A Szent Lászlót méltató ének után a nagyváradi püspököt köszöntő kórusmű közben vonult be az asszisztencia és a papok hosszú sora a gyönyörűen felújított, teljes pompáját visszanyert székesegyházba.

Veres András győri megyéspüspök köszöntötte a helyi közélet vezetőit, az egyetem és a város intézményeinek képviselőit, a zarándokokat, a paptestvéreket és mindenekelőtt Böcskei Lászlót – neve napja alkalmából is.

Veres András elmondta: „A székesegyházat két és fél év után újra egykori dicsőségében láthatjuk, ami a lelki kibontakozásunk jelképe is lehet, bízva abban, hogy minél több testvérünk megérti: Isten nélkül nem igazán lehet az ember boldog, nem élhet teljes életet.” A megyéspüspök arra is kitért, hogy Szent László a győriek pártfogója és védőszentje, akinek a sírja Nagyváradon van, hermáját pedig még a törökök elől menekítették onnan Győrbe, a székesegyházba. Hangsúlyozta, ez az ünnep a győrieknek fogadalmi ünnep. A ránk hagyott örökséget kötelességük továbbvinni: imádkozni a városért, annak elöljáróiért és lakóiért.

Böcskei László elmondta, Győrbe mindig örömmel jön, hogy kifejezze tiszteletét és ragaszkodását az ország és az egyházmegye építője, Szent László előtt.

Az ő példáját követve mi is tovább akarjuk építeni Krisztus Egyházát, a közösségünket, népünket.”

A nagyváradi megyéspüspök az otthoni hívek és paptestvérek köszöntését is közvetítette, akik az egyházmegyéjükhöz tartozó több Szent László-templomban együtt ünnepelnek most a győriekkel. „A mai ünnep a hit örömének az ünnepe, amit éljünk meg és osszuk meg másokkal!” – bátorított a püspök.

A nagyváradi megyéspüspök szentbeszédében felidézte gyerekkorának Szent Lászlóhoz fűződő emlékeit. Szülőfaluja templomának védőszentjét ünnepelve nemegyszer meghatotta a liturgia szépsége. A hetvenes években a határon túl a védőszentekről még nem volt „divatos” beszélni, Szent László ünnepét mégis a hit ünnepeként ülték meg, így vonzó és meghatározó eszménykép volt számára lovagkirályunk alakja.

Megemlékezett arról is, hogy idén húsvét 5. vasárnapján Veres András vezette azt a hagyományos körmenetet, mely Szent László hermáját kísérte Nagyváradon a helyi hagyomány szerint. 1914-ben gróf Széchényi Miklós eszközölte ki, hogy a június 27-i Szent László-ünnep mellett legyen egy másik is, amelyen tiszteleghetnek a szent király előtt, hogy „a társadalom minden rétegéhez eljusson a magával ragadó példa”.

Szent László környezetében találkoznak az utak, a célok, és kapcsolatok születnek – fogalmazott egy személyes élménye tanulságaképpen a szónok, majd kifejezte köszönetét Veres András püspöknek, a magyar egyháznak és a közélet vezetőinek azért, hogy 2014-ben a Szent László-évben lehetővé tették a szent király koponyaereklyéjének Váradra szállítását 450 év után. Ekkor körmenettel kísérték a szent király ereklyéjét egykori nyugvóhelyére. Ezen a napon, 2014. május 14-én sötét felhők nehezedtek Nagyváradra. A határállomásra mégis ragyogó napfényben érkezett az ereklyét szállító kocsi, amit aztán a nap sugarai végigkísértek a város felé. Az ereklye érkezésekor „olyan kimondhatatlan érzés kerítette hatalmába a zarándokokat, ami régi évszázadok várakozásait teljesítette be” – idézte fel Böcskei László a jelentős eseményt.

Ezután az evangélium tanítását magyarázta. A Máté evangéliumból származó részletben a farizeusok provokáló kérdéseket tesznek fel Jézusnak; keresnek valami okot, hogy vádolhassák őt. A legfőbb parancs után érdeklődnek nála, tudni akarják, mi a legfőbb mérce a törvényben. A püspök azt javasolta, figyeljünk a farizeusok magatartásában jelen levő kíváncsiságra és érdeklődésre Jézus szava iránt. Kérdéseinkkel sokszor nekünk is az Úr elé kellene állnunk:

Mi fontos a keresztény ember tanúságtevő élete szempontjából? Mihez kell igazítanunk itt és most a mi életünket? Mi az, amit figyelmesebben kell követnünk azért, hogy Isten akarata szerint bontakozzon ki az életünk?

Jézus egy olyan igazsággal válaszol, amelyet nem a könyvekben és az ószövetségi törvények között kell keresni, hanem a szívekben, az ember bensőséges vágyában. Ez a szeretet törvénye: a bensőnkből fakad, mélysége van, mindent átfogó erejével éri el kibontakozását és örök érvényű.

