Az Úr kegyelméből a Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium hívő közössége nem mindennapi ünnepi pillanatoknak lehetett részese az elmúlt napokban. Dr. Veres András megyésfőpásztor a szombathelyi székesegyházban Molnár Jánost és Németh Csabát, gimnáziumunk két jeles diákját 2012. június 23-án áldozópappá, harmadik osztálytársukat, Kovács Józsefet diakónussá szentelte. János atya és Csaba atya – akik az alma materükhöz való erős kötődésüket mindig is vallották – 2012. július 7-én, szombaton, 18 órakor mutatták be újmiséjüket, és részesítették a híveket újmisés áldásban a Mindszenty-iskola Zárda-kápolnájában.

Az iskolában lelkes várakozás és örömteli készülődés előzte meg a felemelő ünnepet. A felszentelt atyák ígéretükhöz híven már jóval korábban megérkeztek szeretett iskolájukba, hogy a számukra oly’ kedves és hozzájuk oly’ közel álló személyekkel legyen idő találkozásra, önfeledt beszélgetésre. Első útjuk Mercedesz nővérhez vezetett, akinek hálájukat fejezték ki azért a sok jó tanácsért, segítségért, imádságért, amit pappá válásukhoz vezető útjuk során tőle kaptak. Szót váltottak egykori, igen tisztelt tanáraikkal, osztálytársaikkal és sok régen látott kedves ismerőssel.
A szentmise elején Stróber László zalaegerszegi apátplébános köszöntötte az újmisés atyákat az egész Mindszenty-közösség nevében. Beszédében felelevenítette, mekkora öröm van a lelkében, hogy akik a gimnáziumi évek alatt mindig áldozatkészen ministráltak neki, most velük együtt közösen mutathatják be a szentmisét. Megszívlelendő jótanácsokkal bocsátotta papi hivatásuk csodás útjára az ünnepelt paptestvéreket: „Mi elkezdjük, és Isten bevégzi kegyelmének hatásával. Úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál! Te csak dolgozz, s az Isten kegyelmével kipótolja, ami benned gyengeség.” Isten tudja, hogyan fog vezetni titeket. Isten adjon nektek sok kegyelmet – zárta gondolatait az atya.

A szentbeszédben Csaba atya arról az izgalommal teli várakozásról beszélt, ahogy visszatért a diákévek alatt annyira megszeretett falak közé. Felelevenítette első élményét, mikor az iskolába nyílt napra érkezett, mennyire lenyűgözte az épület nagysága, tekintélyt parancsoló méltósága. De aztán minden félelme elmúlt, amikor az ismeretlen világban egy ismerős arc, a szülőfalujából érkezett nővér köszöntötte.

„Megfogta szívemet az iskola, szerető közösségben nevelkedtünk, itt megtapasztalhattuk a célra irányultságot. A templom és az iskola eggyé forrt, a templom iskolává lett, az iskola templommá. A kettő egymásra épül. Hivatásra készített fel bennünket ez a hely, elmélyítette bennünk azt a tervet, amit a Jóisten születésünkkor belénk helyezett. Jézushoz hasonlóan a mi hétköznapjaink is tele voltak apró csodákkal. Két kedves társammal azóta is szívesen jövünk vissza” – fogalmazta meg mély vallomását az atya.

A tanulásra úgy tekint, mondta, mint a bölcsesség kezdetére. Isten most arra a feladatra küldi őket, hogy a felfoghatatlant hirdessék az embereknek. A köszönet és hála szavai sem maradhattak el. Mint kifejezte, itt olyan emberek vették körül őket jóságukkal, segítőkészségükkel, támogatásukkal, szeretetükkel, akiken keresztül megtapasztalhatták Isten jelenlétét. A Notre Dame Rend tanítása, a névadó Mindszenty József bíboros példája szintén nagy hatást gyakoroltak lelki fejlődésükre. De köszönet illeti az itt élő nővéreket, tanárokat, diáktársakat is. Az atya társai nevében is megköszönte az itt lévő közösségnek, hogy velük együtt mondanak hálát a Jóistennek.

A szentmise végén a hívek újmisés áldásban részesültek, s agapé zárta a felemelő eseményt. Hálásak vagyunk a Teremtőnknek, hogy szeretett tanítványainkat szolgálatára hívta, és ilyen szép ünnepben lehetett részünk.