Az ünnepségen részt vettek kiemelt állami és egyházi tisztségviselők, Felföldi László pécsi megyéspüspök, a német konzul és a magyarországi német kisebbség vezetői.

A múlt tragédiája a jelen ereje – hangsúlyozta Felföldi László pécsi megyéspüspök az ökumenikus istentisztelet kezdetén köszöntőjében, utalva arra a 200 ezer magyarországi német személy – köztük gyermekek és nők – sorsára, akiket a második világháború után hurcoltak Németországba, illetve a Szovjetunióba, kitelepítve őket Magyarországról a kollektív bűnösség hamis elvére hivatkozva. A főpásztor kiemelte, feladatunk az emberi méltóság megőrzése, s ahol az csorbult, ott újjáépítése. A megemlékezés az ifjúság felé is azt üzeni, hogy merjenek álmodni, újat építeni. Isten a megpróbáltatásokban is ott áll mellettünk.

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke német nyelvű igehirdetésének kiindulópontjául Máté evangéliumából választott igehelyet: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Emlékeztetett arra, hogy a közösség és irgalmasság egyik jelmondata ez: „Szeresd felebarátodat”, hiszen mindannyian emberek vagyunk.

Több mint hatvan évig tartott Magyarországnak, hogy emléknapot szenteljen a németek igazságtalan kitelepítésének. Ezen közben sokaknak le kellett tagadniuk, szégyelleniük kellett származásukat. Ez az idő elmúlt ugyan, de hasonló jelenségekkel ma is szembe kell néznünk, például a menekültek kapcsán. Az emlékezés felnyitja a szemet – emelte ki Balog Zoltán, hozzátéve, a múlt történeteiből tanulva szeretnénk jövőnket építeni. Bátorság és életerő, ezek megőrzése és felszítása a célja a megemlékezésnek. Az élet alapja Isten irgalma, amiből az élet valódi bősége származik, ami nem összetévesztendő az egyéni jóléttel.

Az istentiszteleten Felföldi László pécsi megyéspüspök és Balog Zoltán református püspök mellett részt vett Kondor Péter evangélikus püspök, Aradi András evangélikus esperes, Mészáros Zoltán református lelkész, valamint Wigand István bonyhádi római katolikus plébános.

Az istentiszteletet követően közjogi méltóságok és közjogi tisztségviselők emlékeztek meg a több mint hetven éve történt eseményekről. Sok elhurcolt az őket külföldre szállító vonatszerelvényen is a magyar himnuszt énekelte; legtöbbjük sosem talált igazi hazára másutt a világban, és amint ez lehetővé vált, visszatért Magyarországra.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára megemlékezése végén e szavakkal zárta beszédét: „Tisztelt német nemzetiségű honfitársaim, Isten tartsa meg önöket ebben a hazában, ahol fantasztikusat alkottak az elmúlt több mint három évszázadban! Éppen ezért őrizzük meg a családot, a közösséget, a nemzetet és a hitet, mert ezek minden időben megtartanak bennünket is!”

Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke arról beszélt, hogy a kitelepítés után Magyarországon maradt németeket vagyonelkobzással sújtották. Sokak kerültek ebben az időszakban internáló táborokba. „Elődeinknek, akik megszenvedték azt, hogy németek, azzal tartozunk, hogy megőrizzük az identitásunkat, a német nyelvet” – fogalmazott.

A templomból a hívek a Szatmári Juhos László szobrászművész tervei alapján készült emlékműhöz vonultak. Az emlékművet megáldották Kondor Péter evangélikus püspök, Mészáros Zoltán református lelkész és Felföldi László pécsi megyéspüspök.

Ezt követően került sor az emlékezés koszorúinak elhelyezésére. Az ünnepségen részt vett és koszorúzott Johannes Haindl, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Wigand István; Ruip Gergő

Magyar Kurír