Kedves Testvérek és Nővérek!

Az Úr bemutatásának ünnepe, negyven nappal Jézus születése után, Máriát és Józsefet állítja elénk, akik engedelmeskedve a mózesi törvénynek felmennek a jeruzsálemi templomba, hogy mint első szülöttet felajánlják a gyermeket az Úrnak, és áldozat által kiváltsák (vö. Lk 2,22–24). Ez olyan nap, amikor a liturgikus idő tükrözi a történelmi időt, minthogy ma éppen negyven nap telik el az Úr születésének főünnepétől. A Világosság-Krisztus témát, amely a karácsonyi ünnepkört jellemezte és vízkereszt főünnepén elérte csúcspontját, a mai ünnep újra felveszi és meghosszabbítja. Jézus szüleinek rituális gesztusát, mely az Isten Fia megtestesülését jellemző alázatos elrejtőzés stílusában történik, egyedülálló módon fogadja az idős Simeon és Anna prófétaasszony. Isteni sugallatra felismerik abban a gyermekben a próféták által meghirdetett Messiást. Az agg Simeon és a fiatal anya, Mária közötti találkozásban az Ószövetség és az Újszövetség csodálatosan összekapcsolódik a világosság ajándékáért való hálaadásban. Ez a világosság világított a sötétségben és megakadályozta a sötétség eluralkodását: az Úr Krisztus, világosság a népek megvilágítására és népének, Izraelnek dicsőségére (vö. Lk 2,32).

Azon a napon, amikor az egyház megemlékezik Jézus bemutatásáról a templomban, a megszentelt élet napját ünnepeljük. A vonatkozó evangéliumi jelenet ugyanis jelentős ikonja mindazok életodaadásának, akik arra kaptak meghívást, hogy az evangéliumi tanácsok által újra megjelenítsék az egyházban és a világban a szűz, szegény és engedelmes Jézusnak, az Atya megszenteltjének jellegzetes vonásait. Ezért a mai ünnepen a megszenteltség titkát ünnepeljük: Krisztus megszenteltségét, Mária megszenteltségét, mindazok megszenteltségét, akik Isten országa iránti szeretetből Jézus követésére vállalkoznak. Boldog II. János Pál pápa meglátása szerint – ő volt ugyanis, aki először ünnepelte meg ezt a napot 1997-ben – a megszentelt élet napjának sajátos céljai vannak. Mindenekelőtt annak az igénynek kíván eleget tenni, hogy dicsérjük az Urat és mondjunk köszönetet neki ezen életállapot ajándékáért, amely hozzátartozik az egyház szentségéhez. Imájában ma minden megszentelt személyre gondol a hívő közösség, amely köszöntet mond Istennek, az Atyának, minden jó adományozójának e hivatás ajándékáért, és ismét hittel kéri az ő segítségét. Ez az alkalom továbbá szeretné növelni mindazok tanúságtételének megbecsülését, akik amellett döntöttek, hogy az evangéliumi tanácsok gyakorlásával követik Krisztust, s szeretné előmozdítani a megszentelt élet megismerését és tiszteletét Isten népe körében. Végezetül a megszentelt élet napja, kedves testvérek és nővérek, elsősorban nektek, akik ezt az életállapotot vállaltátok az egyházban, kiváló alkalmat kíván nyújtani, hogy megújítsátok szándékaitokat és felélesszétek magatokban azokat az érzelmeket, amelyek az Úrnak való önátadásotokat serkentik.

Ezt akarjuk tenni ma, ez az a feladat, amelynek megvalósítására életetek minden napján meghívást kaptok. A II. vatikáni ökumenikus zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából – mint tudjátok – meghirdettem a hit évét, amely októberben fog elkezdődni. Minden hívő, de a megszentelt élet intézményeinek tagjai különösképpen is ajándékként fogadták ezt a kezdeményezést, és kívánom, hogy a hit évét kedvező időszaknak éljék meg a belső megújulásra, melynek szükségét szüntelenül érzik, és mélyítsék el megszenteltségük lényegi értékeit és követelményeit. Nektek, akik az evangéliumi tanácsok vállalásával elfogadtátok a Jézus szorosabb követésére szóló meghívást, még inkább el kell mélyítenetek Istennel való kapcsolatotokat. A hiteles életszabályként elfogadott evangéliumi tanácsok megerősítik a hitet, a reményt és a szeretetet, amelyek Istennel egyesítenek. Ez az Úrhoz való mélységes közelség, melynek létetek elsődleges és jellegzetes tényezőjének kell lennie, segít majd titeket, hogy megújítsátok önátadásotokat az Úrnak, és jótékony hatással lesz sajátos jelenlétetekre és apostoli szolgálatotokra Isten népe körében, karizmáitok gazdagító jelenléte által, hűségben a tanítóhivatalhoz, hogy a hit és a kegyelem tanúságtevői legyetek, hiteles tanúságtevők az egyház és a mai világ szemében.

A Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja az általa leginkább alkalmasnak tartott eszközökkel el fog majd látni benneteket tanácsokkal, és segítséget fog nyújtani abban, hogy a hit éve mindnyájatok számára a megújulás és a hűség éve legyen, és minden megszentelt személy lelkesen vegyen részt az új evangelizációban.

Szeretettel köszöntöm a kongregáció prefektusát, João Braz de Aviz püspök atyát, akit kiválasztottam azok közé, akiket a következő konzisztóriumon bíborossá kreálok, és szeretném megragadni az ünnepi alkalmat, hogy megköszönjem neki és munkatársainak azt az értékes szolgálatot, amelyet a szentszéknek és az egyháznak nyújtanak.

Kedves testvérek és nővérek, köszönetemet fejezem ki nektek is, mindnyájatoknak, akik részt vettetek ezen a szertartáson, amelynek légkörét – hála a ti jelenléteteknek is – egészen különleges áhítat és elmélyülés határozza meg. Minden jót kívánok szerzetescsaládjaitoknak, hasonlóképpen képzésetekhez és apostoli szolgálatotokhoz.

Szűz Mária, az Úr tanítványa, szolgálóleánya és anyja, járjon közben értetek az Úr Jézusnál, hogy „mindazok, akik megkapták azt az ajándékot, hogy a megszentelt élet keretében követhetik őt, tudjanak tanúságot tenni róla átalakult életükkel, és örömmel haladjanak összes testvéreikkel és nővéreikkel a mennyei haza és az alkonyt nem ismerő világosság felé” (Vita consacrata szinódus utáni apostoli buzdítás, 112.).

(Tőzsér Endre SP fordítása)

Magyar Kurír