A farizeusokat később Jézus szembesíti a szó és a tettek közötti mérleggel, jelezve, hogy az ember életét a szeretet normájával lehet egyensúlyban tartani. Ez egységben tartja a külsőt a belsővel, az enyémet a máséval, a mostanit a múlttal és a jövendővel.

A szeretet az élet legfőbb normája, a többi csak képmutatás, hamisság, gyűlölet, olyan, ami az ember és a világ romlására, nem pedig boldogulására való

– hangsúlyozta a püspök. Hozzátette, a szeretet normája nem a befejezettség állapota, mert aki átengedi magát a vonzásának, mind többet akar megélni és megosztani az Isten által feltárt szeretet titkából.

„Hinnünk kell ebben a titokban! – biztatott. –

Miközben körülöttünk a világ hatalmasságai fegyverekről tárgyalnak, a mi szeretetarzenálunk nem maradhat érintetlen és kihasználatlan. Még ha veszteseknek is látszunk a világ szemében, ha a szeretetünket megosztjuk, az élet építői vagyunk.”

Szent László király a vitézségét az Úr ügyében szerezte. Az igazi győzelmet az Úr oltalmában érhetjük el. Csak benne tudunk felemelkedni emberi méltóságunkhoz, csak vele tudunk maradandót építeni – figyelmeztetett.

A püspök megemlékezett arról, hogy a Nyugat-Magyarországot sújtó 1463-as földrengésben Győr megmenekülését a város lakói Szent László közbenjárásának tulajdonították, ezért tartják fogadalomképpen a körmenetet. Kiemelte,

Isten az ő szentje közbenjárására ma is küzd és harcol értünk, de nekünk is vállalnunk kell a szeretet titkának megismertetését a világgal.

A szinodális út felhív arra, járjunk együtt a közösségépítés, a misszió és a tanúságtétel útján. Ezzel kapcsolatosan három meglátást idézett a szónok az egyházmegyei beszámolókból, ami segítség lehet a szeretettitok megismertetésében, az istenarcú világ megteremtésében. Ezek: vigyünk tartalmat az életünkbe, ne ragadjunk le a formánál; legyünk hitelesek, hogy a világ lássa, másképp is lehet élni, keresztényként is lehet boldog az ember a lélek szabadsága által; valamint a hit kérdése nem magánügy, hiszen a személyes hitünk hatással van a közösségre, és felelősek vagyunk egymásért.

Beszéde végén a püspök még egyszer felidézte azt a feledhetetlen élményét, amikor a Szent László-hermát fogadták Nagyváradon. Ennek búcsúztatásakor eszébe jutottak egy zsidó írónő szavai:

Isten ismét útra kész. Vigyázzunk, ne akarjuk megelőzni. Keressük őt, vegyük észre közelségét, és haladjunk együtt.”

Szent László és mi is útra készek vagyunk. Haladjunk bátran a világban, és sugározzuk hitünk örömét és fényét! – bátorított végül.

A legszentebb áldozat zenei szolgálatát a győri székesegyház újonnan alakult kórusa látta el Horváth Csaba papnövendék vezényletével. Orgonán közreműködött Ruppert István Liszt-díjas orgonaművész, székesegyházi kántor-karnagy. A szentmisén elhangzottak többek között Antonio Lotti Missa Brevis című többszólamú ordináriumának tételei; Halmos László Ecce Sacerdos; valamint Karai József Ének Szent László királyhoz című kórusműve.

A szentmise végén elindult a körmenet a székesegyházból a fúvószenekar által kísért Isten, hazánkért kezdetű, népünkért könyörgő énekünkre. A körmeneti keresztet és a gyertyát az asszisztencia, a koncelebráló papok hosszú sora, a Szent László Lovagrend és a polgárőr testület követte. Szent László király hermája után vonultak a püspökök és a fúvószenekar, valamint a város elöljárói és a zarándokok utcahosszakat betöltő sora. A körmenet a Káptalandombról indulva a Bécsi kapu teret, a Király utcát, a Dr. Kovács Pál utcát és a Jedlik Ányos utcát érintette.

A székesegyház mellett álló Szent László-szobornál a Te Deum után Veres András a lovagkirály oltalmába helyezte Győr városát és az egyházmegye minden lakóját, a családokat, az ifjúságot, a betegeket és a szenvedőket külön is említve.

A pápai himnusz és a magyar himnusz után a Szent László-hermát visszavitték eredeti őrzőhelyére, a Héderváry-kápolnába, hiszen a felújítás idején az ereklyét egy átmeneti helyen őrizték.

Az ünneplők kaptak a megáldott hatalmas Szent László-kenyérből is, melyet a Pedró pékség készített rábaközi tiszta búzából, szigetközi ásványvízből vadkovásszal, élesztő hozzáadása nélkül, parajdi sóval, és nem utolsósorban (a mottó szerint) „tiszta hittel”.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír