Szent Alfonz hirdette az Evangéliumot az embereknek a vilában, mely tele volt nyugtalansággal és változással, ahol az emberek ingadoztak hitükben és az új kulturális, politikai és vallási mozgalmakban kerestek fogódzót, mint a felvilágosodás és a janzenizmus...
Ebben az Istent ismerni nem akaró viágban hirdette Szent Alfonz, hogy Isten maga a szeretet és az irgalom. A kinyilatkoztatás és az egyháztörténet szilárd alapjain állva meggyőző érveléssel erősítette meg, hogy Isten az Atya, aki minden embert szeret. Isten Jézus Krisztusban nyilvánította ki szeretetét, aki a világ Megváltója.
A szeretet és az irgalom témája valamennyi írását áthatja. Ma is annyira fontos, hogy újra felfedezzük azt az Istenképet, melyet Szent Alfonz hirdetett. Ez az Istenkép segítette őt emberképének felfedezésében.

Szent Alfonz három alapelvet fektetett le számunkra, amit az emberi jogok deklarálásának is tekinthetünk:

• 1.) Isten segítségével az ember képes ellenállni minden kísértésnek, ami őt rosszra csábítja.
• 2.) Az ember elég erővel rendelkezik, hogy kitartóan megmaradjon Isten kegyelmében.
• 3.) Az embernek lehetséges és szükséges együttműködnie Istennel ahhoz, hogy saját életét alakíthassa.

Szent Alfonz máriás lelkületű üzenete:
Szent Alfonz még egy nagyon fontos üzentetet hagyott az egyházra: ez Mária, az Istenanya jeletősége az üdvtörténetben. Ezt az üzenetet elsősorban az 1750-ben megjelent „Mária nagyszerűsége“ című könyvében fogalmazza meg, hosszú évek tanulmányait és elmélkedéseit követően.

Szent Alfonz 1787. augusztus 1-én szentség hírében húnyt el az olaszországi Paganiban. Ott ma is őrzik Liguori Szent Alfonz földi maradványait a bazilikában annak a kolostornak a közelében, melyet ő építtetett. 1839-ben szentté avatták. 1871-ben egyháztanítóvá nyilvánították, majd 1950-ben a gyónató papok, az erkölcstanítók és a teológusok védőszentjévé avatták.

Tiszteletreméltó Mária Alfonza anya, a mi alapítónk, rendkívüli módon tisztelte Szent Alfonzot és ezért őt választotta a kongregáció fő védőszentjévé. Rendi nevét – az Alfonza nevet is ettől a szenttől nyerte. „Tiszteletreméltó Anyánk Szent Alfonz iránti tisztelete sok éves múltra tekint vissza. Őt választotta védelmezőjéül. Elragadtatásai során nem csak az Úrnak és az Istenanyának, de ennek a szentnek a hangját is hallotta, bár őt magát nem látta. Szent Alfonz azt kívánta, hogy a kongregáció szeretett védenceit, a szegényeket és az elhagyatottakat segítse. Ő, a redemptoristák szelíd és buzgó alapítója betekintést nyert alapító Anyánk áldozatos életének kevésbé ismert eseményeibe is. A szent iránti mély hódolat is bizonyára egyik oka volt, hogy a nővérek kezdetben az Isteni Megváltó Leányainak nevezték magukat. Alapító Anyánk elsősorban a belső összeszedettségben, a lelkekért érzett buzgóságban és az Isteni irgalmasságba vetett határtalan bizalomban akart hasonlóvá válni védőszentjéhez.“ (J. M. Perrin: Mária Alfonza anya, Eppinger Erzsébet élete, 92-93. old.)